A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 5. szám - A párbér ügye a Curián

Ötödik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1886. január 31. V. Siis-ntoza 14. s/i'im. V. sns-ntczn 14. >zám. Kéziratok vissza nem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök A J O G (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP HZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MM ÜGYVÉDI, BIÉ, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI U Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. isi árak: Megjelen minden vasárnap. helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre . 6 frt — kr. fél » . . 3 > negyed > .1 50 * Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postantalványnya] dendök. TARTALOM. A párbér ügye a Curián. — A budapesti kir. törvényszék elnöksége. — A polgári perrendtartási tervezet. Irta: Dr. P1 ó s z Sándor, egyetemi tanár Budapesten. — A végrendeletek egyik neméről. Irta : Simon Endre, kir. törvényszéki biró Lőcsén. — Ausztria és külföld. (Az alsó-ausztriai ügyvédi kamara.) — Sérelmek. (Szemfényvesztő munka a bánffy-hunyadi kir. járásbíróságnál. Irta: Kalotaszegi.) — Irodalom. (A nemzetközi jog kézikönyve az európai államok gyakorlata alapján. Dr.Holzendorff Ferenctől. Irta : L e c t o r. — A főispán az igazságszolgáltatásban. Dr. Sik Sándortól.) —Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. TÁRCA : f Schwarze Oszkár főügyész. Irta : Dr. T a u f f e r Emil, a lepoglavai horvát orsz. fegyintézet igazgatója. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Folyó hó l-jétől új előfizetést nyitottunk. — Azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük e hó 1-én lejárt, tisztelettel felkérjük, szíveskedjenek az előfizetési pénzt minél előbb beküldeni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Lapunk előfizetési ára ; Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. „A JOG" kiadóhiuatala. Budapest, V. ker., sas-utca 14. sz. A párbér ügye a Curián. * ^ Alig hogy megjelent a Curiának a párbérügyben ismert döntése, már is több felszólalás a lapokban azzal foglalkozott, hogy a Curia döntését magyarázza. Már is kételyek támadtak a felől, hogy a Curia döntését miként kelljen érteni. A nézetek magyarázat dolgában igen megoszlanak. Először is azzal kell tisztába jönnünk, hogy a Curia minő elvi álláspontot foglalt el. Az irodalomban a párbér intézménye felől két nézet áll egymással szemközt, melyek egyike Timon szerzősége alatt azt vitatja, hogy a párbér közjogi intézmény, másika pedig, melynek szerzője Kováts Gyula, azt vallja, hogy a párbér magánjogi intézmény. A dolog ugy állott, hogy ha a dologi teher álláspontja győz, ugy a magánjogi felfogás érvényesül. És mégis mit látunk ? A Curia ugyan arra az eredményre jut, hogy a párbér adott esetekben dologi teher lehet, de azért az intézmény történeti magyarázatánál annak a felfogásnak hódol, hogy a párbér eredetében és fejlésében több a közjogi, mint a magánjogi elem. A látszólagos ellentét abban leli magyarázatát, hogy a közjogi alapon fejlődött párbér attól az időtől kezdve, hogy dologi teherré lett, elmagánjogiasodott. Ezen szempont kellett, hogy a Curiát vezérelte legyen, midőn a ma érvényes jogban nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a párbér dologi teher Jehet. * A Curiának a cikkben emiitett döntvényét a »Jogesetek Tárában* közöljük. A szerk. A történelmi egymásutánt a Curia ugy fogta fel, hogy a párbér nemcsak a bécsi béke, de még az 1790-ik évi törvényhozás idejekor is közjogi tulsulylyal biró intézmény. Innét következik, hogy a párbérre nézve a protestánsoknak és görög-keletieknek megadott mentesség a párbérre csak mint közjogi intézményre vonatkozhatik. Ha tehát a párbér eldologiasodott s ez által magánjogi intézménynyé vált, erre már nem hat ki a protestánsok és görögkeletieknek megadott mentesség. Ez a Curia határozatának egyik sarkpontja. Azt hiszszük, hogy ez az, a mi a szakkörökre mint újság fog hatni. A Curia által kontemplált megoldásra sem Timon, sem Kováts nem gondoltak. Nézetünk szerint a Curia álláspontjához sok kétely fér. Legelső kérdés természetesen az, hogy megáll-e az a föltevés, hogy a párbér közjogi természetű intézmény, vájjon olyan-e a párbér, mely a mig dologi teherré, vagyis magánjogivá nem lesz, a kötelezettek részéről mindig a parochialis kötelék lételét feltételezi. A kérdéshez sok kétely fér. Igaz, hogy a Curia történelmi tényekre támaszkodik, minő az explanatio leopoldina s az 1790—1. évben megadott mentességek, melyek szerint a mentességmegadás összeesik avval, hogy a protestánsok, illetőleg görögkeletiek a parochialis kötelékből kiváltak. Csakhogy a felhívott adatok nem maga az egész história. A linci béke mindenesetre oly jelenség, melylyel el kellett volna számolni. Már a linci béke által történt meg az, hogy a protestáns jobbágyság a parochialis kötelék kényszere alól felszabadult s a párbérügy a békekötésben a templomkérdésekkel együtt szabályoztatván, az mondatott ki, hogy a mely felekezeté a templom, azé egyben a proventus parochialis, a mit természetesen minden proventus parochialisra kell érteni. Az 1647. évi XII. t.-cikk sem kedvez a parochialis kötelékre alapított felfogásnak. Ez a törvénycikk oly községekre nézve intézkedik, hol vegyes vallású lakosság van, nemkülönben katholikus és protestáns pap. Ha a katholikus parochiának nincs dossa, tekintet nélkül a hivek számára, a párbér megfelezését rendeli el. Az is különös a Curia döntésében, hogy a dologi teherré megalakulást az 1790. év utáni időre látszik tenni, holott a dologi teher kora bizonyára a középkor és a középkor utáni idő. Az 1647. évi XII. t.-cikk a párbérfizetésre nézve solutio personaüs és sessionalis vagyis reális között tesz különbséget. Legkülönösebb mindenesetre az, hogy a Curia szerint a párbér dologi teherré való megalakulása a protestánsok és görögkeletiek párbérmentességét kizárná. Pedig a jog általában minden distinguálás nélkül adta meg a párbérmentességet. Félő, hogy a Curia álláspontja nem fogja a protestánsokat és görögkeletieket megnyugtatni. Részükről megnyugvást csak az kelthet némileg, hogy a dologi teher bizonyítását a Curia megnehezítette. A canonica visitatióra ki van mondva, hogy annak chablonszerű kifejezése : Domus solvit, sessio solvit nem elégségesek a dologi teher megállapítására. Csak a szerződés, természetesen a dologi teher megalapítására irányuló szerződés s más jogalkotó tények hathatnak el odáig, hogy dologi teher létesült