A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 20. szám - A büntető eljárás kézikönyve. 2. r. [könyvismertetés]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 20. számához. Budapest, 1886. május 16-án. Köztörvényi ügyekben. Ha telekkönyvi kiigazítási kérelem teljesítése tekintetében a felek a tárgyalásnál nem juthattak megállapodásra, a kérelmező perre utasítandó. A brassói kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság (1885. június 20. 4,729/885. sz. a.): Q. Sámuel felszólamlónak, Brassó városa elleni tkkvi kiigazítási ügyében 3,9157885. sz. kérés és 1885. május 12-én megtartott biró szemlei jegyzőkönyv alapján hozta a következő végzést: A brassói határon folyó úgynevezett Kis-Tömös pataka, mely 1,622., 1,778., 6,291. és 6,927. hr. sz. alatt a brassói 1. sz. tjkben, mint közhely, onnan töröltetni rendeltetik és ezen végzés jogerőre emelkedése után foganatosítása a tkvi irodának meg fog hagyatni; mert: az 1885. május 12-én felvett bírói szemle, valamint az 1885. május 30-iki jegyzőkönyvhez mindkét fél által beadott okmányok által be van bizonyítva, hogy a Kis-Tömös patakának vize, bizonyos feltételek és kötelezettség mellett azon földtulajdonosok által, kiknek földjein átfolyik, iparcélokra használtatik, tehát közhasználatú patak s ez az igazságügyi miniszternek 1867. november 8-án a tkkvi intézmények Erdélyben leendő behozatala tárgyában törvényerővel biró rendelete 5. §-a szerint telekkönyvi bejegyzés tárgyát nem képezi, és ha mégis a telekkönyvbe bármi okból bejegyeztetett, az igazságügyi minisztériumnak 1881. február hó 14-én 36,361. számú rendelete folytán kihagyandó, mely okokból Q. Sámuel azon kérése nem teljesíthető, hogy a 6,927. hr. számmal megjelölt pataknak része, mely az ö kertén megy keresztül, az ő telekkönyvébe bejegyeztessék. Magától értetődik, hogy ezen kiigazítás által Brassó városának, mint politikai községnek, a községi törvényben gyökerező jogai, a víz felügyeletét és használatát illetőleg nem érintetnek. A m.-vásárhelyi kir. ítélő tábla (188Ö. okt.',>. ">, U :>. sz. a.): Az elsőbiróság, mint telekkönyvi hatóság végzése indokainál fogva helybenhagyatik. A m. kir. luria (1886. április 28. 105. sz. a.): Mindkét alsóbiróság végzése megváltoztattatik s kérvényező Q. S. kiigazítási kérelmével az eksőbiróság által kitűzendő záros határidő alatt megindítandó per útjára utasítandó. O k o k: Q. S. kérvényének zárkérelme szerint a kérdés alatti malomcsatornát köz- vagy nyilvános vagyonnak nyilváníttatni és a patak árkát az egyes tulajdonosok nevére kérte telekkönyveztetni. Brassó város a tárgyalás alkalmával a kérelem teljesítését ellenezte és a kérvényezőt kiigazítási kérelmével a per útjára kérte utasíttatni. E szerint a felek között megállapodás létre nem jöoén, nem lehetett a kérelemnek sem részben, sem egészben helyt adni, hanem a telekkönyvi rendelet 25. §. e) pontjához képest a kérvényezőt a per útjára kellett utasítani, a minek nem áll útjában az, hogy a kérvényező azon kérelmével, mely a patak árkának az egyes tulajdonosok nevére való telekkönyvezésére vonatkozik, az elsőbiróság által elutasittatott s ezen végzés jogerőre emelkedett, mert a kérelemnek első része az alsóbiróságok egybehangzó végzései ellen Brassó város által közbevetett felebbezés folytán függőben van és ezen határozattal nyer elintézést. Adó- és vámfelemelés hatálya a magánjogi szerződések alapján keletkezhető kártérítési igényekre. A szabadkai kir. járásbíróság-: Alperes Szabadka város közönsége köteleztetik felperesnek 708 frt 29 kr. tőkét megfizetni. Indokok : Felperes cég, mint a szabadkai utcavilágitás bérlője azon fogyasztási adó megtérítését kéri magának megítéltetni, a melyet az 1882. évi szept. október, november, december hónapokban elhasznált kőolaj után fizettetett Ebbeli követelésének beigazolására következő tényekre hivatkozik: 1879. évben az országgyűlés oly tör| vényt alkotott, a mely szerint a kőolaj behozatali vámja 3 arany j forintról 7 arany forintra emeltetett. Ezen törvény arra indította j felperest, hogy ajánlatot adjon be Szabadka város közönségéhez, mely szerint hajlandó, dacára ezen vámfelemelésnek, az utcavilágitást az addigi ár, t. i. lámpánként 24 frt 38 krért bérbe I venni, abból indulván ki, hogy ő az olajat a vámemelés életbe) léptetése előtt be fogja szerezni és igy a vámfelemelés öt sújtani I nem fogja. Szabadka város közönsége belátván, hogy a hozót vámfelemelési törvény mellett az utcavilágitást a korábbi árak mellett bérbe adni képes nem lesz, felperessel az ajánlatában előadott feltételek mellett csakugyan megkötötte a bérleti szerződést; azonban az 1879. évben alkotott törvény életbe nem léptettetett s helyébe meghozatott az 1882. évi XY11I. t.-c, mely szerint az ásványolaj behozatali vámja 10 frtban állapíttatott meg I és a mellett a magyar korona ors>.ágaiban finomítás utján elö! állított ásványolajra métermázsánkint 6 frt 50 kr. fogyasztási adó vettetett ki, még pedig oly formán, hogy ezen fogyasztási adó a meglevő készlet után is, ha ez egy métermázsánál többet tesz ki, megfizetendő. Tekintve tehát, hogy azon alap, a melynek folytán a szerződő felek közös intentiója szerint a D. alatti szerződés létrejött, ezen törvény által teljesen megváltozott; tekintve, hogy ezen 6 frt 50 kr. fogyasztási adó felperesi ajánlat benyújtása és a szerződés megkötésekor nemcsak előre látható nem volt, de egyenesen kizártnak látszik ; tekintve, hogy az ásványolaj fogyasztója maga Szabadka város közönsége: mindezekből azt következteti felperes, hogy az 1882. évi XVIII. t.-c. által életbeléptetett s általa megfizetett fogyasztási adót alperes város megtéríteni tartozik. Alperes a kereset történeti részét minden részleteiben beismeri, azonban tiltakozik az ellen, hogy felperes, mint vállalkozó, az ásványolaj áremelkedése címén rajta valamit követelhessen; tagadja, hogy felperes az E. alatti nyugtában kitüntetett összegen kivül fogyasztási adó címén más összeget is fizetett volna ; tagadja, mintha felperes a három évre szükséges ásványolajat előre beszerezte volna. Mindazonáltal felperes kereseti joga megállapítandó volt, mert felperes keresetének jogalapja nem áremelkedésen alapszik, hanem egy új, ugy az ajánlat megtétele, mint a szerződés megkötése idejében még nem létezett közteher megtérítésére irányul, mely ugy a szoros jog, mint az anyagi igazság követelményeként alperes által viselendő, annál is inkább, mert fogyasztónak mást, mint a város közönségét tekinteni nem lehet és akár készletben tartotta felperes a szükséges ásványolajt, akár nem, a kereset érdemén az mit sem változtat, mert annyi bizonvos, hogy ő métermázsánkint 6 frt 50 krt fizetett fogyasztási adó címén, akár valamely közpénztárba, akár a gyáros vagy kereskedő kezeihez. A mi a kereseti összeg mennyiségét illeti, felperes ezt maga 708 frt 29 krra szállitván le, ily összegben volt megállapítandó és mellőzendő volt alperes azon kifogása, hogy alperes a szerződés értelmében fel lévén jogosítva a téli hónapokban a holdvilágos éjjeket felhasználni s az ily holdvilágos éjjek alatt fogyasztás nem történvén, fogyasztási adó sem fizettetett, mert alperes N. alatt csatolt utcavilágitási naptár valódiságát elismervén, minden ezzel ellenkező állítás beigazolása őt terheli, már pedig felperes ezen éjjeleket, a melyeken holdvilág miatt felperes a lámpákat meg nem gyújtotta, elő nem adhatta és igy kifogása a felperes által kért összeg leszállítására elegendő alapul nem szolgálhatott stb. (1883. dec. 31. 7,179. sz.). A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság Ítélete megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes az 1882. évi XVIII. t.-c. által megállapított ásványolaj fogyasztási adójának felemelése folvtán, mint a szabadkai utcavilágitás bérlője, alperest ezen felemelt fogyasztási adó megtérítésére kéri köteleztetni azon alapon, mert ezen adófelemelés a felek között fenálló szerződés megkötése idejében előre látható nem volt és hogy ezen adóteher a szerződés létrejötte idejében a felek által számításba nem vétetvén, mint fogyasztási adó. a jelen esetben fogyasztónak tekintendő Szabadka város