A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 2. szám - A végrehajtási törvény 145. és 148. §§-ainak magyarázata

A JOG. 13 Folge dcr völlig abgeschlossenen Handlung strafrechtlich nicht in Betracht«? Azt hiszem, hogy további érvelés és az idézetek fölhalmozása nélkül is meggyőzve lesznek t. olvasóim arról, hogy az általam hangsúlyozott megkülönböztetés nem egy meggémberedett theoria kifolyása, nem ásatag subtilitás vagy rozsdás schéma, hanem büntető törvényünk legintimebb belsejéből van merítve : a k ü 1 ö n ö s rész legális definiczióiból. Értekező ur áttérve azon kérdés taglalásába, vájjon a magyar büntetőtörvénykönyv — tehát a pozitív jog szempontjából — helyes-e az általam elfoglalt álláspont, mindenek előtt felteszi rólam, hogy egy percig sem fogom tagadni, hogy azon kérdés, folytonos bűntettnek tekintessék-e a kettős házasság, vagy nem, controvers. Sajnálom, hogy e tekintetben nem igazolhatom az értekező ur által bennem helyezett bizalmat. Tudományos tételekre nézve teljes egyetértés soha sem eszközölhető ki. Controversnek azonban csak akkor mondható valamely kérdés, ha ennek két- vagy többféle megoldási módja tekintetében Európa kriminalistikai tekintélyei, ha nem is egyenlően, de mégis akkép megoszolnak, hogy a különböző fölfogások mindegyike mellett több büntetőjogi autoritás nyilatkozik, kiknek száma az ellenvélemény képviselőivel szemben nem egészen jelentéktelen. Ily értelemben véve, a W. ur által képviselt álláspontnak a modern büntetőjogi irodalomban már annyi pártolója sincs, hogy a kir. tábla által vallott nézettől a communis o p i n i o jellegét meglehetne tagadni.Németországban tudtommal mai napság egyedül Geyer az, ki folytonos bűntettnek tekinti a bigamiát, ellentétben — a mint maga mondja — az uralkodó nézettel (»was díe herrschende Ansicht mit Unrecht bestreitet.« 9) Belgiumban Nypels10) szerint ezen nézetnek nincs, Franciaországban alig van követője. Hivatkozik ugyan W. ur Schwarze, B inding és Carrará-ra. Schwarze és Bindingre nézve már első felszólalásom alkalmával idézetekkel igazoltam, hogy azok részint eltérő, részint ellentétes nézeteket vallanak. Carrara.11) a legvilágosabb szavakkal több helyütt pillanatnyi bűntettnek declarálja a kettős házasságot. A mig tehát értekező ur nekem több kiváló modern kriminalistát meg nem nevez, kik folytonos bűntettnek tekintik a bigamiát és ezen állítását az utolsó években megjelent műveikből vett szabatos idézetekkel nem támogatja: addig 9) Grundrisz, I. 186. 1. 10) Code pénal belge interprété, II. 24'J. 1. a) Programmá del corso di diritto criminale. Parte speciale, IV. kiadás, III. kötet, 176. 1. : »I1 delitto di bigámia si definisce dunque nei piü semplici termini-la celebrazionedi un secondo matrimonio etc.« ; tovább ugyanott 480. 1 perché se la essenza della bigámia stesse nella copula carnale bisognerebbe ravvisare nella medesima un delitto successivo e non un delitto istantaneo : eppure bisogna noverarlo fra i delitti istantanei.« Ez utóbbi idézettel különben már a Büntető Jog Tára 12. sz. lett megcáfolva W. ur azon állítása, hogy Carrara folytonos bűntettnek tekinti a bigamiát. Erre W. ur ugyanazon folyóirat lö. sz. mentségére felhozza, hogy ö a »Programma« általános részének magyar fordításából merített, melynek 342. lapján szóról szóra ez olvasható : »Jeleztük a különbséget azon büntettek között, melyeknél a jogsértést egyetlen mozzanat végzi b e, s azon büntettek között, melyeknél a jogsértés bevégzésének pillanata után is tart. így az emberölés, a sebzés s erőszakos nemi közösülésnél a jogsértést az ölés vagy sebzés ténye végzi be, mely tény után a jogsértés nem nyer folytatást, habár a törvényszegés okozta baj tovább tart. Más bűntetteknél ellenben a sértés határozatlanul tovább tart, (vagy tarthat), mint például a gonosztevők szövetkezésénél, összeesküvésénél, jogtalan használatnál, nőrablás, emberrablásnál, fegyvergyüjtésnél, jogtalan letartóztatásnál, kettős házasságnál, sőt bizonyos esetekben a lopásnál.« Ez idézet kétségtelenül helyes, csakhogy nem tükrözi vissza Carrara nézetét, hanem csak historikus jelentőséggel bir. Valódi értelmét az idézett mondatnak nem idézett utómondata adja meg. Carrara ugyanis így folytatja : >Amazokat pillanatnyi, ezeket a régiek tartós bűntetteknek nevezték« —igenis, a régiek, kik ép oly kevéssé különböztettek meg delictum permanens és delictum continuum között, mint értekező ur 1885-ben. Ugy hiszem, ezen tételt annál kevésbbé lehet Carrara saját nézete gyanánt bemutatni, mert nem tehetjük föl róla. hogy a második kategória alatt felsorolt valamennyi büntettet (bizonyos esetekben a lopást is !) folytonos bűntetteknek tartja. merem tagadni, hogy a modern külföldi irodalomban e g y á 11 a4 á n controvers volna az, hogy a bigámia pillanatnyi bűntett. (Befejező közlemény következik.) A végrehajtási törvény 145. és 148 §§-ainak magyarázata. Irta : BOGNÁR MIHÁLY, Lengyeltótiban Az 1881. évi LX. t.-c. 145. §. világos intézkedést tartalmaz arra nézve, hogy a végrehajtásokból folyólag elárverezendő ingatlanok kikiáltási árának, a 148. §-hoz képest leendő megállapítása szempontjából, az illető ingatlannak, legközelebb mult évi állami adójáról kiállított adóhivatali, vagy ha az adó a községben fizettetik, a községi bizonyítvány bemutatandó s ez esetben a 148. §. megfelelőleg a kikiáltási árt, a szőlőknél és házosztályadó alatt álló ingatlanoknál, a legközelebb mult évi állami adó kétszázszoros összege, a házbér és földadó alá eső ingatlanoknál hasonlóan, a legközelebb mult évi állami adónak százszoros összege képezi. A 148. §. szerint azonban, adómentes ingatlanok becsértékének megállapítása végett, — ha az ingatlan a telekkönyvi hatóság székhelyén fekszik, — ezen hatóság által állandóan alkalmazott szakértők bármelyike (de egy-e, vagy kettő?) által; ha más helyen fekszik, az illető községi elöljáróság két tagja által kiállított becslevél, az árverési kérvényhez mellékelve (144. §.) bemutatandó s ez esetben, a kikiáltási árul a becsár szolgál. A 159. és 160. §§-hoz képest, az ingatlanon netán levő oly építmények, vagy más attól el nem választható tartozékok becsára is, melyek az érték megállapítására lényeges befolyással birnak, hasonlókép bírósági becsüs, vagy két előljárósági tag, esetleg két szakértő által kiállított becslevélben kimutatott becsérték szerint állapítandó meg. Tehát az adóköteles ingatlanok becsértéke, az adó hivatali vagy községi bizonyítványban feltüntetett, legközelebb mult évi állami adó összege után; az adómentes ingatlanok és tartozékok (159., 160. §.) becsértéke pedig, két becsüs, szakértő, vagy két előljárósági tag által kiállítandó becslevél alapján állapítandó meg. Már most az egyszerű, vagyis legtöbb árverés elrendelésénél, a becsérték megállapítása szempontjából, a 145. §. nyer ? lkalmazást; vagyis ennek megfelelő módon kiállítandó adóhivatali, vagy községi adóbizonyitvány mutatandó be az árverési kérvény kapcsán; de ezen §., a 148. §. utolsó bekezdésétől és a 159., 160. §§-tól eltérőleg nem intézkedik arról, hogy a bizonyítvány mily alakban állittassék ki arra nézve, hogy az, a becsérték megállapítására alapul elfogadható legyen. Nevezetesen, a hol adóhivatali bizonyítvány szükséges, feltétlenül kell, hogy az ingatlantól közvetlen adó fizettessék s ezen körülmény, kifejezetten nincs meg a 145. §-ban; de nincs meg az sem, hogy ha az adó közvetett, vagyis ha az a községben fizettetik, a községi adóbizonyitvány, az illető' község egy, vagy több előljárósági tagja által állitandó-e ki ? holott erre nézve a 148. §. utolsó bekezdése és a 159.. 160. §§. világos és határozott intézkedést tartalmaznak. S a 145. §. ezen hiányai annál is inkább lényegesek, mert a végrehajtási törvény életbelépte óta ingatlanokra elrendelt árverésekben, legalább is 100°/o-nél csak az illető körjegyzői, tehát csak egy előljárósági tag által kiállított községi adóbizonyitvány lett az árverési kérvénynél bemutatva s annak alapján az ingatlan becsértéke megállapítva, a nélkül, hogy eddig erre nézve kérdés merült volna fel. Azonban, az ujabbi időben elrendelt és akár alapos, akár alaptalan, de semmiesetre sem a jelzett ok miatt felfolyamodással megtámadott árverések, a budapesti kir. itélő-