A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 23. szám - A csődbeli megtámadási jog és a végrehajtási törvény

A JOG. 91 haszon megtérítésére irányzott keresetével felperest a becslő eskü mellőzésével föltétlenül elutasítani kellett. A budapesti kir. ítélő tábla következő ítél e tet hozott: A kir. járásbíróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az A) alatti szállítólevélen a kellő időben megérkezett biztosításul kikötött összeg erejéig, miután az árúnak késedelmes megérkezése alperes beismerésével bizonyítva van, a K. T. 272., 400. és 429. §-ai értelmében felperesnek teljes, tehát az elmaradt nyereség tekintetébeni kárkövetelési joga is megállapítandó lenne ugyan, mindazonáltal az elsöbiróságnak felperest keresetével elutasitó Ítélete, egyebekben annak indokainál fogva helybenhagyandó volt. (1885. évi október 29-én 3,417. sz.) Bün-ügy ékben. Ha a retesz, melylyel valamely helyis"? ajtaja be van zárva, nagyobb erö vagy mütani Jártasság nélkül lefozithetö és igy követtetik el lopás az illető helyiségben, e lopás nem minősíthető a btk. 336. §. 3) pontja alapján bűntettnek. A kecskeméti kir. törvényszék (1885. május 29. 1,260. sz.): L. István vádlott a Zs. Sámuel kárára elkövetett, a btk. 333., 336. §. pontjaiba ütköző, a 92. §. alapján minősített lopás vétségében vétkes, ezért 9 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetik, stb. Indokok: Vádlott beismeri, hogy folyó evi február 9-én este Zs. Sámuel szőlőbeli lakása ajtaja závárját befeszítette, onnan egy két forintra értékesített fejszét, a nyiltszin alul két tyúkot, 1 frt 50 kr. értékűt ellopott; a tyúkot eladta, a fejszét saját céljaira használta; vádlottnak ezen cselekménye a btk. 306. §. pontjában körülirt lopás bűntettének tényálladékát megállapítja ; minthogy azonban az alább felsorolandó nagyobb számú enyhítő körülmények és meri a hivatkozott § ban minősített bűntettre megállapított fegyházbüntetés legkisebb tartama is túlszigorúnak tűnt fel, a 92 §. alkalmazása indokoltnak találtatván, önbeismerése alapján a lopás bűntettében bűnösnek kimondandó és fegyház helyett börtönnel büntettetni rendeltetett, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1885. nov. 2. 21,887. sz. a.): Tekintve, hogy a 336. §. 3. pontjának súlya alá eső cselekmény a btk. 340. §-nak első tétele szerint fegyházzal büntetendő és a 92. §-nak alkalmazása mellett is börtönbüntetést vonhat csak maga után, a kiszabott börtönbüntetés pedig a 20. §. szerint •egyedül bűntettre alkalmazható ; ugyanazért vádlott a helvtelenül rninősisett lopás vétsége helyett a lopás bűntettében nyilvánittatik bűnösnek, stb., egyebekben, stb. A m. kir. Curia (188">. május 5. 512. sz. a.): Tekintve, hogy Zs. Sámuel káros vizsgálati vallomását a végtárgyaláson oda módosította, hogy kunyhójának ajtaja már más alkalommal feltörve lévén, annak ütközője a legkisebb nyomásnak is könnyen engedett; vádlott ekként nagyobb erő vagy mütani jártasság nélkül jutván be a kunyhóba, onnan egy-két forint értékű fejszét vitt el ; ennélfogva az adott körülmények közt a btk. 336. §. •'3. pontja szerinti minősítés bebizonyítva nem lévén, a minősítés és erre alapított büntetések tekintetében mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlott a fejsze és két tyúk ellopása miatt, melyek káros által 3 frt 50 krra értékesittettek, a btk. 333. és 334. §. alá eső lopás vétségében mondatik ki bűnösnek és ezért a vádlott javára elsőbiróságilag felhozott enyhítő körülményeknél fogva a btk. 339. §. alapján főbüntetésként 2 havi fogházra, mellékbüntetésként pedig 1 évi hivatalvesztésre Ítéltetik, stb. A gazda nincs jogosítva a munkát elhagyó napszámost ez okból letartóztatni. (B. T. K. 323. §., 1876 : XIII. t.-cz. 105. §) Az egri kir. törvényszék: S. Lajos, városházi pénztári ellenőrt és S. István, városi rendőrt a B. T. K. 193. §-ába ütköző személyes szabadság megsértése vétségének vádja s követelményei alól fölmenti. Indokok: S. Lajos vádlott ugyan beismeri, miként Hegedűs Antalné szül. Morcsányi Katalin panaszost, a kit 1883. október 8-án szüretre munkásul felfogadott s vele a szőlőbe kijővén, hozzá be is szegődött, azért, mivel ez tőle jobb napszám reményében minden szó nélkül, a szerződés megszegésével távozott, a városháza előtt rátalálván, karjánál fogva a városházába bevitte s ott S. István rendőrnek azon meghagyással, hogy panaszos nőt .addig, míg ő a kapitánynyal beszél, tartóztassa le, átadta; S. István vádlott ugyan szintén beismeri, hogy első rendű vádlott | által neki átadott munkásnöt letartóztatta. Ámde panaszos H. Antalné is beismeri, miként I. rendű vádlotthoz a szüretre munkásul elszegődött s onnan a szerződés teljesítése nélkül, szó nélkül, jobb napszám reményében eltávozott; a kihallgatott tanúk vallomásával pedig igazolva van, miként S. Lajos I. rendű vádlott a szintén szüreten levő rendőrkapitányt hivatalában fel nem találván, s kellő intézkedés megtétele végett az esetről levélileg értesítette, ugyszinte, hogy S. István II. rendű vádlott azon időben épen szolgálatban állván, csak kötelességét teljesítette, midőn az ügy érdemleges elbírálásába nem bocsátkozván, nevezett panaszos nőt a rendőrkapitánynak a hivatalba érkeztéig letartóztatta. Minthogy pedig az 1876: XIII. t-cikknek a mezei munkásokról és általában a napszámosokról szóló V. fejezete s különösen annak 86., 88. és 89. §§-ai értelmében a munkások nincsenek feljogosítva a munka megkezdését megtagadni, azzal önkényesen felhagyni, vagy épen a munka helyéről eltávozni, sőt a munkaadónak jogában áll ezen eltávozásnak kényszereszközök alkalmazásával való megakadályozását s meg nem akadályoztathatás esetén a munkásoknak kényszerrendszabályok alkalmazásávali visszavezettetését, sőt a napszám kétszeresének megfizetésére való elmarasztalását az illetékes hatóságnál kívánni, I. rendű vádlott csak jogával élt, a midőn megszökött munkását illetékes intézkedés végett a hatóságnak átadta, II. rendű vádlott pedig csak kötelességét teljesítette, a midőn ezen munkásnőt a rendőrkapitány által foganai tositandó illetékes intézkedésig letartóztatta, következőleg cselekményük tiltott cselekményt nem képez. Minthogy pedig vádlottaknak azon körülmény, hogy az I, i rendű vádlott által előbb hivatalában, utóbb levélileg fölkeresett I rendőrkapitány hivatalába be nem jött, hibául föl nem róható, vádlottakat, tekintve, hogy szándékuk nem panaszos személyes szabadságának jogtalan megsértésére, hanem első rendű vádlott törvényileg megállapított jogának érvényesítésére és másodrendű vádlott részéről kötelességének teljesítésére irányult, az ellenök emelt vád és következményei alól felmenteni kellett. 1855. évi január hó 12-én. 6,060. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. ítélő tábla a kir törvényszék ítéletét megváltoztatja akkép, hogy I. rendű vádlott S. Lajost a B. T. K. 323. §-ába ütköző személyes szabadság megsértésének vétségében mondja ki vétkesnek s ezért a B. T. K. 27. §-ban körülirt célra fordítandó behajthatlanság esetére három napi fogházzal helyettesítendő 25 frt pénzbüntetés és 13 frt 10 kr. eljárási és netán felmerülendő tartási költségek megfizetésére ítéli, a hivatalvesztésből álló mellékbüntetést pedig a B. T. K. 54. ii-a alapján mellőzi, és ezzel a változtatással az Ítéletet S. István II. rendű vádlottról .rendelkező részében helybenhagyja. Indokok: S. Lajos I. rendű vádlott maga beismeri azt, hogy H. Antalnét, kit a piaezon a városház előtt előtalált, II. rendű vádlott által letartóztatta, mentségül felhozván azt, hogy sértett nő, ki hozzá munkásnőnek szegődött, *zó nélkül a munka helyéről nagyobb bér reményében eltávozott, így magát jogosisitottnak vélte az esetet a kapitány tudomására juttatni. A vizsgálat adatai szerint panaszos nő reggeli 6 órától esti 8 óráig volt bezárva, a midőn minden kihallgatás nélkül elbocsájtatott és így kétségtelen az, hogy panaszos nő személyes szabadságától lett megfosztva, vádlott cselekményének, illetve rendelkezésének volt a következménye. Kérdés már most az, volt-e jogosítva S. Lajos sértett nö letartóztatását eszközölni, vagy nem ? Az első bíróilag hivatkozott cselédtörvény rendelkezései értelmében S. Lajos sértett fél letartóztatására jogosítva nem lehetett, mert ezen törvény 88. §-a szerint S. Lajos az általa felfogadott, de a munka megkezd' sét megtagadott és így a munka helyet elhagyott munkásnöt a munkahelyére visszavezethette volna, de fogolykénti letartóztatását jogosan nem eszközölhette. Vádlott S. Lajos azon cselekménvében tehát, hogy panaszos nőt a miatt, mivel ez szó nélkül munka helyét elhagyta, letartóztatta, saját szőlőjébe ment. és csak 9 órakor vagyis sértett letartóztatása után három órával egy levelet küldött a kapitánynak és azzal, vájjon e levél rendeltetése helvére érkezett-e, az nap estig nem is törődött, a személyes szabadság megsértés vétség ismérvei forognak fen, mert panaszos nö letartóztatása minden törvényes alapot nélkülöz. Ezeknél fogva a kir. itélö tábla az elsöbiróság ítéletét megváltoztatta és S. Lajost, ki panaszos nő letartóztatását törvényellenesen foganatosította, tekintettel arra, hogy S. Lajos nein közhivatalnoki minőségben, hanem csak mint magánszemély járt el, a B. T. K. 323. §-ába ütköző vétségben mondotta ki vétkes-