A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 2. szám - A végrehajtási törvény 145. és 148. §§-ainak magyarázata

A JOG. volna az alsóbiróságoknak felpereseket az óvadékpénz megtérí­tésére feljogosítani, miért is e részben mindkét alsóbb bíróság Ítéletét meg kellett változtatni. Kereskedelmi csőd- és váltóügyekben. Ha a biztosított a biztosítási díjrészletekről váltókat állított ki és a bízto>itö társulat más bizto itó társulatra ruházza a biz­tosítási ügyletet és váltót, a biztosított nem tartozik flzetui a vál­tókat, mert a biztosítási szerződés kölcsönös visszteherr 1 járó oly kétoldalú szerződé-, mely az egyik szerződő fél által a mádk -zer­zödö felet is kötelező hatálylyal cgyoldalnlag má>ra át nem ru­házható. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: (1865. március 23-án 13,550.) Dr. Kaán Béla ügyvéd által kép- • viselt cs. k. szab. osztr. Phoenix bizt. társaságnak dr. Rott Jakab ügyvéd által képviselt Cs. Ferkó ellen 3 frt iránti perében ítélt). Tartozik alperes a kereseti váltótökét felperesnek megfizetni, stb. Indokok. Az A) alatti okirat a saját váltó minden kellékeivel el van látva s miután a v. t. 111. §-a értelmében olyan saját váltók­nál, melyekben külön fizetési hely kijelölve nincs, vagy a mi azzal egyértelmű, ha a telep helye a fizetési helyivel azonos, a kiállítás helye a kibocsájtó lakhelyének tekintendő, a v. t. 24. §-a szerint pedig oly váltó, melyben a kibocsájtó lakhelyétől különböző fize­tési hely kijelölve nincs, nem telepitett váltó : alperes azon kifogása, j hogy a váltójog fentartása végett a Tisza biztosító társaságnál Budapesten óvás lett volna felveendő, mint alaptalan elvetendő volt. Az A) alatti váltó 1884. febr. 23-án, tehát az 1884. márc. 2-ra kitett fizetési idő lejárta előtt ruháztatván át felperesre, ezen átruházás szabályszerű forgatmányt képez és ennélfogva alperes j részéről azon kifogás, hogy a Tisza biztosító társaság az általa kötelezett elleDSzolgálatot, nevezetesen a 2. •/. alatti szerint meg- i kötött tűzkár biztosítási szerződést nem teljesítheti, azért mert ) 1884. július 25-én csődbe jutott és tüzbiztositási tárcáját felperesre ruházta át, tekintve, hogy ezen kifogás a váltójogból nem ered és alperest felperes ellen közvetlenül nem illeti, a v. t. 92. §-a ér­telmében joghatálylyal felperes ellen fel nem hozható, stb . . . A budapesti kir. itélő tábla: (1885. május 19. 2,125.) Az első bíróság Ítélete helybenhagyatik, stb. stb. Indokok. A váltói keresetjog ellen tett kifogás az első bíróság által arra nézve fel- | hozott indokoknál fogva nem vehető figyelembe. A váltószerződésnek alapul szolgált biztosítási ügylet meg­szűnte folytán a fizetési kötelezettség ellen tett kifogás pedig azért nem jöhet figyelembe, mert a kereseti váltó a fizetési idő (1884. márc. 2-án) lejárta előtt 1884. febr. 23-án, vagyis oly időben for- 1 gattatván felperesre, midőn a Tisza biztosító társaság peres felek előadása szerint még csőd alatt nem állott, a forgató Tisza biz­tosítási társaság felszámolásban jogügyleteket érvényesen még köt­hetett és midőn a váltóban érintett biztosítási jogügylet alperes beismerése szerint is még hatályban fenállott, a piaci forgalomba hozott kereseti váltót felperes jóhiszemüleg megvehette. Felperes jóhiszeműségének csökkentésére nem szolgál az hogy a váltó tartalmából kitűnik azon ügylet, mely a váltó szerző­dés alapját képezte, mert a váltó tartalmában megszorítás a váltó forgatására nézve nem foglaltatik, e forgatmány alapján pedig a v. t. 9. §-hoz képest, a váltóból eredő összes jog forgatmányos felperesre átszállott és mert felperesnek, mint harmadik váltóbirto­kosnak követelési joga e szerint magán e váltón a kérdéses biztosítási ügyletből kifolyólag ellene kifogás nem érvényesíthető. Bhután pedig alperes a kereseti saját váltó kibocsátását beismerte, öt a v. t. 110. §-a alapján a váltóösszeg megfizetése ] terheli, stb. A m. kir. Cnria (1685. dec. 16. 702.) Mind a két alsó ! bíróság ítélete megváltoztatik, s felperes keresetével elutasittatik. Mert a keresethez csatolt váltó szövegéből kitűnik, hogy a váltó értéke az abba felhívott 102,899. számú és alperes és Tisza bizto­sító társaság közt létrejött kötvényben lett felvéve ; mert felperes tárgyalás során beismerte, hogy a »Tisza« a kereseti váltó alap­jául szolgált biztosítási jogviszonyt célozta felperesre átruházni ; 1 mert e szerint a kereseti váltó, nem mint önálló követelési cím, hanem az alapjáúl szolgált biztosítási szerződéssel kapcsola­tosan, mint az abból eredő fizetési kötelezettség biztosítására adott díjváltó forgattatván felperesre, ez utóbbi nem tekinthető oly har­madikul, aki ellen az ereded váltószerződés körülményeiből merí­tett kifogás a v. t. 92. §-a értelmében érvényesíthető nem volna; , mert a biztosítási szerződés, kölcsönös visszteherrel járó oly két- , oldalú szerződés, mely az egyik szerződő fél által a másik szer­ződő felet is kötelező hatálylyal egyoldalúkig másra át nem ruházható, mert ennélfogva a » Tisza" biztosító társaság egyoldalú ténye által maga részéről a közte és alperes közt létrejött bizto­sítási szerződést felbontván, alperes, ki felperes társulattal jog­viszonyba lépni nem hajlandó s nem is köteles, a Tisza irányá­ban kötelezett díjrészletek további befizetésével jogosan hagyhatott fel, s azoknak felperes társulat részére leendő fizetésére nem kö­telezhető, mihez képest felperes biztosítási társaságot keresetével elutasítani kellett, stb. . . . Az 1S51 : XVII. t.-e. III. fejezetén alapuló megtámadni perek a csődbíróság hatáskörébe nem tartoznak. A karcagi kir. törvényszék: 1885. febr. 14. 692. i ( Kerekes Géza ügyvéd által képviselt D. E. M. csődtömege felperesnek — Czukor Ferenc ügyvéd által védett V. Ignác elleni megtámadási perében.) A bírói hatáskör megállapíttatik . . . stb. Indokok: Mert habár az l8c?l : XVII. t. c. 26- §-ából kétség­telen, miként a megtámadási keresetek önálló kereset, visszkereset s kifogások alakjában is érvényesíthetők s így a két utóbbi esetben azon rendes és nem kivételes csődbíróságnál tétethetik folyamatba, a hol az alapkereset indíttatott, mindazonáltal minthogy e meg­támadási kereset önálló kereset alakjában indíttatott, épen a csőd­bíróság kivételes hatáskörénél fogva : azt jelenben a csődbíróságnál kellett megindítani. Mert az lbi>l : XML t.-c. III. fejezetében a jogcselekmé­nyek megtámadására vonatkozó szabályok épen e csődügyböl ki­folyó esetekre a csődbíróság által leendő alkalmazhatása céljából hozattak; miért is a csődbíróság hatáskörét annyival is inkább megállapítani kellett, mivel csakis ezen bíróság lehet azon hely­zetben, hogy a csőd folyama alatt felmerült adatokból a meg­támadási kereset jogosultsága felett alaposan ítélhessen, stb. A budapesti kir. itélő tábla: (1885. márc. 24. 1543. sz. a.) Az első bíróság végzése megváltoztatik s felperes keresetével hatás­kör hiányában elutasittatik stb. Mert a csődbíróság, mint külön ügybiróság hatáskörébe csak azon ügyek tartoznak, melyeket a törvény ilyenekül megjelöl; de az 18;S1 : XVII. t.-c. I—III. fejezete alapján indított megtámadási perek sem a csődtörvény, sem más törvény által a csődbiróság hatásköréhez utasítva nincsenek s igy az 1881 : XVII. t.-c- III. fejezete alapján indított megtámadási perek a csődbíróság hatáskörébe nem tartoznak, stb. A m. kir. Curia : (1885. nov. 25. 650. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla végzése indokaiból helybenhagyatik. Bün-ügyekben. A kir. kincstári erdöhivatalok nem képezvén büntetőjogi értelemben veendő -hatóság-okát, az azoknál valamely büntethető cselekmény miatt tett feljelentés nem rágalmazást, hanem beoület­sértést állapit meg. (Btk. 164., 260,, 261. §§.) A beregszászi kir. törvényszék (1885. január 24. 777. sz. a.): Rágalmazás vétsége miatt vádolt M. György elleni bűnügyben. M. György vádlott a btk. 260. §-ába ütköző hatóság előtt elköve­tett rágalmazás vétségében vétkesnek kimondatik s ezért- 1 havi fogházra Ítéltetik, stb. Indokok: Vádlott M. György saját neve alatt 1-82. márc. 15-én kiállított s az ungvári kir. erdőhivatalhoz beadott nvilat­kozatban, K. Mór a nevezett erdöhivatal területén alkalmazott gépvezetőt azzal vádolja, hogy ez a felügyelete alatti munkásoktól l0ü/0-et kíván, hogy tőle is, mint 1881-ig munkát teljesítőtől 90 frtot kizsarolt, hogy a kincstár részére silány munkát telje­síttetve, azt mégis munkaárba számítja fel, ha másokat fogad, azoktól ajándékokat vár, a mellett figyelmeztette a nevezett erdő­hivatalt, hogy jó lesz utána nézni annak, hogy K. Mór Szerednvén egy épületet milyen és kinek tulajdonát tevő anyagból épített fel, az által azon gyanúnak adván kifejezést, hogy K. Mór a kincstár fájából épített. Ezen nyilatkozatban foglalt és elősorolt vádakat vádlott M. György K. Mór panasza folytán folyamatba tett bűn­vádi eljárás folyamán nemcsak hogv fenntartotta, hanem igazolni is kívánta. Minthogy azonban az általa hivatok tanuk K. Mór elleni vádját nemcsak hogy nem igazolják, hanem e tekintetben mit sem tudnak s igy vádlott állításai valótlanoknak bizonyukak; minthogy továbbá azon vádak a btkbe ütköző zsarolás bűncselekményét képezik; minthogy végre vádlott K. Mórt felettes hatóságánál terhelte, öt a btk. 26ü. §-ába ütköző hatóság előtti

Next

/
Oldalképek
Tartalom