A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 23. szám - Az új közjegyzői törvény

Ötödik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1886. junius 6. Szerkesztőség: V. sas-utcza 14. szám. V. sas-utcza 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A J O G (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY. ) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZÖLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre. 6 frt — kr. fél ». 3 » — • negyed • 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendök. TARTALOM. AZ új közjegyzői törvény és a bíróságok. Irta: M i 1 á s e v i t s Márton, bajai kir. közjegyző. — Az ügyvédrendtartási javaslat. — Az igazságügyministeri államtitkárság. — Az elmebeteg bűntettesek és a büntetőjog. Irta: Dr. Heil Fausztin, kir. alügyész Budapesten. — A csődbeli megtámadási jog és a végrehajtási törvény. Irta: Sichermann Bernát kassai ügyvéd. — Sérelmek. (A mezőtúri kir. járásbíróság. Irta • Zagyva Lajos, mezőtúri kir. közjegyző). — Irodalom. (A vízjogi törvény. ) Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetés* TÁRCA. A magyar börtönügy fejlődési történele a jelen század kezdetétől. Irta: Dr. László Zsigmond, igazságügyi ministeri tanácsos Budapesten. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny* ből. (Csődök. — Pályázatok. ) Az új közjegyzői törvény. Irta: MILÁSEVITS MÁRTON, kir. közjegyző Baján. A közjegyzői törvény módosítását egyrészt a közjegyzők anyagi helyzetének javításával, másrészt pedig a hagyatéki eljárás gyorsabbá tételével indokolta ugy az igazságügyminiszter, mint az igazságügyi bizottság. A képviselőház méltányolta az indokokat, a közjegyzők helyzetének javítását célzó 1886: VII. törvénycikket megalkotta, melynek 30. §-a, illetve ennek első bekezdése ezt tartalmazza: »M ind azon örökösödési ügyekben, melyek a kir. bíróságok vagy gyámhatóságok hatósági körébe tartoznak, a tárgyalásnak vezetése a bíróságok- és gyámhatóságok által közjegyzőre b i z a n d ó. « Ez oly tiszta és érthető intézkedés, mikép ehez további magyarázat nem kell és mert a törvény sehol nem emliti a kivételeket, természetes, hogy a b ir ó s á g o k h a t ós á g i körébe tartozó hagyatéki tárgyalásokelintézése kizárólag a kir. közjegyzőhöz t a rt o z i k. A gyámhatóságokhoz tartozó hagyatékoknál már a kivételek praecisirozvák és taxatíve felsorolvák. Miért is tekintettel még az igazságügyminiszteri indokolásra, hol szóról szóra a 18. lapon ezek is olvashatók: ... ennélfogva parancsolólag tétetik intézkedés, hogy a bíróság az örökösödési ügyekben az eljárás vezetésével minden esetben... a közjegyzőt bizza meg... « később pedig e szavakat hangoztatja: » Az örökösödési eljárásra hivatott bíróságoknál a közjegyző feltétlen a 1 k a 1 m azása azért mondatik ki... « kétségtelen, hogy a nagykorúakat érdeklő hagyatéki ügyek eltárgyalása a közjegyző hatósági köréhez tartozik. De ha tekintetbe vesszük az igazságügyi bizottság indokolását is, a mely jelentés 6. lapján a 4. bekezdésben a következők is foglaltatnak: »Ezen módósitások által a k ö z j e gy z ő k n e k a hagyatéki t á r gy a l á s o k v ez e t é s é v e 1 leendő) megbízatása többé néma bíróságok és gyámhatóságok jóindulattól függ« — napnál világosabbá lesz, hogy a bizottságok többé hagyatékot nem tárgyalhatnak. Mégis a bajai kir. járásbíróság főnöke, a még folyton ott tárgyalt hagyatékok tárgyalásának beszüntetésére vonatkozó átiratomra, 263/eln. 876. sz. a. kelt átiratban ezen kijelentést teszi és pedig szó szerint »A 3, 290/886. számú ügy ugyan április 20-á n érkezett be, abban azonban kifejezetten a bíróság általi tárgyalás kéretett és a bíró azt nem tartotta meg. tagad hatónak, mert felfogása szerint ily esetekre az 1886. évi VII. t. -c. 30. §-a nem alkalmazható. * Azt pedig tudjuk, hogy a felek kérelme a törvényen túl nem t e r j e s z k e d h e t i k, a túlterjeszkedett kérelmet pedig ép a bírónak kötelessége elutasítani és mert a hivatkozott 30. §. a felek akaratát korlátozta tehát a kérelem visszautasítandó lett volna, míg igy a törvényen túli terjeszkedés az én rovásomra engedtetett meg, mert ahoz nem kell jogi »felfogás«, csak egy pillanatnyi áttekintés, hogy a 30. §. határozottan elvonta a bíróságokat a hagyatéki tárgyalásoktól. Ha állane azon elv, melyet a bajai bíróság a fenti átiratként érvényesíteni óhajt, akkor a 30. §. nemcsak, hogy nem javitaná a közjegyzők helyzetét, hanem a közjegyzőségek létezhetését támadná meg, mert hisz a tárgyalási dijak leszállítása épen azzal indokoltatott, hogy a 30. §. szerint most már minden hagyaték a közjegyző által tárgyalandó, e §. szellemeként akkor is, ha a felek a közjegyző mellőzését kérnék is. Minthogy pedig a kérelem jogossága és törvényessége a biró által megbírálandó és mert a 30. §. szerint csak a közjegyző volt illetékes a 3, 200/876 sz hagyaték eltárgyalására, nem találom a 30. §. szellemével és egyáltalán az 1886: VII. törvénycikket átlengő szellemmel egyezhetőnek, hogy oly esetben, midőn a bíróság általi tárgyalás kéretik, a közjegyző kiküldése mellőztessék, mert ez által az 1886. évi VII. törvénycikk a közjegyzőket állásaik odahagyására kényszerítené. De egyébként, hogy ne is látszassam annak, mintha ez állitásom túlhajtott volna, előadom, mikép április hetedike, vagyis az új közjegyzői törvény életbelépte óta kaptam a helyi bíróságtól hét hagyatékot, melyek jórészben már hónapok előtt lettekhozzám utalva, csak a munkaerő hiánya miatt késett azok leíratása és expediálása, mig a bajai járásbíróság a saját hatáskörében a törvény életbelépte után is, (április 16-án 3, 171/886, április 18-án 3, 225-28. p. 886. sz. és április 24-én 3, 356-3, 365 p. 886. sz. a. igtatott) összesen 15 hagyatékot tárgyalt be, nem számítva az életbeléptetés előtt kitűzött ügyeket. Ugy tudom a bajai kir. járásbíróság felterjesztést tett az iránt az igazságügyminiszteri u m hoz, hogy v a j j o n a z 1886: VII. t. -c. 30 §