A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 33. szám - Az uj aera

Ötödik évfolyam. 33. szám. Budapest, 1886. augusztus 15. Szerkesztőség: V. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas-utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÓI ÜGYÉ5ZI ÉS KÖZLÖNYE Számos kiváló szakférfiu közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre fél ».. 3 negyed ». 1»50 6 frt kr Az előfizetés pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalvány nyal küldendők. TARTALOM. Az uj aera. — Miképen értelmezendő a keresk. törvény 20. sza- I kasza ? Irtla: Dr. W i tt m a n n Mór, budapesti ügyvéd. — Hagyatéki leltármizériák. Irta: G o i c s Lázár, mezőkövesdi kir. közjegyző. — Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. — Az 1885-iki orsz. ügyvédértekezlet felirata a képviselőházhoz. — Ausztria és külföld. (A Magyarország és Ausztria közt való jogi forgalom. Az ügyvédi állás Ausztriában. A válóperek Franciaországban. ) — Sérelmek. (Mizériák a munkácsi járásbíróságnál. A munkácsi ügyvéde k-től. ) — Irodalom. (Telekkönyvi rendeletek. Dr. I m 1 i n g Konrád. A magyar váltótörvény és váltóeljárás. Dr. W e i n e r Adolf. ) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesitések. TÁRCA: Kitépett lapok. Irta: Tábori Róbert. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok. ) A,, Jog Törvénytára" t. előfizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik a f. évi törvények 15. és 16. ívét (217 —248. lap). Az esetleges reklamácziókat 8 mapon belül kérjük kiadóhivatalunkhoz intézni. Az uj aera. (Q. ) Az angol példabeszéd ugy tartja, hogy száz mázsa szónál többet ér egy lat cselekedet. S ugy látszik, ezzel az okos jelszóval kezdődik a magyar igazságszolgáltatásban is egy új korszak. Fabiny Teofil, igazságügyi miniszter hivatalba lépése egyáltalán nem járt sok fanfaráddal. Az igazságügyi ressort új főnöke hirtelen érkezett; belépése nem hivta ki a vérmes reménységeket, rőfös ujságcikkek nem tracirozták eléje a nagy reformok utját s ő maga, — meglehet, hogy saját erejének kevesebbre becsülésével, — programmot, ígéreteket, reményeket nem osztogatott. Még csak a rokonszenvet sem iparkodott maga felé hajlítani. A miniszter leült a piros bársonyszékbe szó nélkül, elfoglalta a deák-utcai sanyaru palota üres hivatalszobáját chauvinismus nélkül s a — száz mázsa beszéd elmaradt. A miniszter azonban a cselekvésben látszik keresni az üdvösséget s ha ezen egyszerű programm mellett megmarad, ugyanabban meg is fogja találni. Első törvényjavaslata, melylyel a törvényelőkészités, a codificatio ügyet a bureauk kezéből kivette s három felsőbb biró gondjaira bizta, rokonszenvesen hatott jogéletünk minden tényezőjénél. A korábbi »hivatalos jogot« sokkal jobban sinylik az emberek ebben az országban, hogysem hidegen hagyhatta volna a közvéleményt, mikor a miniszter practicus keze az élő forrás: a tapasztalat és tudomány betakart forrásának fölnyitására vállalkozott. A törvényt tehát ezután nem hivatalos hatalommal, hanem szakértelemmel fogják készíteni. Nem kevésbé kedvezőleg hatott Fabiny miniszter azon elhatározása, melylyel az ügyvédi rendtartás reformanyagát kiásta a levéltárból s az ügyvédi kar egyik kiváló tagjának adta át rendszerbe-foglalás végett. E természetes tény, mely ezelőtt képzelhetetlen volt, szinte frappirozott mindenkit. íme egy miniszter, a ki nem haragszik az ügyvédekre s az előítéletekkel rosz lábon él! Közben az igazságügyi administratiónak is tövisesebb végét ragadta meg az új miniszter. Börtönöket és bíróságokat látogatott meg parádé és bejelentés nélkül. Bement a foglyokzárkáiba és megcsóválta a fejét. Mi több, nem fejezte ki azonnal »legteljesebb megelégedését«, mint az a hivatalos világban szokás, hanem magyarosan megmondta itt is, ott is, hogy biz az sanyaru egy állapot, a mit látott, de segíteni fog rajta. A Fortunától meg fogja menteni az ország első büntető bíróságát s a vadállatoknak való vidéki büntető cavernákat fogházzal fogja helyettesíteni. Természetesen, ha az ország pénzt is fog adni a javításokhoz, a mi azonban már nem egészen rajta függ. Szóval, a minister administrálni akar s hasznos munkává akarja tenni a miniszteriumban eddig folytatott bús körmölést. De mindezeknél sokkal nagyobb benyomást tett azon kinevezési lista, mely aug. 7-én látott napvilágot a hivatalos lapban. Már a birói személyzet kebeléből történt kinevezések is magukon hordozták a régi rosz hagyományoktól való eltérés nyomát. A miniszter sietett az üres helyeket betölteni s mint a névsorból kitetszett, az érdemnek és tapasztalatnak nagyobb befolyást engedett, mint ezelőtt szokásban volt; ellenben az u. n. jóhangzású nevek nem igen pönögnek annyi büszkeséggel a kinevezési sorrendben. S hogy még nagyobb legyen a csodálkozás, a kinevezettek sorában három gyakorló ügyvéd nevével is találkoztunk, a nélkül, hogy e miatt azonnal napfogyatkozás állott volna be a természetben, mint a hogy attól ezelőtt tartottak. Ez képezi első beváltását a miniszter azon rövid kijelentésének, mely szerint el van határozva, hogy a magyar ügyvédi kart az igazságszolgáltatás tényezői közé fogja fölemelni. Bizonyítani ezen elhatározás liberalis voltát s ezen álláspont gyakorlati helyességét, bizonyára fölösleges volna. Az ügyvédi kar nálunk már évek sora óta folytatja a szellemi harcot, hogy a jogszolgáltatás organizmusában állása elismertessék és létezési joga némi gyakorlati tényekben is kifejezést nyerjen. E harc alatt az érvek és a külföldön uralkodó nézetek és intézmények akkora tömege került nálunk a nyilvánosság asztalára, hogy naivitás nélkül alig is lehetne erről ily szűk helyen többet szólani. Azonban nagy és örvendetes dolog az, hogy a hosszas küzdelem eredményei immár bekövetkezőben vannak s hogy jelentékeny fordulat jelentkezik ugy a magyar ügyvédség, mint a magyar judicatura életében, mikor a miniszter maga veszi kezébe a nyugaton rég gyakorlatban levő okos felfogás realizálását s ezzel együtt az összhang helyreállítását a birói, ügyészi és ügyvédi kar között. A maig uralkodó dissonantiának mindenesetre sokkal nagyobb nyomai vannak jogéletünkben, hogysem a miniszter tiszteletre méltó elhatározását