A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 23. szám - A csődbeli megtámadási jog és a végrehajtási törvény

A J OG. 185 azután logikai consequentiája, hogy mihelyt valamelyik hitelező biztosítási kérvényéből kitűnik, miszerint az illető adósnak tóbb hitelezője van, a biztosítás iránti kérelemnek hely nem adható, hanem hivatalból indítandó meg a csődtörv. 84., illetve 248. §-aiban körülirt eljárás, esetleg a mennyiben nem azon törvényszék előtt kéretett a végrehajtás, mely egyúttal mint csődbíróság illetékes, akkor a végrehajtás foganatosítására illetékes járásbíróság az, mely, mihelyt a hozzá érkezett biztosítási vagy több rendbeli kielégítési végrehajtás foganatosítása iránti megkeresésből tudomást szerez arról, hogy valamely adós fizetéseit beszüntette, illetve, hogy a concursus plurium creditorum fenforog, tartozik a végrehajtások foganatosítását megakasztani és a csődeljárás elrendelése végett az iratokat az illetékes csődbírósághoz áttenni. Mondom ezt értem (bár gyakorlati keresztülvitelét nem óhajtanám), s azt is értem, hogy a törvény azon elvből indulva ki: »kiki legyen a maga érdekeinek legjobb őre*, kimondja, hogy a csődeljárást hivatalból nem rendeli el, hanem csak akkor, ha az adós azt önmaga kéri, avagy pedig a hitelezők valamelyike, — nem tartva elegendőnek a végrehajtási eljárásban igényei biztosítása és kielégítésére rendelkezésére álló eszközöket — a csődeljárás drasztikus szereihez folyamodik; a hitelezők belátására bizva — hiszen ők tudhatják legjobban — vájjon s mely időpontban tekintik célszerűnek, érdekeiknek legmegfelelőbbnek a csődeljárást. De ennek meg logikai consequentiája ismét az, hogy egyik hitelezőt se tilthatja el a törvény se végrehajtási eljárás kényszerítő eszközeinek igénybevételétől, csak azért, mert sem az adós, sem a többi hitelezők a csődeljárást igénybe még nem vették, bár vehették volna. Hogy továbbá, ha a végrehajtási eljárás kényszereszközeit — a jogszolgáltatás közegeinek közbenjöttévcl •— teljes jogszerű módon igénybe vette a hitelező, ne fossza meg a törvény az ily jogszerű módon nyert kielégítéstől, vagy biztosítástól csak azért, mert a végrehajtási törvényben részére biztosított jogokkal élt. De azt már sehogy sem értem, hogy egyfelől a törvény kimondja azt az elvet, hogy hivatalból a csődeljárás nem indítható meg, hogy ennélfogva a hitelező mindaddig — míg valamely érdekelt személy fellépése folytán a csőd meg nem nyíttatik — a végrehajtási eljárás minden eszközeit korlátlanul veheti igénybe követelése kielégítése céljából — tekintet nélkül arra, vájjon ő az egyedüli hitelező avagy pedig a hitelezők egész raja követik-e őt — hogy továbbá a hitelező veszély igazolása esetén biztositási foglalást vezethet az adós vagyonára — másíelől meg kimondja a törvény azt, hogy ugyanazon foglalás hatálytalan, mert a hitelező tudta, miszerint az adósnak több hitelezője van, a kiknek szintén nem fizet, hogy különösen a biztositási foglalás hatályon kivül helyezendő azért, mert fenforgottsa hitelező tudta azon körülményt — melynek fen forognia s a hitelező által igazoltatnia (sigy általa ismertetnie) — kell avégett, hogy a törvény értelmében a hitelező javára a biztositási végrehajtás jogosan elrendelhető és elrendelendő legyen! S mit magunk sem értünk, mikép értessük a laikussal? Tessék magának az ügyvéd, különösen oly ügyvéd helyzetét elképzelni, a kinek klientiája jobbadán nagykereskedőkből, bankokból, tőkepénzesekből, egyszóval oly személyekből áll, kik gyakran vannak azon szerencsés helyzetben, hogy egyik másik adósuk hirtelenül mindazon simptomákat tünteti fel, melyek szükségesek, hogy a »veszély« nevezetű gonosz betegséget konstatáljuk. Egy olyan eset alkalmával rohan az érdekelt hitelező ügyvédjéhez, 3 váltó is lobog a kezében >Edes ügyvéd ur! (ilyenkor ez a titulusa) siessen, mert képzelje az a gazember, alkalmával Hüledezve alássan, azt nem az az X. Y. — hiszen tetszik tudni, a kinek a nagy üzlete van a piacon — nem fizet; azt mondja a kötni való, hogy nincs miből s a —i bank, a háziúr, meg Uzsorái már végrehajtást is kértek ellene* — s lihegve ül le; — az ügyvéd megnézi a váltókat — csakugyan kifogástalanok és lejártak. »Hm, hm, — hát biztosan tudja-e, hogy végrehajtást kértek ellene s hogy nem fizet ?« »Hogy tudom-e — most jövők kérem a törvényszéktől és saját szemeimmel láttam, hogy már el is rendelték*. »S ha biztosítást kapunk, talál-e még elég fedezetet, avagy nem volna-e jobb, ha csődöt kérnénk ?* kérdi aggódva az ügyvéd. »Csődöt?! — pattan fel mérgesen a hitelező — hová gondol, hogy egy krajcárt se kapjak 5 hiszen tetszik tudni, hogy A—B—C. sat. nevezetű urak csődje évek óta folyik — s még egy garast sem láttam — csak ügyvéd ur költségjegyzékét — mig, ha még ma biztosítást kapunk, én teljes kielégítéshez jutok — avagy talán nem rendelnék el a biztosítást, hiszen Uzsorái is kapott biztosítást?'. »Igen, igen« csitítja az ügyvéd a neki tüzesedő kliensét, a biztosítást elrendelik annak folytán, hogy X. Y. végrehajtásokkal üldöztetik s ezt be is igazolhatjuk; de ha X. Y. csődbe jut, ezt a biztositási zálogjogát a Curia hatálytalannak nyilvánitani fogja azért, mert Ön a biztosítás kérelmezése tudta, hogy X. Y. végrehajtásokkal üldöztetik", hallgatja a hitelező ügyvédjét — »De kérem h á t m i k é p igazoljam a veszélyt, ha szabad tudnom s ha meg ezért hatálytalan, akkor minek rendelné el a törvényszék, hiszen a kérelemből látja, hogy tudom, miszerint X. Y-t végrehajtásokkal üldözik?!* Erre a kérdésre tessék aztán megfelelni, mert kartársamról lévén szó, restellem bevallani, hogy az ügyvéd kliensének ezen — bizonyára indokolatlan kíváncsiság sugallta — kérdésére mással nem tudott felelni, mint »Hja barátom, én nem tehetek róla ; a törvényszék a biztosítást el fogja rendelni, mert azt elrendelni tartozik; a m. Curia hatályon kivül helyezett ilyen foglalást már kétszer; ha nem hiszi, nézze meg 6726/>$i- és 5t3/st- sz. ítéleteit, ennélfogva valószínű, hogy csődesetén megtámadás folytán kegyed sem jár jobban^. »Dc hát ha — szól ezen világos feleletben megnyugodni nem tudó hitelező — nem kérnek csődöt, vagy ha csőd is lesz s nem támadják meg, vagy ha meg is támadják s nem itél ugy a nm. Curia, hiszen beszélik, miszerint a nm. Curia néha ellentétes határozatokat is hoz?* »ez esetben én biztosan elveszteném a pénzemet, s azután miért kért Uzsorái biztosítást, ha ő koczkáztatja én is tehetem* és a tanácskozás eredménye természetesen az, hogy az ügyvéd a biztosítás kieszközlésére a nagy költség dacára utasittatik; mert az bizonyos, hogy ha a biztosítást nem foganatosítja pénzéből, vagy semmit sem, keveset lát, ha pedig foganatosítja, a zőbbek! A nm. Curiának a csődtörvény 27. vonatkozó és hivatkozott ítéletében elfogadott magyarázata tehát — tekintettel különösen a végrehajtási törvény 2l'd. íj-ára — egy új szerfelett érdekes hazárdjátékot honosított meg nálunk; — a hitelezők követeléseik veszélyeztetése esetén nagy betét mellett — mert hisz a költségek sokszor több száz frtra rúgnak — elvetik a kockát s foganatosítják a biztosítást — merőben a véletlentől függ aztán, hatot mutat-e a kocka vagy vakot — akartam mondani: csődbe jut-e az adós s megtámadják-e a biztosítást vagy sem ? Vájjon >feltehető-e a törvényhozástól*, hogy a szerencsejátékokban különben sem szűkölködő hazánkban, ilyen újmódi hazárdjátékot meghonosítani, >ahoz segédkezet nyújtania kívánt volna ? vagy csak vajmi chance-ok kedve5-a ű-ik pontjára