A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 29. szám - Végrehajtási eljárásunk hibái

232 A JOG. E felterjesztés élénken illustrálja a némely törvényszéknél divatozó, az igazságszolgáltatás és a felek érdekeit, valamint a bíróság tekintélyét sértő felületes és önkényes eljárást. A kir. tábla pedig már »régóta« tapasztalja, hogy azon bizonyos törvényszéknél az eljárás tekintetében »számtalanszor* kiadott figyelmeztetései és utasításai eredmény nélkül maradnak, mert azon bíróság azokat konokul semmibe sem veszi: s ez indítja aztán őt arra, hogy a »Bírói Ügyviteli Szabályokban« foglalt felügyeleti jogánál fogva — most már erősebb eszközökhöz nyúljon. Hogy ily jelenségek fordulhatnak elő, annak oka abban keresendő, hogy sem a fegyelmi eljárásról szóló, sem egyéb törvényben nincs kellő eszköz adva arra nézve, hogy a felső bíróság az alsó bíróságok részére többszörösen kiadott figyelmeztetéseinek és a jövőbeni eljárást tárgyazó utasításainak hatályos módon érvényt is szerezhessen. A »Birói Ugyv. Szabályoknak* a felügyeleti jogot tárgyazó 67. §-a szerint: »Az igazságszolgáltatás tekintetében minden első folyamodású bíróság a kir. ítélőtábláknak s ezzel együtt a magyar kir. Curiának van alárendelve. Az alárendelt bíróságok a felsőbbek határozatait foganatosítani s utasításait teljesíteni tartozna k.« Továbbá a 68. §-a szerint: »A felettes bíróságoknak jogukban áll a törvénykezési ügyekben az alsóbbaknál az Ügyviteli Szabályok pontos megtartására ügyelni s előfordult egyes esetekben a tapasztaltakhoz képest intézkedni.« Végül a 134. §-a azt rendeli, hogy: »Felsőbb rendeletek és utasítások, valamint a felébbviteli bíróságok által tett s jövőre nézve utasításul szolgáló észrevételek teljes tanácsülésben adatnak elő.« A felügyeleti jog tehát biztosítva van, de arra nézve, hogy az ezen jog alapján kiadott utasítások kellő sanctióval is elláthatók legyenek, gondoskodva nincs. E nélkül pedig a felügyeleti jog illusoriussá lesz. Az igazságügyminiszteriumnál esetleg keresett orvoslás is kétes értékűnek látszik, mert a kötelességbe tett eljárás megszegése az 1871 : VIII. t.-c. által felsorolt fegyelmi vétségek közé alig vonható. A bajon segíteni az idézett fegyelmi törvény oly irányú módosítása által lehetne, hogy a felső bíróságok által tett s a jövőre nézve utasításul szolgáló intézkedések és észrevételek (Ügyv. Szab. G7., 68., 134. §-a) állandó ignorálása, illetve figyelmen kívül hagyása fegyelmi vétségnek nyilváníttatnék. * Végrehajtási eljárásunk hibái. Irta : HOSTSUK JÁNOS, ügyvéd M.-Szigeten. A végrehajtási eljárásról intézkedő 1881 : LX. t.-e. 12. §-a szerint: >a végrehajtás megrendeléséről a végrehajtató a végrehajtási kérvény első példányára vezetendő végzés által, a kiküldött vagy megkeresett hatóság és a végrehajtást szenvedő pedig, a végrehajtási kérvény többi példányára (6. §.) vezetendő és az utóbbinak rendszerint a foganatosításkor kézbesítendő végzés által értesíttetnek.« Az idézett törvény 140. i;-a világosan kimondja, hogy: »a végrehajtás elrendelése tárgyában az erre illetékes bíróság által, valamint a végrehajtási zálogjog bejegyzése vagy a végrehajtási jog feljegyzése tárgyában a telekkönyvi hatóság által hozott végzés ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt mindkét fél felfolyamodást adhat be.« A végrehajtásnak ingóságokra való foganatosítása alkalmával a végrehajtási törvény 24. §-a értelmében »a birói kiküldött a végrehajtás foganatosításának megkezdése előtt a végrehajtást * Ezen, a kir. tábla egyik kiválóbb tanácsjegyzöjétöl származó és a »Jogt. K.«-ben is közlött cikket a magunk részéről is teljes mérvben helyeseljük. A szerkesztőség. [ elrendelő végzést, a végrehajtást szenvedőnek kézbesíteni köteles«, a mely végzés ellen végrehajtást szenvedő részéről 8 napon belül beadott felfolyamodás a 37. §. második bekezdése szerint a lefoglalt ingóságok árverésére hatálylyal bir. Az 1881: LX. t.-c. 40. §-ban az van megírva, hogy: »készpénzbeli követelés behajtására irányzott végrehajtás a végrehajtató választása szerint a végrehajtást szenvedőnek ingóságaira vagy ingatlanaira vagy egyidejűleg mindkét minőségű vagyonára vezethető.« Ha a végrehajtás csupán ingóságokra kéretik és rendeltetik el, azon esetben a fentebb idézett 12. §. szerint, a végrehajtást rendelő végzés végrehajtást szenvedőnek csakis a végrehajtás foganatosításakor kézbesittetik. Úgyde máskép állunk _ akkor, ha a végrehajtás egyidejűleg ingó és ingatlanra kéretik és rendeltetik meg, mert akkor a végrehajtást rendelő végzés a 139. ^ §. szövegezése szerint végrehajtást szenvedőnek még az ingóságokrai foganatosítás előtt kézbesítendő, holott lehetséges, hogy az ingóságokra a végrehajtás csak egy-két hónap multával fog foganatosittatni. S itt az anomália, mert a végrehajtásnak ingók és ingatlanokra való foganatosítása esetében a végrehajtást rendelő végzés végrehajtást szenvedőnek két ízben kézbesittetik, úgymint először a végrehajtás elrendelése s illetőleg a végzés kiadmányozása és másodszor az ingók foglalásakor. Már most itt az a kérdés, hogy ha végrehajtást szenvedő a neki először kézbesített végrehajtást rendelő végzés ellen a kézbesitéstől számitandólag 8 napon belül felfolyamodással nem élt, hogy vájjon jogerőre emelkedett-e már rá nézve ezen végzésJ. s hogy vájjon ennek az ingóságokrai foganatosítás alkalmával neki is ismételten leendő kézbesítése után 8 nap alatt élhet-e még felfolyamodással avagy sem? Avagy pedig ha az árverést megakadályozni akarja, mind a kétszeri kézbesítés után 8 nap alatt külön-külön kell-e felfolyamodással élnie? Egy szóval honnét számítandó végrehajtást szenvedőre a felfolyamodási határidő és mi a teendő, hogy végrehajtást szenvedőnek ugy ingó, mint ingatlan javai az igényhirdetményi határidő lejárta s illetve a végrehajtási zálogjog bekebelezését elrendelő végzés kézbesítése utáni 15 nap elteltével (144. §.) el ne árvereztessenek ? Mert mondhatná valaki, hogy a végrehajtási törvény 139. §-a szerint a végrehajtást elrendelő végzés ennek kiadmányozásával végrehajtást szenvedőnek csak akkor rendeltetik kézbesittetni, ha a végrehajtás ingatlanokra rendeltetett el, miután pedig végrehajtást szenvedő a neki így kézbesített végzés ellen felfolyamodással nem élt s így az ellene jogerejüvé vált, az ingóságokrai foganatosításkor neki később kézbesített végrehajtást rendelő végzés ellen közbevetett felfolyamodása a 139. §-ból kifolyólag az ingatlanok elárvereztetését nem gátolhatja. De mondhatná azt is, hogy miután végrehajtást szenvedő a neki először kézbesített végzés ellen 8 nap alatt jogorvoslattal nem élt, hogy a neki másodszor az ingók foglalásakor kézbesített egy és ugyanazon végzés ellen már semmiféle jogorvoslattal nem élhet s hogy igy a másodszori kézbesítés után beadott felfolyamodás még az ingóságok árverésére sem bir felfüggesztő hatálylyal. De előadhatja magát egy harmadik eset is, tudniillik az, hogy megeshetik, miszerint a végrehajtásnak az ingatlanokra lett elrendelése tárgyábani a 139. §. kívánta értesítés csak az ingók lefoglalása utáni 8 napon túl fog kézbesittetni s ha végrehajtást szenvedő az ingók foglalásától a végzés ellen 8 nap alatt felfolyamodással nem élt, vájjon utóbb a rendes kézbesítő által neki kézbesített végrehajtást rendelő végzés ellen élhet-e felfolyamodással ? s ha igen, felfüggesztő hatálylyal avagy sem? Nézetem szerint praktikusabb lenne, ha a végrehajtásnak ingó és ingatlanokrai egyidejüleges elrendelésekor a végrehajtást elrendelő végzés a végrehajtásnak csakis az ingókrai foganatosításakor egyszer kézbesittetnék és pedig egyrészt azért, mert végrehajtást szenvedő a végrehajtás elrendeléséről, a végrehajtásnak az ingóságokrai foganatosítása előtt hivatalos tudomást — mint jelenleg — nem nyerne s igy végrehajtató jogai jobban megóvatnának; másrészt pedig azért, mert miután a végrehajtási eljárásról szóló törvény 19. §-ának második bekezdése szerint, ha a végrehajtató ugy kívánja, az összes végrehajtási példányok neki kézbesittetnék, miből folyólag megtörténhetik, hogy a végrehajtásnak^ az ingóságokrai foganatosítása alkalmával végrehajtást szenvedőnek egy és ugyanazon időben, egy és ugyanazon végrehajtást rendelő végzés két külön közeg, tudniillik a kiküldött végrerehajtó és a rendes kézbesítő által két példányban fog kézbesittetni, a mi teljesen fölösleges és szükségtelen.