A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 22. szám - A magyar határőrvidéki házközösség megszüntetése tekintetében alkotandó szabályrendelet

A JOG 87 C kr. toké és j. ir. folyamatba tett kere.sk. perében követke- j zőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetében az A) alatti számla sze- | rint Zeisler Károly szikszói lakos által megrendelt árúk 57 frt j 06 kr'., vételárat azon alapon követeli alperestől, mert alperes a j 3./' alatti fuvarlevél mellett szállítási határidő biztosítással feladott j árúk megérkeztéről a címzett Zeisler Károlyt elkésetten oly időben j értesítette, a mikor a címzett, a bizonyos célra megrendelt árú- j kat már nem használhatván, azok átvételét megtagadta és mert | ennélfogva alperes, mint a ki a szállítási szerződéssel ellenkező eljárásával az árúknak a címzett részéről lett visszautasítását okozta, | az árúk értékeért felelős. Alperes beismerte, hogy az árúk megérkeztéről a címzett ;izon okból, mert előzőleg tévedésből az értesitvény más egyén- I nek kézbesittetett, elkésve értesíttetett és igy a szállítási határidő általa elmulasztatott, de kifogást tett felperesi követelés ellen azért, mert a címzett által el nem fogadott árúk, miután az erről értesített és az árúk feletti rendelkezésre felszólított felperes az árúk felett nem rendelkezett a vasúti üzletszabályzat értelmében eladattak. Minthogy felperes beismerte, hogy a 37. alatti fuvarlevél mel- | lett 1885. március hó 21-én feladott árúknak, a címzett által el nem fogadásáról, az árúk feletti rendelkezésre való egyidejííleges felszólítás mellett a 2'/. alatti szerint 18S5. június 2 án alperes .által értesitve lőn ; minthogy felperesnek azon kifogása, hogy ő j v.z árúkat, miután azok u. n. »husvéti italárúk« voltak, 1885. évi június 20-án már nem használhatta és azok visszavételére köteles j nem volt, szemben azzal, hogy nincs oly törvényintézkedés, mely a fuvarozót a szállítási határidő elmulasztása miatt a szállított árúknak megtartására és értékének megtérítésére kötelezné, figyelembe nem jöhetett ; minthogy továbbá alperes a vasúti üzlet- 1 szabályzat 6l. §-a alapján — miután a 3./' alatti fuvarlevél aláírásával, annak nyomtatott szövege szerint felperes a vasúti üzletszabályzatot magára nézve kötelezőnek elismerte a címzett által visszautasított árút miután a fölött felperes felszólítás dacára j nem rendelkezett, eladni jogosítva volt — és minthogy ekként az árúk eladása nem a szállítási határidő elmulasztásának, hanem J felperes saját mulasztásának következménye, — minthogy végül alperes, mint fuvarozó a keresk. törvény 400. §-a és a vasúti üzletszabályzat 69. §-ának, az idézett törvényszakaszszal meg- | egyező intézkedése szerint, a szállítási határidő elmulasztása ese- j téli a szállítási határidő elmulasztásából eredő károkért felelős s I igy felperesnek is az A) alatti számlában felsorolt árúk szállitásá- i nál alperesileg beismert késedelem miatt a keresk. törvény és a Vasúti üzletszabályzat idézett szakaszai alapján alperestől csakis a szállítási késedelem folytán származott kára megtérítését van i joga követelni, de felperes keresetében nem ily kárnak megtérítését, hanem az árú értékének megfizetését követeli, ehhez pedig törvényintézkedés hiányában joga nincs: felperest keresetével elutasítani és mint pervesztes felet a ptts. 251. §-a alapján az alperesnek okozott perköltségekben marasztalni kellett. Az A) alatti számlabeli árúknak alperes által tett eladása folytán befolyt vételárösszeg tekintetében, miután az a per keretébe I nem tartozik, határozat hozatalának szüksége nem forgott fenn (1561/1886.). A budapesti kir. Ítélőtábla következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy nem a rendes időben való szállításhoz kötött különös I •érdek fejében bevallott 50 frt sem nem az árverésen befolyt és az árú állítólagos értéke közötti különbözet iránt perel s igy ezen j kérdések jelen perben elbírálás tárgyát nem is képezhetvén, a j felebbezésben ezekre nézve felhozottak alappal nem birnak a kir. itélő tábla a kir. járásbíróság ítéletét annak indokainál fogva i helybenhagyja. (1866. április 21-én, 1,067. sz. v.) Bün-ügyekben. A ki egy terhes szerződés alól akkép menekül, hogy a másik -zerzödö felet eary harmadik által tétetett elönyösebb igéret által az elállásra reá bírja, akkor sem követ el csalást, ha ezen harmadik egyén, kit ő ügynök által szerepeltetett, nem is létezik s igy az ügynök által tett igéret semmi reális alappal nem Idr. Az ügynök sem büntethető e miatt. A nagy-becskereki kir. törvényszék: S. Jakab (Barach) P. Ferenc kárára elkövetett, a B. T. K. 379. s 380. §-ai, valamint 381. §-ának 3. pontja szerint minősülő csalás bűntettének vádja és következményei alól fölmentetik. Indokok: A vádnak, mely S. Jakab ellen a B. T. K. 379. és 380 §-ai, valamint 331. §-ának 3. pontja szerint minősülő csalási bűntett miatt emeltetett, következő tényálladék szolgál alapul: J. Katalin házában levő bolthelyiséget panaszos P. Ferenc 1882. évi június 1-én D. Jakabnak 300 frt évi bér mellett három évre és pedig felmondás kizárásával bérbe adta; azonban a bérbe vevő D. Jakab 1883. évben, mivel üzleti viszonyai utóbb hátrányosan megváltoztak, a bérszerződésbeli kötelezettség terhe alól szabadulni kívánván, ezen törekvését vádlott S. Jakab alkusz minőségében sikeresen valósította és oly módon, hogy ő egy ismeretlen és állítólag nem is létező G. József edényárúsnak jelzett egyén színlelt megbízásában a mondott bérhelyiséget panaszos P Ferenctől 40ü frt pénzfizetés Ígérete és 50 frt foglaló, illetve, mivel ebből jutalmul 10 frtot levont, 40 frt felpénz lefizetése mellett kialkudván, panaszos P, Ferencet a közte és D. Jakab közt fönnálló bérszerződés megsemmisítésére reá bírta. Vádlott S. Jakab ebbeli cselekményében, ha ellene csalási ravasz fondorlat bizonyittatnék is, büntetés alá n-;m vonható, csalási bűntett tényálladéka nem forog fenn, mert: Lakbérleteknél minden bérbeadó akkoron, midőn a béralku be nem tartásából származható kárának biztosítása végett foglalót vesz át a bérlőtől, ezt azon célteljes tudatával teszi, hogy a bérbe vevő időközben, mielőtt a bérheh iségbe beköltözik, a történt alkutól netán visszalépni fog és hogy ezen visszalépésnek jogi következményeként bérbevevő az adott foglalót elveszti, mely öt, a bérbeadót, kárpótlás gyanánt illeti meg. Jelen esetben is panaszló P. Ferenc, mint bérbeadó, nem törődvén azzal, hogy G. József előtte egészen ismeretlen, megelégelt 50 frt, illetve 40 frt felpénzt s ezen felpénzt a bérleti alku meg nem tartásából eredhető kárnak fedezetéül elfogadta. A felpénz eme elfogadása eredményezi, hogy annak következtében, valamint G. József, ha valóban ilynemű egyén létezik és előállítható lett volna, a bérleti alku meg nem tartása miatt bűnvádi eljárás alá nem vonathatnék, hanem csakis az 50 frt, illetve 40 frt felpénz elvesztésével a bérleményi üzletügy végleges elintézését lelné, ugy hasonlag vádlott S. Jakab irányában sem terjedhet ki panaszló P. Ferenc kárpótlási igénye azon túl, mint 50 frt, illetve 40 frt felpénz felvételével esélyes kárának fedezetéül önmaga elfogadott, tehát a csalási bűntett lényeges ismérve, t. i. a tévedésbe ejtés által okozott károsítás ténye vádlott S. Jakab ellen nem vehető igazoltnak. De az esetben is, ha a vádb )li cselekmény büntetés alá nem vonható csalási bűntett tényálladékát megállapítanál vádlott S. Jakab ellen a csalási ravasz fondorlatra vonatkozólag, tagadásával szemben a törvényes bizonyíték helyreállítva nincs. Ugyanis, habár való, hogy D. Jakab a bérszerzödési kötelezettség terhe alól közvetlenül vádlott S. Jakab ténykedése folytán szabadult meg és valószínűséggel egyáltalában nem bír az utóbbinak azon előadása, miszerint egy magát versencinek vallott ismeretlen idegen Nagy-Becskereken edényárúdát nyitandó, bolthelyiség szerzése végett 50 frtnyi összeget nála hagyott volna, melyet neki ő esetleg Pestre »poste restante« visszaküldiön, holott amaz idegen azóta többé sem nem jelentkezett, sem 50 frtja iránt nem is tudakozódott, habár továbbá mindezekből és az elért eredmény nyomán azt lehet következtetni, hogy D. Jakab és az érdekében eljárt vádlott S. Jakab között irányzatos szövetkezés és tervszerű előzetes megállapodás létrejött légyen; mindazonáltal, minthogy mégis egyrészt nincsen kizárva a lehetőség, hogy kölcsönös egyetértés és közreműködés nélkül csakis D. Jakab, ki ellen panaszos P. Ferenc elállása folytán a bűnvádi eljárás beszüntettetett, önállólag rendezte saját érdekében az egész cselfogást, felfogadva s a felpénzül szolgált 50 frttal ellátva egy ismeretlen idegent, ki vádlott S. Jakabot, mint alkuszt, a csel kivitelében eszközül használta és szerepeltette, másrészt pedig panaszos P. Ferenc, mint egyes tanúnak abbeli terhelő kimondása, hogy az ö szemeláttára D. Jakab kézbesített vádlottnak egy csomag pénzt, melyből utóbbi a 40 frt felpénzt neki átadta, D. Jakab és S. Jakab határozott tagadásaival szemben teljes bizonyerőre nem emelhető. Mindezeknél fogva vádlott S. Jakab a csalási bűntett vádja alól felmentendő volt. (1886. Június 5. 1.696 sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. törvényszék ítéletét a kir. itélő tábla, tekintve, hogy a csalás tényének megállapítására a bűnügyi eljárás kellő adatokat nem szolgáltatott, indokainál fogva helybenhagyja. (1885. Okt. 13. 26, 320 sz.) A ni. kir. Curia : A neheztelt másodbirósági ítélet indokolásánál fogva helvbenha^vatik. (1886. évi március hó 23-án 8,181/1885. sz.) ' Fenyitö zárlat elrendelésének és lo?ínatodtá.ának feltételei, i. foianatositá* körül felmerült netáni sérelmek orvodá.a. A nagykikindai kir. törvényszék (többrendbeli közokirathamisítás és csalás bűntettei miatt vádolt és jelenleg csalási kisér-