A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 22. szám - Megjegyzések egy telekkönyvi eset alkalmából. 2. r.

A JOG. 17.-. aztán az árverési kérvény beadatik, elintéztetik, kiadatik és az abban kitűzött árverési határnap elérkezik, addig — mondom — rendes körülmények között is elmúlik 5—6 hónap, ez idö alatt pedig a felfolyamodás, ha soron kívüli ügynek sem tekintjük, mégis csak megtalálja másodbirósági elintézését és lekerülhet az eljáró telekkönyvi hatósághoz, melynél aztán az árverés a hirdetményben kitűzött határnapon akadálytalanul foganatosítható. Másrészt következik a mondottakból: hogy igenis fölötte sürgős természetű ügy a másodbirós ágnál az árverési hirdetmény elleni felfolyamodás elintézése. Mert habár a törvény a 151. §-ban az árverési határidőket 60 — 120 nappal jó hosszúra szabja leginkább épen oly czélból, hogy ez idő alatt az árverési hirdetmény elleni felfolyamodás másodbirósági elintézése leérhessen és az árverés a kitűzött határnapon esetleg meg legyen tartható, ezen cél majdnem kivétel nélkül el nem fog éretni, ha a másodbiróság az ily felfolyamodványokat másnemű felebbvitelekkel a beérkezés szerinti egy sorrendben veszi elintézés alá. Ennek pedig az a következménye, hogy a telekkönyvi hatóság kénytelen új árverési hirdetményt kibocsátani, s az árverési határidőt ismét G0—120 napra kitűzni - a mi az elintézésre s expediálásra szükséges idő hozzászámitásával 3 — 4 havi időveszteséggel egyértelmű. Es ez az elveszett idő a végrehajtatónak ugyanily időre járó kamat elvesztését jelentheti, miután a kir. Curia 17. számú teljes-ülési döntvényében kijelentette, hogy a végrehajtási zálogjog bekeblezésének napja után lejárt kamatok az 1881 : LX. t.-c. 192. §-a a) pontjának rendelkezése alá esnek, tehát hogy a kamatok a mennyiben a végrehajtási zálogjog bekeblezése s az árverés napja közötti három évnél hosszabb időből vannak hátra, a tőkével egyenlő sorrendben ki nem elégitendők. És mily állást foglal ezekkel szemben a törvénykezési szünidőről alkotott 18^3 : XXXIII. t.-c? A kielégítési és biztosítási végrehajtásnak elrendelését tárgyazó ügyeket olyanoknak deklarálja az 5. §. 4. pontjában, melyek a kir. ítélőtábláknál a szünidő hatálya alul ki vannak véve; tehát még az oly felfolyamodásokat is, melyek ingatlanra biztosítási végrehajtást rendelő végzések ellen beadvák, holott erre semmi ok sem létezik, mivel a végrehajtató a zálogjog előjegyzése által a felfolyamodás dacára megnyeri a prioritást, az előjegyzésen túl pedig az ügy egyelőre különben sem halad, akár soron kivül intéztetik el a felfolyamodás, akár nem. Ellenben az árverést rendelő végzés elleni felfolyamodást nem minősiti a törvény a szünidő hatálya alul e x i m á 11 ügynek. Es ez által meg van akasztva a végrehajtási eljárás folyamata, a mint ezt az 1881 : LX. t.-c. nyilván kontemplálta; annál inkább a praxisba, és pedig helyesen átment az, hogy soron kivül elintézendő ügyeknek általában azok tekintessenek, melyek az 1883: XXXIII. t.-c. szerint a törvénykezési szünet hatálya alul ki vannak véve Tehát: a végrehajtási eljárásról szóló törvényt derogálta a törvényhozás, a nélkül, hogy azt gyanította volna. Quod erat demonstrandum. Megjegyzések egy telekkönyvi eset alkal^ mából. Irta: KÁPLÁNY GÉZA, erzsébetvárosi törvényszéki biró.* \/ (Folytatás.) Én sem mondom, hogy rosszul cselekedtek, csak azt állítom, hogy olyankor, midőn az összes, ugyanazon telekjegyzőkönybeli ingatlanokról van szó, fölösleges munkát végeztek. Mert a telekjegyzőkönyv számának idézésével már határozottan meg vannak jelölve mindazon fekvöségek, melyek azon telekjegyzökönyvben fölvéve vannak. Hogy pedig ez csakugyan igy van, s hogy maga a törvényhozás is ezt igy fogta fel: minden kétséget kizáró módon bizonyítja azt az 1881: LX. t.-c. 135. §-a, a mely szerint * Lásd a >Jog« 20. számát. »ingatlanra vezetendő végrehajtás esetében, a végrehajtási kérvényben az ingatlan, a telek jegyzőkönyvi szám pontos megjelölésével kitüntetendő és ha valamely telekjegyzökönyvben több telekkönyvi jószágtest foglaltatik s a végrehajtás nem v a[ lamennyi jószágtestre vezettetik; a telekkönyvi helyrajzi számokra való hivatkozással megjelölendő azon jószágtest, vagy jószágtestek, melyekre a végrehajtás vezetése kéretik.* Tehát akkor, a midőn valamely telekjegyzőkönyvben több telekkönyvi jószágtest van ugyan, de valamennyire kéretik a végrehajtás, nem szükséges a helyrajzi számokra is hivatkozni, hanem elegendő a telekjegyzőkönyvi szám pontos megjelölése. És ha ez áll a végrehajtási kérésekre : állania kell a tulajdonjog, zálogjog bekebelezésére vonatkozó okmányokra és kérvényekre is. Mindezekre valaki ekként szólhatna: Megengedem, hogy helytelen és rosz szokás, de törvényes. Mert az 1855. dec. 15-iki tlkvi rendtartás 107. §-a (a mely után készült az 1870-iki is) világosan igy szól; » . . . a több zálogtárgyak közül egy főjél zálognak, minden továbbiak pedig mellékjelzálognak tekintendők.* Már pedig ez semmi kétséget sem enged meg arra nézve, hogy akár egy, akár több telekjegyzőkönyvekbeli egyes földrészleteket tetszés szerint kapkodhatunk ki egyetemleges jelzálogokul; akár tetszik ez valakiuak, akár nem. Tökéletesen igaz. Az 1885-ikit nem is lehet máskép érteni, nem máskép magyarázni. De az 1870-iki nem igy szól ám. Ez már nem azt mondja, hogy a több zálogtárgyak közül egy, hanem »az e^yik betétben előfordulók« főjelzálognak, minden továbbiak pedig melléki*-1zálognak tekintendők. E két kifejezés között pedig nagy a különbség. Az első (a magyarországi) világosan kimondja, hogy egyetlen egy telekjegyzőkönyvben lehet fő- és mellékjelzálogokat alapítani; mert e szerint minden egyes földrészlet lehet külön zálogtárgy, tehát fő- vagy mellékjelzálog. Például ha az x*-i 38-ik számú tjkvben A + 1—45. rsz. alatt foglalt ingatlanokra 500 frt erejéig a zálogjog bekeblezése kéretik: az 1855-iki tlkvi rendtartás szerint ezen bekeblezést már csak egyetemleges jelzálog alapításával lehet foganatosítani, a mely szerint az A + 1 rsz. a főjelzálog, az A + 2—45. rsz. alattiak pedig mellékjelzálogok ; és igy lesz egy főjelzálog^ negyvennégy mellékjelzálog egyetlenegy telekjegyzőkönyben. Ámde az utóbbi (erdélyi) ilyesmit meg nem enged. Mert ez az egyik betétben előfordulókat, tehát azok összegét rendeli fő-, illetőleg mellékbetétekül tekinteni. Az erdélyi szerint tehát, ha csak egy telekjegyzőkönyvben foglaltakra kéretik a zálogjog bekebelezése : nem keletkezik egyetemleges jelzálogi viszony; de ha több telekjegyzökönyvbeliekre kéretik is, csupán csak annyi fő s mellékjelzálog lesz, a hány telekjegyzőkönyvre vonatkozik a kérvény. Tehát három telekjegyzőkönyv közül az egyik lesz a föbetét s az ebben létező zálogtárgyak összege főjelzálog; a második telekjegyzökönyv lesz az első mellékbetét s az ebben foglalt zálogtárgyak összege az első mellékjelzálog és igy tovább. Aligha tévedek tehát, midőn azt állítom, hogy az 1870-iki tlkvi rendtartás alkotójának akkor, a midőn a 107. §-t az 1855dikitöl eltérőleg, oly igen eltérőleg szövegezte, nem az volt szándokában, hogy Magyarországon az egyetemleges jelzálogok körül divó rettenetes állapotokat Erdélybe is változatlanul átültette, hanem ellenkezőleg az, hogy a kínálkozó alkalmat megragadva, azokon javítson és igy valami jobbat hozzon be. Az erdélyi tlkvi rendtartás ll)7. §-ának szellemében tehát nem volna szabad egyes jószágtesteket zálogtárgyakul kikapkodni, hanem csakis az összes, ugyanazon telekjegyzőkönyvbeli vagy telekjegyzőkönyvbeli ingatlanokat ajánlani föl. Lehet, hogy felfogásom helytelen ; érveim könnyen megcáfolhatok. Hiszen a gyakorlat igen sok helyen a magyarországi felfogás szerint fejlődött ki s ez ellenem beszél. Lehet, hogy az erdélyi tlkvi rendt. 107. §-ának szelleme sem az, a mit én neki tulajdonítani igyekszem. Ezt én mind megengedem. De azt már senki sem vitathatja el tőlem,hogy a legjobbat akarom; s hogy minden tekintetben nagyon jó, hasznos és üdvös lenne ugy a felekre, mint a telekkönyvi intézménvre, valamint az ügyvitelre nézve, ha felfogásom .országszerte elismerésre és követőkre találna; s ha a gyakorlat régi rosz medrét önként elhagyná és jövőre önként haladna abban a mederben, melyet az erdélyi tlkvi rendtartás 107. §-ának szelleme az én felfogásom szerint kijelöl. 2. Stolz Sámuel uram sokkal okosabban cselekszik, ha 1881.