A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 31. szám - Az ügyvédi nyugdijintézet kérdése - A telekkönyvi rendtartás 74. §-a

248 K nak és az utóbbi magára vállalta a kötelezettséget, hogy az átruházó cég tartozásait megfizetni fogja. Ezen körülményt az átvett üzlet hitelezőinek tudtára is adta, de egyúttal azt is tudatta velük, hogy a fizetést nem a lejáratkor, hanem egy későbbi időben fogja teljesíteni és nem is egyszerre, hanem több részletben, vagyis a mint ezt az átruházó céggel közösen megállapították. Ámde ezen utóbbi kikötést a hitelezők nem akarták elfogadni és midőn a tartozások a lejáratkor sem az üzlet átadója sem annak átvevője által törlesztve nem lettek, perre került a dolog. O. M. nem is védekezett, de nála nem is találtak semmit. E. K. ellenben azzal állott elő, hogy a kereset időelőtti. Az egyikügyben, mely legelsőbben lett megindítva az eljáró bíróság — a dolog az V. ker. jbiróságnál folyt — az alperesi kifogást mellőzte és marasztaló ítéletet hozott, indokolva ezt azzal, hogy valamely üzlet átvevője, a mennyiben az azt terhelő kötelezettségeket is átvállalta, a hitelezőkkel szemben mindenben az üzlet átruházójával egyenlően van kötelezve. A kir. tábla ellenben Il-od r. alperes felebbezése folytán felperest keresetével időelőttiség okáért elutasította, mondván, hogy ha a keresk. törv. 20-ik §-a szerint valamely üzlet átvevőjének joga van a kötelezettségeket át nem vállalni, akkor kell, hogy ahhoz is joga legyen, hogy az átvállalást bizonyos feltételekhez kösse. (!!!) A kérdés tehát immáron az: Helyesen értelmezte-e a kir. tábla a keresk. törv. 20-ik paragrafusát ? Mi erre határozottan nemmel felelünk. A 11-od bíróság határozata merően téves. A kérdéses törvényszakasz épen ellenkezőjét tartalmazza annak, mit a kir. tábla abból kiolvasott. Már maga ezen szövegezés : >ha a kötelezettségeket átvállalta« ... kétségtelenné teszi, hogy az alatt csak olyan kötelezettségeket kell érteni, melyek magát az átadót is terhelik. Ámde ezen kötelezettségek nemcsak magát a tartozást, hanem annak miképeni fizetését is magukban foglalják, ugy hogy a kötelezettség átvállalása a tartozásnak azonkép leendő törlesztésére kötelezi az átvevőt, mint ezt maga az átadó tenni köteles. Ezen felfogás helyességét még jobban megerősíti az illető szakasznak utómondata, mely a következőt rendeli .... »a hitelezőket ezen kötelezettségek tekintetében ugy az átadó, mint az átvevő ellen kereseti jog illet.« Mert ez csak annyit jelent és jelenthet, hogy az átadó és atvevo egyaránt kötelesek az esedékes tartozásokat megfizetni és ha ezt nem teszik, a hitelezők mind a kettő) ellen keresette! felléphetnek. Ámde ha az átvevő ellenvetheti, hogy ő másként van kötelezve, mint az átadó akkor nem volna elérhető azon cél, melyet a fenti §. intentionált, vagyis nem volna a hitelezőnek kereseti joga az átvevő ellen, holott a törvény világosan mondja, hogy a hitelezőt ugy az átadó, mint az átvevő ellen kereseti jog illeti. Azt lehetne ugyan felhozni, hogy a kereseti jog a kir. tábla által elfogadott értelmezés szerint is megvan a hitelezőnek az átvevő ellen, csakhogy azt egy későbbi időben érvényesítheti. Erre azonban a válasz, hogy az ilyen kereseti jog aequale semmi kereseti joggal. Mert ha elismerjük a kir. tábla magyarázatának a helyességét, vagyis ha elfogadjuk, hogy az átvevőnek joga van az üzleti kötelezettségek átvállalását feltételekhez kötni, illetve azt mondani, hogy az átvett üzletet terhelő adósságokat nem azok lejárati napján, hanem későbben fogja törleszteni, akkor a következetesség kedveért belé kell nyugodnunk abba is, hogy az átvevő a későbbi fizetés alatt ne csak egy vagy két évi haladékot értsen, hanem 10., 20, 30 évet vagy akár egy olyan időt is, midőn ő is, a hitelezők is már talán az örök álmot fogják aludni. A kereseti jog tehát, igaz, ebben az esetben is megvolna, csakhogy nem volna, a ki azt érvényesítse, vagy nem volna, a ki ellen érvényesíthető lenne. Kötve hiszszük azonban, hogy a törvényhozás a kérdéses paragrafus megalkotásánál egy ilyen kereseti jogra gondolt, mivel ez inkább a jognak kijátszását, semmint érvényre jutását foglalná magában. De ettől eltekintve, téves azon nézet, hogy abból, mert az üzlet átvevője a kötelezettségeket átvállalni nem tartozik, az következik, hogy az átvállalást feltételhez kötheti. A törvényhozás nem akarta a kereskedelmi forgalmat megszorítani, mi pedig megtörténik, ha az átvevő még azon esetben is köteleztetett volna az átvett üzletet terhelő adósságok átvállalására, ha a vételárt az átadónak készpénzben kifizette. hónapokon keresztül nem feküdt ágyban, hanem férje ágyának lábánál töltötte 1885-ben az év utolsó két hónapját, a legnagyobb elismeréssel beszélt róla. A nő kimerülése az utolsó két hét alatt oly nagy volt, hogy az orvos a nő egészségi állapota iránt a legkomolyabb aggodalmat fejezte ki. Bartlették ismeretsége Mr. Dysonnal azonban valamivel előbb történt, sem mint Mr. Bartlett ideges nyugtalansága ily nagy fokot ért el. Mind Dyson, mind Bartlettné egyezően azt állították, hogy a férj látván, kettőjük között mint fejlődik gyengéd vonzalom, azt ajánlotta Dysonnak, hogy tekintse Bartlettnét jegyesének, kit az ő (Bartlett) halála után vegyen nőül. Kijelentette neki, hogy egyetlen egyszer vette igénybe tiz évi házasságuk tartama alatt férji jogait s nem is fogja azt ezután sem igénybe venni, mert tisztelni kívánja Dysonnak vőlegényi érzékenységét s nejét ugy fogja tekinteni, mint a kire Dysonnak van virtuális joga. Egyúttal korábbi végrendelete helyett, melyben nejére esak azon feltétel alatt hagyta egész vagyonát, ha nem megy ismét férjhez, egy másik végrendeletet alkotott s ebben nejét feltétlen örökösövé teszi, kizárva saját atyját s e végrendelet végrehajtójává Mr. Dysont nevezte ki. Ez történt 1885. nyarán. A házbeli cselédség egybehangzólag azt vallotta a bíróság előtt, hogy Mr. Dyson majdnem állandó vendége volt Bartlettéknek és hogy Bartlettnét több izben megcsókolta, még pedig férje jelenlétében, ki helybenhagyólag mosolygott a vőlegény és meuyasszony e gyengédségein. Más alkalmakkor, midőn a férj nem volt jelen, Bartlettnét Dyson ölében ülve látták, ha esetleg a szobába toppantak, a cselédek. Dyson egy levelet is mutatott fel, melyben Mr. Bartlett meleg hangon mond neki köszönetet, hogy több napig lévén elfoglalva lelkészi teendőivel, ezen idő alatt szerelmes levelet irt Bartlettnének s őt ekként megvigasztalta távolléte fölött. Mr. Dyson és Bartlettné gyakran beszélgettek Mr. Bartlett bekövetkező haláláról s ez utóbbi, ki rendesen maga kezdte a két szerelmes állítása szerint e beszélgetést, boldogságot kivánt nekik halála után. A halál 1886. első napjának hajnalán tényleg bekövetkezett. Bartlettné ezen éjszakán is férje lábainál ült, kinek állapota az orvos állítása szerint december második felében tetemesen megjavult. Éjfél előtt az asszony Mr. Bartlett hüvelykujját tartotta kezében s midőn ez elaludt, a szobában levő pamlagon nyugalomra dőlt. Hajnalban, mint elbeszéli, felébredt s megrémülve vette észre, hogy férje halott. A boncolás kiderítette, hogy Mr. Bartlett gyomrában nagymennyiségű chloroform volt. Mr. Dyson bevallotta, hog] a chloroformot ő vásárolta Bartlettné megbízásából apró adagokban, — minthogy egy helyütt nagyobb mennyiséget nem kapott — több gyógyszertárban ; Mrs. Bartlettné beismerte, hogy ezen apró adagokat ö öntötte össze egy orvosságos üvegbe Ezen orvosságos üveg a beteg ágya mellett levő kandallón állott amaz éjszakán S mellette egy pohár, melyben chloroform nyomai voltak észlelhetők. Bartlettné a bedugaszolt, de már üres orvosságos üveget szekrényébe rejtette s később, midőn a vizsgálat megindult, a vasúti vonatból, melyen Dysont ment felkeresni, kidobta egy patakba. Bartlettnét és Dysont természetesen vizsgálat alá vették. De csak Bartlettné került, mint vádlott a londoni Central Criminal Court elé; mert a korona ügyészei Dyson ellen nem emeltek vádat. Az érdekes tárgyalásról, mely Bartlettné felmentetésével végződött s annak nagy feltűnést keltett egyes momentumairól jövő számunkban fogunk szólani. (T.efej. közi, kőv.)