A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 35. szám - Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. 3. r.

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 35. számához. Budapest, 1886. augusztus 29-én. Köztörvényi ügyekben. A sorrendi tárgyalás alkalmával emelt kifogások és az azok folytán keletkezett perek kérdéséhez. (1881: LX. t.-c. 197. §.) A rimaszombati kir. törvényszék: Felperesek keresetük azon kérésével, miszerint bíróilag kimondassék, hogy az A. Márkus és társainak M. Lörincné, szül. K. Gábriella elleni végrehajtási ügyében a rimaszombati kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság által 5,242/1883. szám alatt hozott sorrendi végzés II. 5., 6. és 9. tételszámai alatt feltételesen sorolt s a guszonai 40. és 111. sz. tjkvekben zálogjogilag bekebelezett 580 frt, 1,713 frt 90 kr. és 3,838 frt 41 kr. iránti alperesi követelések fenn nem állanak és igy a fentebbi telekjegyzökönyvekben foglalt ingatlanok vételárából kifizetendőkül nem sorozhatok, elutasittatnak. Indokok: Az 1881. évi LX. t.-c. 197. §-ának harmadik bekezdése szerint, jogerejü Ítélet vagy egyezség által megállapított követelés ellenében csak az oly kifogások vehetők figyelembe, melyek a végrehajtható Ítélet vagy egyesség kelte után felmerült ténykörülményekre alapittatnak. A rimaszombati kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság •r..:i42 1883. szám alatt kelt végzésében II. 5., 6. és 9. tétel alatt az alperes A. Márkus javára a M. Lörincné, szül. K. Gabriella ellen folytatott végrehajtás folyamán elárverezett guszonai 40. és 111. sz. tjkvi ingatlanok vételárából feltételesen sorolt követelések mindegyike birói határozattal lévén megállapítva, felperesek részéről az illető birói határozatok kelte után felmerült oly ténykörülmények, melyek szerint a kifogásolt követelések egészben vagy részben megszűntek volna, a jelen per során fel nem hozatnak s nem bizonyittatnak. A fentidézett sorrendi végzésben II. 5. tétel alatt említett 580 frt töke s az ugyanott (i. tételszám alatt előforduló 658 frt és 275 frt, összesen 1,238 frt tőke s ennek 380 frt 90 krnyi járulékából álló követelésre nézve kifogásul az hozatik fel, hogy 1879. évi szeptember 2l-én alperes A. Márkus és a most nevezettnek adósa M. Lőrinc között, az utóbbinak tulajdonát képezett ingóságokra adásvételi szerződés jővén létre s ezen szerződésben az A. Márkus által M. Lőrinctől megvett ingók fejében fizetendő vételár 2,721 írtban állapíttatván meg, ezen vételárba M. Lőrincnek A. Márkussal szemben fennállott s az emiitett adásvételi jogügyletet tartalmazó, a jelen perbeni keresetlevélhez B. alatt csatolt okmány szerint 2,600 frtban meghatározott összeg váltótartozásai beszámíttattak, minek következtében alperes az adásvételi szerződés létrejöttét megelőző időből eredő mindennemű váltókövetelései és igy az emiitett sorrend végzésben II. 5. és 6. alatt előforduló követelések is, végképen törlesztettek s ily módon megszűntek. A per során beügyelt alperesi okmányokból, jelesül a M. Lörincné, szül. K. Gabriella elleni végrehajtási ügyre vonatkozó sorrendi tárgyalással összefüggő s a kir. törvényszék, mint telekkönvvi hatóság által a 202/1885. számú megkeresés folytán áttett iratok között feltalálható sorrendi tárgyalási jegyzőkönyvhöz 3., 4. és 5'/- alatt mellékelt váltólevelekböl, úgyszintén az 5,342/1883. számú sorrendi tárgyalási jegyzőkönyvhöz 5. sz. alatt mellékelt Ítéletből kétségtelenül kiviláglik, hogy A. Márkus perbeli alperesnek az 1878. évi dec. ll-iki kelettel és 1879. évi jan. 1-ei lejárattal ellátott 200 frtos, az 1877. évi dec. 22-iki kelettel és 1879. január 1-ei lejárattal ellátott 240 frtos, végül az 1878. évi május 20-iki kelettel és 1879. évi január 1-ei lejárattal ellátott 140 frtos váltólevelekben kitüntetett tőkeösszegekből álló, összesen 580 frtot tevő, az elárverezett ingatlanokra vonatkozólag az 1879. évi február 15-iki elsőbbséggel zálogjogilag bejegyzett s a sorrendi végzésben II. 5. alatt említett követelése, ezen kir. törvényszéknek 1883. évi március 9-én kelt Ítéletével lett megállapítva, minélfogva az ezen birói megállapítást megelőző időben, a jelen esetben az 1879. évi szeptember 21-én netán bekövetkezett körülmények, az annak utána bíróilag megítélt követel-'-* fennállására többé befolyással nem lehetnek. Az 1878. évi október 7-én kelt és az 1879. évi január 7-éi lejárt 658 frtos, úgyszintén az 1878. évi november 6-án kelt és az 1879. évi február 6-án lejárt 575 frtos váltóleveleken alapuló, eredetileg W. Simon tulajdonát képezett s ez utóbbinak javára az 1879. évi február 19-iki elsőbbséggel telekkönyvileg bekebelezett és a többször említett sorrendi végzésben 380 frt 9< > krral kiszámított járulékokkal együtt II. 6. tételszám alatt előforduló, összesen 1,233 frtot tevő tőkekövetelés, a telekkönyvi hatóság által átküldött iratok között feltalálható hiteles telekkönyvi kivonatok, jelesül a guszovai 40. számú telekjegyzőkönyvben C. 28. és 29., a guszovai 111. számú telekjegyzőkönyvben pedig C. 21. és 22. alatt foglalt bejegyezvények szerint ugyan már az 1879. évi március 14-én 1,847. és 1,848 számok alatt kelt váltóbirósági sommás végzésekkel állapíttatott meg s ezen követelésre nézve a végrehajtás is az 1879. évi május hó 9-én 3,374., illetve 8.275. szám alatt kelt végzésekkel, tehát a B. alatti adásvételi szerződés keltét megelőző időben rendeltetett el; ennek, dacára azonban azon ténykörülmény által, mely szerint alperes A. Márkus a kérdéses váltóköveteléseket az eredeti hitelező W. Simontól, az 1882. évi december 20-án 6,319. szám alatt felvett sorrendi tárgyalási jegyzőkönyvhöz 6. és 7. •/. alatt csatolt váltóleveleken olvasható engedmény szerint csak az 1880. évi november 16-án szerezte meg, még lehetősége is ki van zárva annak, mintha az 1879. évi szeptember 21-én létrejött, adásvételi szerződésben foglalt azon megállapodás, hogy t. i. A. Márkusnak az ezen utóbbi időpontban M. Lőrinc ellen fennállott váltókövetelései a szerződési vételárba beszámíttatnak s ekként kiegyenlítetteknek tekintendők, a szerződés létrejötte alkalmával alperes tulajdonát még nem képezett váltókövetelésekre is vonatkozhatnék A sorrendi végzésben II. 9. tételszám alatt emiitett 3,000 frt töke és 838 frt 41 krnyi kamatkövetelés időközben történt megszűntének kimutatása végett ténykörülményül felhozatik, hogy ezen követelés a keresetlevélhez C. alatt csatolt jegyzőkönyv szerint 1882. évi május 5-én foganatosított biztosítási végrehajtás alkalmával lefoglalt ingók értékével kielégíttetett, majd pedig, a midőn ugyanis alperes a C. alatti jegyzőkönyv szerint eszközlött biztosítással összefüggő 1,782 1882. számú biztosítást elrendelő végzésnek az ellenirathoz 7. sz. alatt történt becsatolása által kimutatta, hogy az említett biztosítási végrehajtási foglalás nem a II. 9. tételszám alatt említett s a vonatkozó telekjegyzökönyvek C. 34. és 39. alatti bejegyezvénye szerint az 1880. évi május 3-án kelt váltón alapuló, hanem egy az 1882. évi január 15-én kelt váltóból eredő követelésre vonatkozólag eszközöltetett, a válasziratban új tényállásképen előterjesztetik, hogy az 1882. évi január 15-én kelt váltó az 1880. évi május 3-iki kelettel ellátott váltó fejében s ennek rendezése végett állíttatván ki, az ekként létrejött újitás (novatio) által az 1880. évi május 3-áról keletkezett váltón alapuló követelés is megszűnt. A felperesi kifogás tehát mindkét esetben az 1882. évi január 15-én, illetve az ugyanazon évi május 5-én megtörtént tényekre alapittatik. Ezzel szemben a 4,776 1882. szám alatt kelt, az ellenirathoz S. sz. alatt mellékelt váltóbirósági sommás végzés által ki van mutatva, hogy az 1880. évi május 3-ki kelettel, az ugvanazon évi augusztus 3-ki lejárattal ellátott, az 1880. évi május 3-ki elsőbbséggel zálogjogilag bekebelezett és a sorrendi végzésben II. 9. alatt előforduló követelés az illetékes biróság által az 1882. évi december 27-én lett megítélve; következésképen nem szenved kétséget, hogy a követelést megállapító birói határozat hatálvon kivül helyezése nélkül, a birói határozatot megelőző időpontban keletkezett tényekből leszármaztatott kifogások a megítélt követelés fennállása kérdésének elbírálásánál figyelembe nem jöhetnek. Az emiitett birói határozatoknak az azokban megállapított követelések ellen irányuló kifogásokat egyedül a birói határozat