A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 27. szám - További felelet arra a kérdésre hogy: "minek hozatott az 1881: LIX. t.-c. 29. §-a?"

A JOG. 1"7 A m. kir. Curia íl>8ó. június 8. 362/v. sz.): Tekintve, hogy ; a 2*/. alatti nyugta nyomtatott szövegében előforduló azon kitételnek ) *auf Ihre Rechnung -, nem lehet azon értelmet tulajdonítani, hogy J azzal a küldött összegnek a könyvbeli tartozásra lett elfogadása i és fordítása nyerne határozott kifejezést; tekintve, hogy e szerint a kérdéses nyugtának elfogadása J által alperes nem tekintethetik olyannak, mint ki a nyugtabeli ! összegnek a könyvbeli tartozás törlesztésére leendő fordításába hallgatag belenyugodott volna ; a kir. itélő táblának fenti keletű és számú Ítélete felebbezett részeiben indokainál fogva helvbenhagyatik. Ugyanazon ítéletnek azon része, melylyel alperes 70 frt S8 kr. töke és járulékainak megfizetésére köteleztetett, mint nem neheztelt, érintetlenül marad, stb. Alperesnek azou kifogása, hogy a váltó aláírásakor beszámithatlan részes állapotban volt, nem fogadható el, ha a váltó aláírására vonatkozó körülményeket, mint saját vallomásán alapulókat adja elő. A kézvouá> szilárdságából következtetés az ittassá? kifogása ellen. A váltó elfogadásának érvényessége nem feltételeztetek attól, lK>zy az a váltó kiállításának helyén és napján eszközöltetett lesvén. A m. kir. Curia: Mindkét aísóbiróság ítélete megváltoztatik, az 188-4. július 17 én 2,257. sz. a. kelt sommás végzés hatályában feltétlenül fentartatik és alperes, mint a H.-Oklándon 1884. július elsején 200 írtról kiállított váltó elfogadója feltétlenül köteleztetik felperesneu 200 frt tőkét, annak 1884. jukus elsejétől járó 6° o kamatját megfizetni. Indokok: Alperes kifogásaiban a kereseti váltón létező elfogadás aláírásának valódiságát határozottan nem tagadta, mert azon ellenvetése, hogy ö 1884. évi sem június elsején, sem július elsején H.-Oklándon, hol a váltó kiállíttatott, nem volt és ezen napokon ott váltót ki nem állított, az aláírás megtagadásának nem tekinthető, a mennyiben a váltó elfogadásának érvényes- 1 sége nem feltételeztetik attól, hogy az a váltó kiállításának helyén és napján eszközöltessék, stb. A mi alperesnek azon ellenvetését illeti, hogy a váltó elfogadásakor nagyfokú ittasság folytán, beszámithatlan állapotban volt és ezért elfogadói aláírása érvényes váltónyilatkozatot nem képezhet; tekintve, hogy a tárgyalás alkalmával az alperesi perbeszédben a váltóelfogadás ideje és körülményei és az akkor történtek egész részletesen és tüzetesen vannak előadva, a nélkül, hogy csak jelezve is volna, hogy mindazok tudomását alperes nem saját közvetlen tapasztalatából, hanem már ott jelen volt személyek előadásából meríti; tekintve továbbá a váltón létező alperesi aláíráson mutatkozó szilárd kézvonást, mindezek már magukban véve kizárják azt, hogy alperes akkoriban nem öntudatosan cselekedett volna, mely körülménynyel szemben az e részben felhívott és kihallgatott tanuknak vallomása figyelembe nem jöhet. Mindezeknél fogva és minthogy a váltó különben minden törvényes kellékekkel el van látva, azon alperesi ellenvetés pedig, mintha a váltókötelezettség törvény által tiltott ügyletből származnék — bizonyítva nem lett, az emiitett sommás végzést hatályban feltétlenül fenn kellett tartani — és alperest a kereseti tökében, annak kamatában és mint pervesztest a költségekben marasztalni kellett. (1885. dec. lő-én 878. sz.) Bűn-ügyekben. A magy. kir. Curia teljes ülesi döntvénye. 56. szám. Az úgynevezett »ferblU kártyajáték a K. B. T. K. j gi. $-ában megliatározott szerencsejáték fogalma alá esik-e? (j,io9//88j. és gijli886. B. számoklioz) Határozat: I Tekintve, hogy a K. B. T. K.-nek a szerencsejátékok által elkövetett kihágásokat s azok büntetését tárgyazó VIII. fejezetében , a 91. §. értelmében szerencsejátéknak az a játék tekintendő, j melyben a nyereség vagy veszteség kizárólag a véletlentől függ, s hogy az 1791: XXXI. t.-c. is a tiltott szerencsejátékok értelmezését s ismérveit egészen hasonlóan állapította meg ezen kifejezéssel: />in quibus totum sorti committitur* ; tekintve azonban, hogy sem az egyik, sem a másik emiitett törvény névszerint fel nem sorolta azokat a játékfajokat, meiyek az adott fogalom szerint szerencsejátéknak tekintendők: hogy tehát ennek folytán a felmerülő egyes esetekben a büntetendő szerencsejátéknak fenforgását vagy ennek ellenkezőjét egyedül a megelőzött birói gyakorlatból s a közönséges élet tapasztalataiból merített adatok szerint kell megállapítani: tekintve, hogy a fentebbiek szerint a szerencsejáték fogalmának meghatározásában régibb és újabb törvényeink felfogása közt általában semmi különbség sem forog fenn, s igy azt a felfogást, mit korábbi törvényeink a birói és rendőri gyakorlatban s ezek alapján a közönség jogérzetében is ez irányban meghonosítottak, mint átöröklött s közéletünkbe átment felfogást lehet és ke.l méltányolni az azt ki nem záró s nem változtató újabb törvény szükségessé vált értelmezésében; tekintve, hogy kevés eltéréssel állandó volt a hazai bíróságoknál azon gyakorlat, mely az úgynevezett »ferbli« kártyajátékot és pedig e játéknak közönségesen tudvalevő minősége s természeténél fogva a tiltott szerencsejátékok közé sorolta: kimondja a kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése: hosy az úgynevezett -ferbli" játék a K. B. T. K. 91. S-ában meshatározott szerencsejátékok fogalma alá esik. Kelt Budapesten, a kir. Curia büntető tanácsainak 1?86. évi április hó 28-án tartott teljes ülésében. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 8-án tartott teljes ülésben. A végtárgyalási jegyzökönyvek mikénti szerkesztése. Azon esetben, ha a fel»öbb birósásr föloldotta az el>öbiró?áe ítéletét és pótlást rendelt, az ezután megtartandó tárgyaláson nemc»ak az új körülmények veendők fel, hanem az egész bizonyítási eljárás njból lefolytatandó. A budapesti kir. itélő tábla (1886. február hó 1-én, 1885. évi 31,437. sz. a.): Ezen ítéletet felülvizsgálván, a következő végzést hozta: A kir. törvényszék Ítéletét megsemmisíti s újabb szabályszerű tárgyalást és ítélethozatalt rendel. Indokok: Ha a felsőbb bíróság az alsóbb bíróság Ítéletét feloldja s valamely körülmény kiderítését, azután pedig új határozathozatalt rendel, a magyar bűnvádi eljárási gyakorlat szerint köteles az elsőfokú bíróság az új fötárgyalásnál nemcsak a feiebbviteli bíróság által jelzett körülményt kideríteni, hanem egvuttal az egész bizonyítási eljárást újból foganatosítani; mert a bizonvitékok helyesen csak összeségükben és egymáshoz viszonv;tva bírálhatok meg. A kir. törvényszék a kir. itélő táblának 40,952 884. számú határozata folytán megtartott végtárgyaláson ezen szabálvt nem követte, hanem a kir. itélő tábla által rendelt tanú hallgatás után azonnal ítéletet hozott és sem az előző fötársryalási jegyzökönwet, sem más vizsgálati iratot nem olvastatott fel. E szerint bizonvicási eljárást még névleg sem ejtett meg. Ezért a kir. törvényszék íteletét megsemmisíteni s újabb szabályszerű eljárást kellett rendelni. Ezen újabb fötárgyalásnál a bizonyítási eljárás újabban ejtendő meg és erről pontos, az 1884. évi május hó 5-én 18,771. sz. a. keit igazságügyminiszteri rendelet utasításának megfelelő jegyzőkönyv veendő fel. Ismételten — mert ezen utasítás már a 40.952 884. sz. kir. táblai határozatban példával felvilágosítva megadatott — utasítja a kir. itélő tábla a kir. törvényszéket, hogy a kir. ügvész indítványát és ha az a vádat valamelyik irányban elejtené, a kir. Curia 9. sz. döntvénye értelmében a vád fen tartására jogosított sértett fél indítványát, ugy a tények, mint a felhívott és vádló szerint alkalmazandó törvények pontos idézése mellett, lehetőleg terjedelmesen jegyzőkönyvbe vegye, a mint ezt a fentebb felhívott miniszteri rendelet szintén megkívánja, A kir. törvényszék által felvett jegyzőkönyv e tekintetben nemcsak a vád alapjául felvett tényeket aem tartalmazza, hanem a sértett fél által a kir. ügyész részbeni elállása folvtán előterjesztett vádat csak ugy tünteti feL hogy a panaszosok képviselő:e ragaszkodik a mult végtárgyalás alkalmával tett elöteriesztéséhez, a melynek akkori feljegyzését a kir. itélő tábla már esv izben helytelennek és hézagosnak jelentette ki; sőt a tárgvaláii jegyzőkönyv a kir. ügyészi vádat is csak akkép jelzi, hogy »kir. ügvész