A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886 / 29. szám - A szóbeli magán végrendelet egyik lényeges kellékéről - Válasz "Egy pár szó a torturáról" című cikkre - Az átdolgozott bűnvádi eljárási javaslat tárgyalására kiküldött szakbizottság ülései. 1. r.
116 A JO G. nincs konstatálva, a pénzfelvételére pedig, mint megbízott képviselő, feljogosítva volt. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla a kir. törvényszék ítéletének felebbezett részét akként változtatja meg, hogy Sz. L-t az egyik vád alól, t. i. az L. J. kárára elkövetett s a btkv. 401. és 402. §-ai szerint elbírálandó magánokirathamisítás bűntettének vádja és következményei alul felmenti, azonban a terhére esö többi büntetendő cselekményekért a börtönbüntetést a btkv. 92. §-ának mellőzésével (1 y2) egy és félévi tartamra felemeli, az eltöltött vizsgálati fogság által vádlott büntetéséből kitöltöttnek mitsem vesz, az alkalmazott mellékbüntetéseket pedig a btkv. 2. §-a alapján mellőzi, ellenben vádlottat az 1874. XXXIV. t.-c. 6ő. §-a szerint az ügyvédkedéstől elmozdítja, egyebekben ugyanezen ítéletet helyben, nem felebbezett részét érintetlenül hagyja. Indokok : Vádlott azon ténye, hogy L. J. által kiállított nyugtára tanuként F. S. nevét sajátkezüleg vezette reá, arra való tekintettel, hogy a pénz felvételére jogosult volt, abból senkire kár nem háramolhatott, a cselekményt tisztán a megkívánt formaságok megtartása céljából követte el, a btkv. 401. §-ának alkotó elemeit magában nem foglalja s így ezen vád alól felmenteni kellett, azonban, minthogy vádlott ezen cselekményt ügyvédi minőségében követvén el, az fegyelmi vétség jelenségeivel bír. Vádlott javára a btkv. 92. §-ának alkalmazása feleslegessé vált az által, hogy a btkv. 401. és 402. §-ainak vádja alól felmentetett. A vádlott által 1880. szeptember 11-töl 1881. március 10-ig eltöltött vizsgálati fogságból a börtönbüntetésbe beszámítani semmit sem lehet, mert azt vádlott maga idézte elő és a halmazatra való tekintettel, hosszú tartamúnak tekinteni nem lehet. A cselekmények a btkv. életbelépte előtt követtetvén el, a mellékbüntetés tekintetében az 1874. évi XXXIV. t.-c. 65. §-ának rendelkezése volt alkalmazandó. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bírósági ítéletnek részbeni megváltoztatása mellett vádlott Sz. I. a Szt. L., B. R. és S. V. kárára elkövetett sikkasztások vádja alól felmentetik. Vádlott ehez képest csak a G. N. kárára elkövetett sikkasztás bűntettében találtatván bűnösnek, e miatt hat havi börtönbüntetésre ítéltetik, mely azonban kiállott vizsgálati fogsága által egészen kitöltöttnek nyilvánittatik. Ezen változtatások mellett egyéb felebbezett részeiben a kir. ítélő tábla ítélete a felhozott, illetőleg elfogadott elsőbirósági indokoknál fogva helyben, nem felebbezett részeiben pedig érintetlenül hagyatik. Indokok: A btkv. 355. §-a szerint a sikkasztásnak alkotó elemei közé tartozik az is, hogy az eltulajdonított, vagy elzálogosított dolog »idegen« legyen. Már pedig azon váltókat, melyeket az említett károsok a vádlott, mint elfogadó és adós számára, forgatói minőségben, aláírásokkal ellátták és vádlottnak átadták, illetőleg átküldték, az átadás pillanatától fogva vádlottal szemben idegen dolgoknak semmi esetre som tekinthetők, mert azok vádlottnak tulajdonát képezték. Ezen viszonyban mitsem változtathat azon körülmény, mely szerint a kérdéses váltók a forgatók részéről csak bizonyos meghatározott célra, t. i. valami esedékessé vált váltók prolongálására lettek aláírva és átadva és hogy a vádlott mégis a károsok bizalmával visszaélvén, ezen váltókat másképen használta fel, illetőleg azokat külön értékesítette és igy a panaszosokat tényleg megkárosította. Vádlottnak ezen cselekményei tehát nem sikkasztást, hanem igenis a csalás bűntetteit képezik, azért, mert vádlott csakugyan azért, hogy magának jogtalan hasznot szerezzen, a károsokat ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette és ezáltal azoknak kárt okozott. (§. 379.) De el is tekintve attól, hogy a károsok feljelentése a btkv. 112. §-ának határidőn belül meg nem történt, a károsok a vizsgálat és a végtárgyalások folyama alatt indítványukat visszavonták és kinyilatkoztatták, hogy a vádlottnak megbüntetését nem kívánják. Ilyen körülmények között tehát vádlottat a csalás miatt büntetni szintén nem lehet (btkv. 116.); őt tehát ezen vádak terhe alól egészen fel kellett menteni, büntetését' pedig ebből kifolyólag, habár vele szemben a fiatal kor enyhítő körülményül fel nem hozható, mégis tekintettel az elsőbirósági Ítéletben felsorolt egyéb enyhítő indokokra, különösen pedig az esetnek régi voltára és az akkori időben érvényben volt enyhébb jogi gvakorlatra. valamint a pernek igen hosszas tartamára, aránylagosan leszállitni kellett. (1886. jun. 1. 160/886. bftő sz. a.) A végtárgyaláson elnöklő bíró előadói teendőt nem végezhet. A magy. kir. Curia: Gondatlanság által okozott súlyos testi sértés bűntettével a szegedi kir. törvényszék előtt vádolt R. János elleni bűnügyben". . . A jelen bűnvádi ügyben észlelt azon eljárást illetőleg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét, mint ennek fogalmazványán látszik, | dr. R. Kálmán, mint előadó tanácselnök kiadványozta; megjegyeztetik, miszerint ezen eljárás szabályellenes, mennyiben a ' végtárgyalásnál a tanácselnök nem mint előadó működik, hanem | elnöki tisztéből kifolyólag a végtárgyalást vezeti, míg a netaláni előadói teendők teljesítése, a mennyiben ilyenek szóbeli tárgyalásnál előfordulhatnának, egy másik szavazó bíró kötelességéhez tartozik, minélfogva az elnöki teendőket és a netaláni előadói, illetőleg tanácsjegyzöi teendőket ugyanegy törvényszéki bíró nem gyakorolhatja. Ezenfelül az 1871. évi XXXI. t.-c. 6. §-nak rendelkezése is feltétlenül követelendő. (1886. évi június 25. 2,100. sz. a.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. Behajtás végett átadott kötvény kiadásának megtagadása nem vonható azon ügyvédi vétségek közé, melyeknek elbírálására a törvényszék illetékes. (1S74. XXXIV. t.-c. 66. §.) A m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa (1886. évi június 26. 400. sz. a.) : Temesmegye árvaszékének panasza folytán M. György versetzi ügyvéd ellen indítandó eljárás tekintetében a temesvári ügyvédi kamara és a fehértemplomi kir. törvényszék között felmerült illetőségű összeütközésre nézve a temesvári ügyvédi kamara fegyelmi bíróságát jelenti ki illetékesnek. Mert az érintett panaszban a nevezett ügyvéd azzal vádoltatik, hogy az 1879. év folyamán behajtás végett átvett kötvényt az árva székhez többszörös sürgetés dacára sem mutatta be, minthogy pedig ilynemű eljárás valósulása esetén az ügyvéd irányában az 1874. XXXIV. t.-c. 69. §. c) pontjában jelölt fegyelmi esetet képezhetne, a melynek elbírálása az ügyvédi kamara fegyelmi biróságának illetékességi körébe esik, annál inkább kellett az ügyvédi kamara fegyelmi biróságának illetékességét megállapítani, mivel az érintett panasz nem oly természetű, mint a minők elintézésére az ügyvédi rendtartás 66. §. értelmében a kir. törvényszék illetékessége van megállapítva, minthogy sem a behajtás iránt folyamatban levő pernek befejezése nem állíttatik, sem iratok másolatai, vagy a behajtott pénz nem követeltetnek, stb. Közjegyzői fegyelmi ügyekben. Közjegyző elleni fegyelmi eljárás a vádelven alapulván, annak elrendelésére magánvádló hiányában a valamely bíróság elnökségétől tett feljelentés nem elegendő, hanem a feljelentés előzőleg | az illető kir. ügyésznek adandó ki az eljárás megindítása vagy beszüntetése végett leendő indítványozása végett. A kassai kir. törvényszék, mint közjegyzői fegyelmi biroság (1886. évi április 2. 11. sz. a.) : Tekintve, hogy kir. közjegyző a miskolci kir. törvényszék elnökének feljelentésére vonatkozólag nyilatkozatát be nem adta : ennélfogva ellene a fegyelmi eljárás az 1871. VIII. t.-c. értelmében a kir. ügyésznek folyó évi 1,241. sz. indítványától eltérőleg már most elrendeltetik. A vizsgálat foganatosítása iránt ezen végzés jogerőre emelkedése után fog intézkedés tétetni, stb. A m. kir. Curia (1886. június 26. 351. sz.): Az eljáró kir. törvényszék végzése megsemmisíttetik és ugyanaz utasittatik, hogy a miskolci kir. törvényszék elnökének 1884. évi február 23-án 228. sz. a. kelt átiratát a kassai kir. ügyészséggel az 1871. VIII. t.-c. 39. §. értelmében iditványtétel végett közölje és az indítvány beérkezte után szabályszerűen járjon el. Indokok: Az 1871. VIII. t.-c. 39. §. értelmében a fegyelmi eljárás vagy a közvádló, vagy magánosok kérésére, de mindig a vádlott és közvádló meghallgatása mellett rendelhető el. Minthogy továbbá az idézett törvénycikk a vádelven alapszik, kétségtelen, miszerint vádló nélkül a fegyelmi eljárás folyamatba nem tehető, a fenforgó esetben pedig magánvádló fel nem lépvén, a kir. törvényszéki elnök feljelentése első sorban az illetékes kir. ügyészséggel lett volna oly felhívás mellett közlendő, hogy a mennyiben az átiratban jelzett körülményben fegyelmi vétség I jelenségeit látná fenforogni, a törvény értelmében az eljárás megindítására, a mennyiben pedig az ellenkezőt vélné, az eljárás mellőzésére vonatkozó indítványt tegyen. Miután azonban az eljáró kir. törvényszék a fentebb idézett szakaszokban kijelölt eljárás mellőzésével a fegyelmi eljárást vádló nélkül elrendelte, sérelmes végzése megsemmisítendő és további szabályos eljárásra utasítandó volt. j •: Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Csődök : Ignácz Hirschl e, fehértemplomi tvszék, bej. aug. 20, íelk. szept. 5., csb. Pichler József, tmg. dr. Seemayer Károly. Pályázatok : A rimaszombati trvszéknél b i r ó i áll. jul. 23-ig Nyomatott a >Pesti könyTnyomda-részvény-tarsaság«-nál. iHold-utcza 7. szám.)