A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 27. szám - További felelet arra a kérdésre hogy: "minek hozatott az 1881: LIX. t.-c. 29. §-a?"

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 27. számához. Budapest, 1886. július 4-én. Köztörvényi ügyekben. A magyar kir. Curia teljes ülési döntvényeiből. 34. szám. »Az örökös hitelezője által a hagyatéki javakra és zálogjogilag biztosított követelésekre a telekkönyvi rendelet 74.. §-a értelmében szerzett zálogjog egy magéiban az által veszti-e jogi hatályát, ha a hagyaték átadása másnak részére történt meg f« {11,120/1881., 5,152/1882,, 5,000/1885. és 2,170/1886. P. számokhoz). Határozat: Valamely hagyatékhoz tartozó ingatlan javakra, vagy zálogilag biztosított követelésekre az örökös ellen a tkvi reudt. 74. §-a értelmében nyert zálogjog már az által, hogy az igy terhelt javak vagy követelések az adóstól különböző más személynek adatnak át, jogi hatályát veszti. Indokok: A telekkönyvi rendeleteknek 74. §-a azon rendelkezésűből, hogy a reménybeli örökrészre szerzett zálogjog a hagyaték tárgyalásánál előforduló igényekre sérelmes nem lehet és csak az átadás időpontjától kezdve lép hatáhba, kétségtelen, hogy az ily halasztó feltételhez kötött zálogjog az Örökösök közti osztály módozataira semmiféle gátló vagy szabályozó befolyást nem gyakorolhat; mihelyt tehát a hagyatéki bíróságnak az átadási, illetőleg a birtokbiróságnak az 1868: LIV. t.-c. 581. §-án alapuló végzése tartalmából az derül ki, hogy a vélelmezett Örökösnek a feltételesen terhelt ingatlanokból vagy követelésekből mi sem adatott át, a vonatkozó zálogjogi bejegyzés hatályát veszti. A törvénynek jelzett célja kölcsönösségen alapul. Egyrészt alkalmat kivánt nyújtani a hitelezőnek, hogy a hagyaték átadása előtt is adósa ellenében a lehetőséghez képest biztosítást kereshessen ; de másrészt nem engedi meg, hogy az ily biztosításkeresés a nem adós örököstársak zaklatásáig fajuljon és ezeket oly joglépések megtételére kényszerítse, melyeknek megfelelő jogviszony hiányában, tulajdonképen alapja sincs. A jelzett feltételes zálogjognak az átadás utáni fentartása nemcsak az ingatlanok tényleges felosztására, hanem az örökösöknek azon jogára is gyakorolna bénitó befolyást, hogy a hagyatéki ingatlanokat, miként ezt a tkvi rendt. 73. §-a megengedi, az átadás előtt szabad kézbőli eladás utján értékesíthessék; mert a venni szándékozók azon tudatban, hogy költséges és talán kétes kimenetelű pert folytatni lesznek kénytelenek, vagy nem bocsátkoznának a vételbe, vagy az örököstársak kárával sokkal csekélyebb árt ígérnének és ekként a vételi kedv és a szabad verseny kifejlődése apasztatnék Ámbár nincs kizárva, hogy az igy biztosított hitelező zálogjogától rosszhiszeműleg, kijátszás utján megfosztatik: a már kifejtetteknél fogva még ez esetben sem tartható fenn a kérdéses feltételes zálogjog bejegyzése, illetőleg a hagyatékhoz tartozott ingatlanok és követelések harmadik személyek irányában mintegy vinculálva nem maradhatnak, hanem a hitelező a malafides és dolus bebizonyítása mellett a károsító ellen csakis kártérítési keresettel léphet fel. Az időleges léntartásnak azonfelül célja sem volna; mert kétségtelen, hogy a tkvi rend. 74. §-a értelmében nyert feltételes zálogjog csak a személyes adós irányában válhat feltétlenné, a bejegyzett harmadik személyek ellenében tehát a hitelező, kikkel semmiféle jogviszonyban nem áll, zálogjogát alkalmas kereseti kérelemmel érvényesíteni teljesen képtelen volna; de különösen nem igényelhetné azt, hogy a nyilvánkönyvi tulajdonukba átment ingatlanok határozatlan időre, vagyis addig lekötve maradjanak, míg ö vélt jogának érvényesítését megkísérlem jónak tartja. A mi végre az 1831: LX. t.-c. 138. §-ának intézkedését illeti, ez a telekkönyvi rend. 74. §-ának a most kifejtett törvényes módon való alkalmazására változtató befolvással nem lehet; mert az idézett szakasz az örökösnek hitelezőjét feljogosítja ugyan, hogy az adósára tényleg szállt örökségi jogot e helyett annak utján érvényesíthesse; de midőn az átadás, adósa mellőzésével már megtörtént, feltételes zálogjogának törlését tűrni kénytelen, mint az örökösödési jog be nem következésének eredményét. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1886. évi május hó 21-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó l8-án tartott teljes ülésben. 35. szám. »Oly községekben, melyekben a Mária- Teréziái úrbér végre nem hajtatott, de a volt f öldesuraság által a lakosok az úrbér behozatala idejében vagy azután telekaránylag meghatározott mennyiségben bel- és kültelki állományokkal láttattak cl és ezen állományok az úrbéri viszonynak megszüntetéséig úrbéri s~olgálmányok teljesítése mellett birattak, tekintettel az ISJI : L1II. t.-c. 14. és 22. §-ai rendelkezésére, van-e helye a maradványföld-váltság felszámításának /« (52/urb. 1886. számhoz). Ha tár oz a t: Oly községekbeu, melyekben bár a Mátia-Teréziai úrbér egyidejűleg végre nem hajtatott, hauem a lakosok a volt földesuraság által az úrbér behozatala idejében vagy azután telekaránylag meghatározott mennyiségben bel- és kültelki állományokkal láttat tak el és ezen állományok az úrbéri vi»zony megsziinteté>eiír telki hányad arányában járó nrbéri tartozások szakadatlan teljesítése és a közterhek viselése mellett birattak, az nrbér tényleg behozottnak tekintendő s ily községekben, ily állományokra nézve a maradványföld-váltság felszámításának az 1871 : L1II. t -c. 22. §-a b) pontjának szem előtt tartása mellett is van helye. Indokok: Úrbéri földbirtoknak az 1871: L1H. t.-c. 1-ső §-a szerint nemcsak az úrbéri táblákba beiktatott jobbágy és zsellértelkek, hanem azok is veendők, melyek későbbi időben úrbéri tartozások szakadatlan megvétele által ilyeneknek minősíttettek, akár voltak ezek úrbéri, akár urbért pótló szerződési elbánás alá vetve. Ezen alapszabálynak szem előtt tartása mellett és különös tekintettel arra, hogy az úrbér az ország némely területén nem a Mária-Terézia idejében, hanem mint p. o. a bánátusi Temes-, Torontál- és Krassómegyékben későbben és akkor is a telki járandóság különleges megállapítása mellett lépett életbe, melv különleges intézkedés ezen megyékre nézve az 1832/6 : V. t.-c. 1. §-ában is kifejezést nyert. Tekintettel továbbá arra is, hogv az 1871 : Lili 14. §-ának értelmében mindazon földek, a melveket a t.-c. volt jobbágyok az úrbéri állománynak akár az úrbéri táblában foglalt akár későbbi rendbeszedés alkalmával megállapitott mérvén "felül bírnak és a melyekből az 1848. évig fenállott törvénvek szerint a volt földesúr új telkeket tartozott volna alakítani, a mennviben foglalásnak, irtványnak, puszta teleknek, bérföldnek 'censualis), avagy haszonbéri birtoknak nem tekinthetők: úrbéri maradvánvföldet képeznek. Ebből kifolyólag mindazon földmennyiségre nézve, melv a meghatározott mértéken felül a volt úrbéresek kezén találtatik és a fennebbi pontban felsorolt minősítés alá nem esik, a maradvánvföld-váltság felszámításának van helye s erre vonatkozólag a sokszor felhívott törvénycikk 22. §-ának b) pontja alkalmazást nem nyerhet. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztálvainak 1886. évi május hó 21-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 18-án tartott teljes ülésben.