A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 36. szám - Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. 4. r.

A JOG. 143 tábla által helyesen mondatott ki, hogy a K. T. 355. §-a alá vonható ügylet itt fenn nem forog, alperes a teljesítési határidő eltelte után a szerződés további teljesítésétől egyszerűen elállhatott s felperes az elállásról értesítése után a szerződés teljesítését, vagyis jelen esetben azt, hogy alperes az elkésetten küldött 400 darab térkép átvétele mellett azok árát fizesse meg, többé már nem követelheti. A C. szerint valóban megtörtént elállás joghatályára nézve pedig mi befolyással sem birhat az, hogy alperes június 2-án is átvett 400 darab térképet, és hogy a C. alattiban az utólagos teljesítésre felperesnek kellő időt nem engedett, nem pedig azért, mert alperes a június 2-án kelt C. alatti értesítésében határozottan kijelentette, hogy az e napon küldött 400 darab térképet csakis felperes társaság iránti tekintetből, tehát az átvételből vonható következtetés nélkül veszi át, és mert az utólagos teljesítésre csakis a késedelemben levő fél kértére engedendő kellő idő, már pedig felperes azt, hogy késedelmességének indokolása mellett az utólagos teljesítésre időt kért és hogy kérelme oly indokolt volt, melynek folytán alperes a teljesítésre kellő időt adni tartozott volna, nem csak hogy nem bizonyította, de nem is állította. Minthogy pedig a felperes által tagadott azon első döntő tényre nézve, hogy L. . . . Lajos a felperes társaság megbízottja volt, főesküt kínált, mit felperes a dr. G. . . Lajos személyében leteendőleg elfogadott: ennélfogva ezen főesküt a döntő ténynek megfelelő szövegezéssel felperes részére megítélni s annak letétele esetében alperest az átveendő 400 darab térkép 64 frt árának és a visszakövetelt összeg fedezésére feltételesen fentartott 8 írtnak megfizetésében elmarasztalni, viszonkövetelését pedig elutasítani kellett, mert az eskü letétele által bizonyítva leend, hogy L. . . . Lajos nem volt jogosítva a felperes társaságra kötelező Ígéretet tenni s igy a teljesítés határidejét sem megállapítani; már pedig alperes sem állítván azt, hogy a teljesítési határidő közte és közvetlen felperes társaság közt létrejött egyességgel megállapittatott volna, a K. T. 327. §-a alkalmazandó, a szerint pedig a teljesítés bármikor követelhető és eszközölhető lévén alperes a szerződéstől elállani s a június 8-án hozzá küldött 40" darab térkép átvételét megtagadni jogositva nem volt. Ha azonban felperes a főesküt le nem teszi, perrendszerüleg bizonyítva leend ugyan, hogy L. . . . Lajos jogosítva volt a kérdéses ügyletet felperesre kötelező joghatálylyal megkötni, de ez esetben is fenmaradt még azon kérdés, ha vájjon való-e alperesnek azon állítása is, hogy a teljesítés ideje 1885. évi május végéig köttetett ki. Minthogy azonban alperes ezen állítása mellett B . . . . Antal tanú vallomásával részbizonyitékot szolgáltatott : ennélfogva ezen részbizonviték kiegészítése végett azon egyedüli esetre, ha felperes a főesküt le nem tenné, alperesnek a pótesküt megítélni, s annak letétele esetében a viszonkövetelt 8 frt beszámításával felperest 72 frt többlet ' követelésével elutasítani kellett, mert a póteskü letételével bizonyítva leend, hogy a teljesítés határideje 1885. évi május vége volt; alperes azonban C. alatti levele szerint június 2-án a szerződéstől elállván s erről felperest értesítvén, ezen értesítés után felperes nem volt jogositva június 8-án teljesítést, vagyis azt követelni, hogy alperes a hátralék 400 darab térképet is átvegye s árát kifizesse. (1886. június 2-án 252. váltószám.) Bűnügyekben. Nem képez sikkasztást, midőn a vádlott az általa magánúton eladott lefoglalt tárgy árát a felperesi követelés törlesztésére fordította, (B. T. K. 82. és 359. §-ai.) A nagykárolyi kir. járásbíróság: T. József a B. T. K. 359. §-ába ütköző sikkasztás vétségében vétkesnek kimondatik, három napi fogházra ítéltetik; hivatalvesztés és politikai jogok gyakorlásának elvesztése a B. T. K. 54. §-ának 1. bekezdése szerint nem alkalmaztatik. Indokok: Önmaga beismerte vádlott, hogy a lefoglalt lovak közül egyet eladott és bár annak árát a tartozás törlesztésében vádló ügyvédjének a nyugta igazolása szerint átadta, de azzal az egész tartozása nem törlesztetett, miután az a költségekkel 116 frtot tesz ki, ő pedig csak 75 frtot törlesztett, mint bemutatott nyugtái igazolják és igy felperest megkárosította, miután lehető, hogy a lefoglalt és általa eladott lóért közárverés utján nagyobb összeget adtak volna. De továbbá tanú K. Lajos által az is beigazoltatott, hogy a lefoglalt szekér egy részét fe'tüzelte és ezen .tette által annak értékét megsemraisitette. mely indokok alapján vádlottat a sikkasztás vétségében vétkesnek kimondani és fenyíteni kellett. (1885. szeptember 3-án, 1.192. szám v A budapesti kir. itélö tábla: Vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól fölmenti. Indokok: A tárgyaláson vádlott és K. Lajos tanú vallomásából kitűnt, hogy a vádlott a nála még 1881. évi november hó 7-ik napján magánvádló követelésének biztosítására lefoglalt 20 frtra becsült lovat az 1885. évi április hó 23-ik napján megkisérlett árverés előtt azért adta el, mert a másik szintén lefoglalt ló már elhullott; a szintén lefoglalt szekér pedig a hosszú idő folyamán darabokra esett szét. A nevezett egyénnek vallomásából és a vádlott által felmutatott nyugtából pedig az is kitűnik, hogy vádlott az eladott ló árát a magánvádlónak fizette oda, sőt hogy az eredetileg 60 frtot tevő tartozásra már 75 frtot fizetett. Tekintve, hogy a B. T. K. 75. §-a szerint vétséget is, a mennyiben a törvény kivételt nem tesz. csak szándékosan elkövetett cselekmény képez s hogy a B. T. K. 359. §-ába ütköző azon vétséget, mely miatt a vádlott vádoltatik, csak szándékosan lehet elkövetni; tekintve, hogy a fentebb kiemelt tényállásból nyilván látható, miszerint a vádlottnak a ló eladásával elkövetett cselekményében a jogsértő szándék hiányzik; tekintve, hogy a vádlott határozott tagadásával szemben K. Lajos épen nem bizonyítja azt, mintha a szétesett szekér valamely részének a hosszú idő folyamán történt állítólagos feltüzelése és a vádlott szándékos cselekménye közt okozati összefüggés volna: mindezeknélfogva a kir. ítélő tábla vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentendőnek találta. A ni. kir. Curia: Tekintve, hogy az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-ának 2. pontjában megjelölt esetek egyike sem forog fenn, a felebbezés visszautasittatik. (L886. április 16-án, 1,727. szám.) Á férj jogositva van nejének külön niesrhatalniazá>a nélkül i-. neje nevében indítványt tehetni.* (B. T. K. 112. §.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélö tábla a kir. járásbíróság Ítéletét részben megváltoztatja, P. Mór vádlottat a B. T. K. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségében mondja ki vétkesnek és ezért a 92. §. alkalmazásával főbüntetésül a 27. §-ban megjelölt alapra fordítandó 50 forint, mellékbüntetésül húsz forint pénzbüntetésre, ezek behajthatlansága esetén pedig az 53. §. alapján hét napi fogházra ítéli, egyebekben ugyanazt az Ítéletet helybenhagyja. Indokok : Vádlott ellen három tanúnak egybehangzó vallomása által törvényszerüleg bebizonyíttatott, hogy Sch. Sámuel nejéről azt állította, miszerint M. Zoltán végzett jogász a nevezett nőhöz éjjel az ablakon át ment be. A vádlott által állított eme tény, habár a férj, mint sértett magánfél inditvánva nélkül a bűnvádi eljárást nem vonná maga után, de minden kétségét kizárólag a nevezett nőt a közmegvetésnek tenné ki. Ehez képest a vádbeli cselekmény a B. T. K. 258. §-ában körülirt rágalmazás alkotó elemeit magában foglalván, ugvanazért vádlottat nem a 261. §-ába ütköző becsületsértés, hanem a rágalmazás vétségében kellett bűnösnek kimondani. Nem vehette figyelembe a kir. ítélő tábla a vádlott ama védekezését, hogy a sértett nő a B. T. K. 112. § ában meghatározott három hónap eltelte után tett vádinditvánvt: minthogy az ügyiratokból kitűnik, hogy annak férje Sch. Sámuel, a neje nevében kellő időben emelt panaszt, az eljárási szabályok 33. g-a szerint pedig a sértett nőt annak férfi hozzátartozói minden meghatalmazás nélkül képviselhetik. A büntetés kiszabásánál vádlott büntetlen előélete és a sértett fél részéről anyagi viszonyaira vonatkozólag gördített nehézségek miatti ingerült kedélyállapota, mint nyomatékos envhitö körülmények vétettek tekintetbe. Egyebekben az elsőbiróság Ítélete indokainál fogva hagvatott helvben. (1886. február 9-én 37,837/85. sz.) A m. kir. Curia : Tekintve, hogy az 1883. VI. t.-c. 7. ^-a szerint a kir. itélö táblának, mint másodfokú bíróságnak ítélete ellen a m. kir. Curiához csupán az anyagi B. T. K. nem helves alkalmazása miatt és ekkor is csak az ott felsorolt két esetben van további felebbvitelnek helye : a jelen bűnvádi ügynél ezen esetek egyike sem forogván fenn, a felebbvitel hivatalból visszautasittatik. (18S6. májú*; 25-én, 3,346. szám.) Hasonló értelemben határozott a Curia 1581. évi 2.,3ft'>.