A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 28. szám - A törvénytelen gyermek örökösödési joga. 2. r.

110 A JOG. A szombathelyi kir. törvényszék (1884. december 31-én 5,633. sz. a.) itélt: felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes a tárcsái 6. számú tjkvben 1877. március : 6-án 729. sz. a. alperesek javára bekebelezett tulajdonjog kitörlését eredeti érvénytelenség miatt azon oknál fogva kéri, mert az A alatti közokirat tanúsítása szerint a kérdéses birtok tulajdonjogát csak balál esetére engedte által és igy azon okirat alapján tulajdonjogát korlátozni éltében alperesek jogosítva nem voltak. Tekintve azonban, hogy a hivatkozott közokirat negyedik pontjában foglalt intézkedés szerint alperesek részére kikötött tulajdonjog biztosítását megengedte, mely biztosítás egyébként nem eszközölhető ; továbbá, mivel az A. alatti viszteherrel járó szerződés nem halál esetrei ajándékozás, hanem adásvevési szerződés és így az nem oly puszta jogról intézkedik, melynek alapján telekkönyvi jogot szerezni alperesek jogositva ne lettek volna, melyeknél fogva alperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1885. szept 28-án 10,802. sz. a.) itélt: A keresetnek helyt ád és alpereseket annak tűrésére kötelezi, hogy a bekebelezés kitörültessék, stb. Tekintve, hogy a telekkönyvi rendtartás 63. §-a szerint ingatlan javakra csak oly jogok kebelezhetők be, vagy jegyezhetők elő, melyek törvényes fogalmuknál fogva dologbani jogok vagy bejegyzés által azok minőségét nyerik ; tekintve, hogy ezen §. utolsó bekezdése szerint oly puszta jog, melynél fogva a tulajdon csak valamely feltétel teljesítése, vagy valamely tény beállta mellett szereztetett meg, sem a tulajdoni sem a teherlapon be nem jegyezhető és tekintve, hogy az 1877. évi 729. sz. végzésnél fogva épen ily feltételes, felperesnek alpereseknél korábban leendő elhalálozásától feltételezett jog kebeleztetett be, mely a t á rgyilag a feltételességet nem tűrő tulajdoni jog egységével nem fér össze: az érintett bekebelezésnek mint eredetileg érvénytelennek törlése, dacára az erre nézve az A. alatti szerződés 4-ik pontjában adott engedélynek a tkvi. perrd. 148. §-hoz képest el volt rendelendő. A ni. kir. Curia (1886. április hó 6-án 19. sz. a.) itélt: az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben stb. Magánjogi elvek szerint tulajdonjognak feltétel melletti átruházása és megszerzése meg van engedve s a tulajdonjognak ily feltétel melletti bejegyzése a t. rend. 63. §• rendelkezésével sem ellenkezik, mert ez csak az úgynevezett adásvevési jognak bejegyzését tiltja, azt azonban, hogy az adásvevési szerződésben a vevő által szerzett jog mint tulajdonjog bejegyeztessék, nem tiltja és az ideigl. törv. szabályok 1. 149. §-a is a vevőnek a tu'ajdonjog előjegyzését megengedi, ha a tulajdonjog bekebelezése az átruházási feltételek teljesítésétől van felfüggesztve ; de a tkvi. rend. 53. §. d) pontja és 131. §. határozottan megengedik a jognak feltétel melletti bejegyzését és ennélfogva az ily feltétel mellett eszközlött bekebelezés eredetileg érvénytelennek nem is tekinthető. Felperes az alperesek részére a tarrsai 6. sz. tjkvben B. 7. és 8. alatt eszközlött bekebelezést csak az alapon kéri törültetni, mert az A. alatti szerződésben a tulajdonjogot csak az ő és nejének halála esetére engedte át és a negyedik pontban a bekebelezést is ez esetre engedte meg, ezen feltétel beállta előtt azonban a bekebelezés nem eszközölhető. Minthogy pedig a fenebbiek szerint tulajdonjognak a feltétel beállta előtti bekebelezése helyt foghat s felperes az A. alatti szerződés 4-ik pontjában ezen feltételes tulajdonjognak telekkönyvi biztosítását és igy bekebelezését megengedte és ezen pont olykép nem értelmezhető, mintha a bekebelezés csak a két házastárs után volna eszközölhető: a megtámadott bekebelezést eredetileg érvénytelennek tekinteni nem lehet, miért is az elsőbiróság Ítélete ezen és az abban felhozott indokokból helybenhagyatott. A házasság: közvetítéséért kikötött alkuszdíj iránti követelés nem vehető olyannak, mely a jó erkölcsökbe ütköznék és azért birói uton érvényesithető és megítélendő. Adalék a váltótartozásért átvállalt köztörvényi kezesség kérdéséhez. A ni. kir. Curia: Dr. Berger I lenrik által képviselt B. Minni felperesnek, Dobos Imre által képviselt br. R. Henrik és neje, szül. T. Berta alperesek ellen 14,400 frt és jár. iránt, a budapesti V. ker. kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott az 1885. november 25-én 89,559. sz. a. hozott ítélettel elintézett, és mindkét fél fellebbezésére a budapesti kir. itélő Tábla által 1886. január 21-én 53,617. sz. a. megvizsgált sommás perét, alperesek felebbezése folytán, 1886. április 21-én tartott nyilvános ülésben vizsgálat alá vévén, következő Ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete a marasztalási tőkeösszegnek 9,140 frtra való leszállítása mellett, az abban fölhozott és az alábbi okokból helybenhagyatik. Felperes 9,440 frtot meghaladó keresetével elutasittatik. Alperesek ügyvédének felebbezési munkadíja saját felei iránvában 10 frtban állapittatik meg. Okok: Az A. alatti kezességi okirat 1883. október 1-én állíttatván ki, abból folyólag azon a kezességi okiratban elősorolt 4 darab váltónak, a melyekre nézve alperesek fizetési kötelezettséget vállaltak, 1883. október 1-én már kibocsátva kellett lenniök ; az E. alatti váltó azonban csak 1883. október 20-án bocsáttatván ki, a kezességi okirat kiállításakor még nem létezőnek tűnik föl s ennek ellenében felperesnek kellett volna azon állítását bebizonyítani, hogy ezen váltó azonos az A. alatti okiratban utolsó helyen emiitett 5,000 frtról szóló és 1883. december 20-án fizetendő váltóval; de felperes ezt be nem bizonyította; e részben azon érvelésre, hogy az E. alatti 5,000 frtos váltón kivül más 5,000 frtos váltója az egyenes adóstól nincs, bizonyítékot nem képez, mert felperes maga beismeri, hogy alperesnek B. Vilmos irányában is volt váltó tartozása, a C, D., E. alatti váltókat pedig szintén B. Vilmos bocsátotta ki, nincs tehát kizárva annak lehetősége, hogy az A. alatti okiratban utolsó helyen említett váltót alperesek már B. Vilmosnak kifizették; továbbá az E. alatti váltónak az A. alatti okiratban utolsó helyen emiitett váltóval való azonosságát a két váltóban foglalt összeg és a lejárati nap azonossága sem bizonyítja, mert a kiállítás éve, hónapja és napja is a váltó kellékei közé tartozik, az E. alatti váltó kiállítási ideje azonban az A. alatti okirat kelte utáni időre esik és felperes azt, hogy az E. alatti váltó az A. alatti keltekor már elfogadva volt, de annak kiállításakor a váltó kitöltetlen maradt és később elnézésből töltetett ki akként, mintha a váltó október 20-án állíttatott volna ki, semmivel sem bizonyította. Ezen váltó alapján tehát alpereseket fizetésre kötelezni nem lehetett és miután ezen váltó értékének levonása után keresetbe vett 14,440 frtból 9,440 frt marad, ezen összeg megfizetésére kellett alpereseket az elsőbiróság által fölhozott indokokból és még azért is köteleznie, mert az osztr. ált. ptk. Magyarországon, melynek területén az A., C, D. alatti okiratok kiállíttattak, hatályban nincs, az annak 879. §-ra alapított kifogásokat tehát figyelembe venni még azon esetben sem lehetne, ha alperesek bebizonyították volna, hogy azon váltók, a melyekért készfizetői kezességet vállaltak, házasságkötési alkuszdíj cimén állíttattak ki; a kifogás alapjául tett állitásnak főesküvel való bebizonyítása pedig épen azért meg nem engedhető, mert maga a kifogás törvényes alappal nem bír. Alperesnek azon további védelmét, hogy a készfizetési kezességet nem felperes irányában vállalták s felperes neve az okiratba jogositatlanul vétetett föl, megcáfolja maga a valódinak beismert A. alatti okirat; de ha való volna is az, hogy felperes neve az okiratba utólagosan Íratott be, nincs bebizonyítva az, hogy az utólagos betöltés a felek közötti megállapodás ellenére tétetett. Végre azon kifogást sem lehetett figyelembe venni, hogy a keresetbe vett összegre 13,700 frt fizettetett, mert alperesek a 2-/. alatti postai vevénynyel csak 2000 frt küldését igazolják, ezen összeg pedig kevesebb, mint a mennyire nézve maga felperes beismeri, hogy a C, D., E. alatti 17,000 frtról szóló váltókra fölvett, mert továbbá a felperesnek B. Vilmos által leteendőleg oda kinált főeskü sem terjed ki azon körülményre, hogy a 13,700 frt B. Vilmosnak a C, D. alatti váltókra fizettetett és hogy B. Vilmos a fizetés elfogadására felperes által fölhatalmazva volt; ezen körülmények pedig lényegesek lévén, jóllehet felperes a főesküt szükség esetére elfogadta, még sem lehetett a főeskü általi bizonyítást elrendelni és pedig annál kevésbé, mert alperesek azon állítása, hogy a C, D. alatti váltókra 13,700 frt fizettetett, ellenkezik azon állításukkal, hogy 1886. január 1-ső napjáig felperes 1-ső rendű alperesnek fizetési halasztást engedélyezett. (1886. április 21-én, 1,410. sz.) A házassági viszony fenállása nem akadályozza a házas* társakat abban, hogy bármelyikük a kizárólagos tulajdonát képező dolgokkal korlátlanul rendelkezzék és tulajdonát bárkitől s igy házastársától is, követelhesse. A m. kir. Curia (1886. május 20. 1,742. sz. a.): A másodbiróság ítéletének megváltoztatása mellett felperesnek kereshetőségi joga megállapíttatik s a másodbiróság ezen pernek érdemleges eldöntésére utasittatik. Mert felperes keresetében nem női hozományának, hanem oly ingóságnak kiadatását, esetleg értékének megfizetését követeli, mely alperes beismerése szerint is felperest kizárólagos tulajdoni és rendelkezési joggal illeti ; minthogv pedi"-