A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 35. szám - Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. 3. r.

140 A J O G. nem a jelzett célra fordította, hanem másutt, nevezetesen G. Simonnál értékesítette s ilykép B. Rezsőt 750 frt erejéig károsította. Beismerés alapján igazoltatott továbbá, hogy vádlott az imént vázolt cselekménynyel teljesen analóg bűntényekéi követett el Sz. Lázló kárára 540 frt erejéig és S. Vilmos kárára 280 frt erejéig. Ezen cselekmények hasonlóképen a sikkasztás bűntettének tényálladékát állapítják meg. Végül beismerte vádlott, hogy a L. János részére az adóhivatalban elhelyezett és egy ingatlan elárverezéséből befolyt 47 frt 50 krnyi összeget egy oly nyugta alapján vette fel, a melyen a tanú (F. Sándor) névaláírása tőle (vádlottól) származólag szerepel. Mindezek alapján s kiemelve még azt is, hogy fenti sikkasztási tények hivatalból üldözendők s hogy ennélfogva a hitelezőknek a vád visszavonására vonatkozó nyilatkozatai tekintetbe nem vehetők, kellett vádlottat négy rendbeli sikkasztás bűntettében bűnösnek s egy a 402. §. szerint minősülő magánokirathamisítás vétségében vétkesnek kimondani s reá, tekintettel a fenforgó bűntettek halmazatára, a 99. §. alapján összbüntetést kiszabni. Habár pedig vádlott, az utóbb idézett szakasz alapján a legszigorúbb fenyítéssel lett volna sújtandó, mindazonáltal tekintettel büntetlen előéletére, fiatal korára s végül még arra is, hogy a fenti bűntényekben való elmarasztalás önmagában véve is ugy | anyagi, mint erkölcsi tekintetben is felette sújtó, a mennyiben az ügyvédség gyakorlatától való elmozdítást maga után vonandja, a I 92. §. alkalmazása melletti fenti büntetés kiszabása indokoltnak I mutatkozott. A pénz-, valamint mellékbüntetés kiszabása a hivat- j kozott szakaszokban leli alapját. Ellenben felmentendő volt vádlott a M. András panaszfeljelentése folytán terhére rótt magánokirat-hamisítás vétsége alól, mert azon ténykörülmény, hogy vádlott irta volna alá a kérdéses nyugtán látható M. András nevét, avagy ő húzta volna a keresztet, nincs konstatálva; a pénz felvételére pedig, mint megbízott képviselő, feljogosítva volt. Ugyancsak alanyi tényálladék hiányából fel kellett menteni vádlottat a B. Kornél, S. Boldizsár és S. Vilmos feljelentése 1 folytán terhére rótt s a II. T. K. 401. §-ában, valamint a 403. §. 1. pontjában meghatározott három rendbeli magánokirat-hamisítás bűntette alól, mert a szakértők véleménye csak a kibocsátói, illetve forgatói névaláírások hamis voltát konstatálja s azt, hogy a hamis névaláírások vádlott által eszközöltettek volna, határozottan kizárja. A Cz. István és D. Sándor-féle vádpontok az ügyészi indítvány értelmében elejtettek. (1885. január 7-én, 59. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a kir. törvén) szék ítéletének felebbezett részét akként változtatja meg, hogy Sz. Imrét az egyik vád alól, t. i. a L. János kárára elkövetett s a B. T. K. 401. és 402. § ai szerint elbirálandó magánokirathamisítás bűntettének vádja és következményei alól fölmenti, azonban a terhére eső többi büntetendő cselekményekért a börtönbüntetést a B. T. K. 92. §-ának mellőzésével egy és félévi tartamra felemeli, az eltöltött vizsgálati fogság által vádlott büntetéséből kitöltöttnek mitsem vesz, az alkalmazott mellékbüntetéseket pedig a B. T. K. 2. §-a alapján meilőzi, ellenben vádlottat az 1874 : XXXIV. t.-c. 65. §-a szerint az ügyvédkedéstől elmozdítja, egyebekben ugyanazon Ítéletet helyben-, nem felebbezett részét érintetlenül hagyja. Indokok: Vádlott azon ténye, hogy L. János által kiállított nyugtára tanuként F. Sándor nevét sajátkezűleg vezette reá, arra való tekintettel, hogy a pénz felvételére jogosult volt, abból senkire kár nem háramolhatott, a cselekményt tisztán a megkivánt formaságok megtartása céljából követte el, a B. T. K. 4<>1. §-ának alkotó elemeit magában nem foglalja s igy ezen vád alól felmenteni kellett; azonban minthogy vádlott ezen cselekménvt ügyvédi minőségében követte el, az fegyelmi vétség jelenségeivel bir. Vádlott javára a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása feleslegessé vált az által, hogy a B. T. K. 401. és 402. §-ának vádja alól felmentetett. A vádlott által 1880. szeptember 11-től 1881. március 10-ig eltöltött vizsgálati fogságból a börtönbüntetésbe beszámítani semmit sem lehet, mert azt vádlott maga idézte elő és a halmazatra való tekintettel, hosszú tartamúnak tekinteni nem Tehet. A cselekmények a B. T. K. életbelépte előtt követtetvén el, a mellékbüntetés tekintetében az 1874. évi XXXIV. t.-c. 65. §-ának rendelkezése volt alkalmazandó. (1885. november 9-én, 21,576. sz.) A ni. kir. t'tiria : .Mindkét alsóbb bírósági Ítéletnek részbeni megváltoztatása mellett vádlott Sz. Imre a Sz. László, B. Rezső Nyomatott a .Pesti könyvnyomda-réizvi és S Vilmos kárára elkövetett sikkasztások vádja alól felmentetik' Vádlott ehez képest csak a G. Natália kárára elkövetett sikkasztás bűntettében találtatván bűnösnek, e miatt hat havi börtönbüntetésre Ítéltetik, mely azonban kiállott vizsgálati fogsága által egészen kitöltöttnek nyilvánittatik. E változtatások mellett egyéb felebbezett részében a kir. itélő tábla Ítélete a felhozott, illetőleg elfogadott elsőbirósági indokoknál fogva helyben-, nem felebbezett részeiben pedig érintetlenül hagyatik. Indokok: A B. T. K. :>55. §-a szerint a sikkasztásnak alkotó elemei közé tartozik az is, hogy az eltulajdonított, vag> elzálogosított dolog »idegen« legyen. Már pedig azon váltókat, melyeket az emiitett károsok a vádlott, mint elfogadó és adós számára forgatói minőségben aláírásukkal ellátták és vádlottnak átadták, illetőleg átküldték, az átadás pillanatától fogva vádlottal szemben idegen dolognak semmi esetre sem tekinthetők, mert azok vádlottnak tulajdonát képezték. Ezen jogi viszonyban mitsem változtathat azon körülmény, mely szerint a kérdéses váltók a forgatók részéről csak bizonyos meghatározott célra, t. i. valami előbbi, már esedékessé vált váltók prolongálására lettek aláírva és átadva és hogy a vádlott mégis, a károsok bizalmával visszaélvén, ezen váltókat másképen használta fel, illetőleg azokat külön értékesítette és igy a panaszosokat tényleg megkárosította: vádlottnak ezen cselekményei tehát nem sikkasztást, hanem igenis a csalás bűntetteit képezik azért, mert vádlott csakugyan azért, hogy magának jogtalan hasznot szerezzen, a károsokat ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette és ezáltal azoknak kárt okozott. (B. T. K. 379. §•) De el is tekintve attól, hogy a károsok feljelentése a I>. T. K« 112. §-ában meghatározott határidőn belül meg nem történt, a károsok a vizsgálat és végtárgyalások folyama alatt indítványukat visszavonták és kinyilatkoztatták, hogy a vádlottnak büntetését nem kívánják. Ilyen körülmények között tehát vádlottat a csalás miatt büntetni szintén nem lehet (B. T. K. 116. §-a), őt tehát ezen vádak terhe alól egészen fel kellett menteni; büntetését pedig ebből kifolyólag, habár vele szemben a fiatal kor enyhítő körülményül föl nem hozható, mégis tekintettel az elsőbirósági Ítéletben felsorolt egyéb enyhítő indokokra, különösen pedig az esetnek régi voltára és az akkori időben érvényben volt jogi gyakorlatra, valamint e pernek igen hosszas tartamára, aránylagosan leszállítani kellett. (188 1. június 1-én, 160. sz.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozataiból. A szerződések érvényessége avagy érvénytelensége tárgyában hozott birói Ítéleti k csak akkor tartoznak a 12 frtos állandó ítéleti illeték alá, ha az ítélet alapját képezd per tárgya teljesen megbecsülhető; elleneseiben az ítéleti illeték a pertárgy erteké alapján vetendő ki, mely érték a felebbezési bélgeg nagyságára is irányadó. (fSSjf. július 30. 4,600! 1884. sz. a. j /. Midőn a per tárgya határozottan ismert, s birói határozati- s illetve itéletbélyeget bélyegjegyekben kell leróni: a le nem rótt ítéleti bélyeg csak hivatalos lelet alapján vethető ki. 2. Oly esetben, midőn fizetésk'óteles azt állítja, hogy a peres eljárásban azt a bélyeget, mely tőle követeltetik, teljes mérvében lerótta, s igy ismételt bélyegk'óvetelés címén felebbez, jelcbbezésének beadása határidőhöz kötve nincs. j. Ama kérelem teljesítése, hogy az illeték kiszabása köríti mulasztással vádolt pénzügyi közeg a felebbezés költségeiben clmarasztaltassék, a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság ügykörébe nem tartozik. (1885. szept. 14. 6,427/1884. sz. a.) Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Csődök: Baner János e., pancsovai tvszék, bej. szept. 15, félsz, okt. 15, csb. Theil Albert, tmg. Zacharievics Lázár. — flass Simon e, budapesti tvszék, bej. szépt. 20, félsz. okt. 25, csb. Chira Elek, tmg Wolf V'lm°sű T.Á' & ,f RoseHberg e , budapesti ker. és váltótvszék, bej. okt. lb, félsz. nov. 6, csb. Horvay Árpád, tmg. dr Reich József. Pályázatok: A budapesti ker. és váltótszéknél aljegyzői áll szept. 12-ig — Anyitrai tszéknél díjas joggyakornoki áll. szept. l!)-ig ny-társasáe -nál. (Hold-utcza 7. szim.i