A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 2. szám - Az igazságügyminiszteriumban - A kettős házasság elévülésének kérdéséhez. 2. r.

A JOG. 11 behandelt sie als Straferhöhungs- oder Schárfungsgrund, wic ganz besonders bei der schweren Körpervcrletzung. A b e r der Gesichtspunkt ist hicr d urchweg nicht der einer Fortführung des Verbrechens, sondern einer Fortdauer seiner Wirkungen übersein Ende hinaus«. Ezektől megkülönbözteti a folytonos bűntettet, (desertio, szabadságtóli megfosztást), melyeknél »die zeitliche Ausdehnung nicht a'usserhalb, sondern innerhalb des Verbrechens liegt*. Ugyanígy különböztet meg S c h ü t z e is, ki óriásilag kimagaslik a többi osztrák kriminalisták fölött és egyike a legéleseszübb tudósoknak. S c h ü t z e feleljen helyettem 2) W. urnák is arra, hogy nekünk az új osztrák javaslat 69. §-ának utolsó bekezdését — a modern törvényhozás valódi monstrumát — mintául fölállítja »Der Schlussabsatz des § 69 gleichlautend in allén Entwürfen, aber nirgends motivirt, bringt folgende Bestimmung : »Ist durch die strafbare Handlung ein fortdauerndes gesetzwidriges Verháltniss begründet, so beginnt die Verjáhrung erst nach dem Aufhören des letzteren«. Der lángere Zeit fortdauernde Besitz der strafbar erlangten Sache auf Seiten des Diebes, Ráubers, Hehlers, das Verbleiben des erschwindeltes Gutes oder Y'ortheiles bei dem Betrüger ist ganz gewiss ein gesetzwidriges Verháltniss, begründet durch die strafbare Handlung. Hier wird alsó die Verjáhrung nicht mit vollendetem Delicte beginnen können, sondern erst mit dem Aufhören jenes Besitzes beziehungsweise jener Bereicherung! Das wáre dann in der That, gelinde gesagt, eine Kuriositát. Vielleicht will aber das Gesetz etwas Anderes, als der Wortlaut besagt — wir vermuthen das aus dem Worte »fortdauernd« — námlich nur das sog. fortdauernde Delict treffen. Dann aber wird nicht durch das Delict ein fortdauerndes gesetzwidriges Verháltniss begründet, sondern das Delict selbst b e s t e h t hier (schon nach der gesetzlichen Bezeichnung, \\ ie bei Gefangenhalten, Waffentragen etc.) in einem continuirlichem, eine gewisse Zeit andauerndem Verhalten. Dann hat der Gesetzgeber sich ganz und garfalsch ausgedrückt und damit die eigene Bestimmung unbrauchbar gemacht. Das Verbrechen der zweifachen Ehe (Doppelehe) ist nun bekanntlich überall kein fortdauerndes Delict, weder 'nach dem geltenden. noch nach dem künftigen Strafgesetze, indem es schon vollendet wird mit dem Acte der Eheschliessung, gleichwie der Diebstahl mit dem Entziehungs-(Wegnahme) Acte. Hatte gleichwoll die ráths e 1 h a f t e Bestimmung des § 69, Schlussabsatz dieses Delict im Auge, so konnte das nur, wie im deutschen Strafgesetzbuche § 171 geschehen, zu einer Specialvorschrift führen, diefreilich als wenig haltbar sich erwiesen hat. So, wie sie nunmehr dasteht, ist die Bestimmung im § 69 nur geeignet, unabsehbare Verwirrung anzurichten; sie muss einfach gestrichen w érden.« A »Jog« 46. számában azt mondotta W. ur, hogy a bigámia folytonos bűntett és elévülése a házasságok egyikének megszűntétől számítandó, mert a »kettős házasság által okozott jogsértés tart mindaddig, mig sértett érvényes házasság létezik A bigamikus házasság megkötésével tartósságra számított állandó viszony keletkezik, mely folytonos élő tiltakozás az állam és társadalom alapintézménye: az érvényes monogám házasság ellen«. Erre a »Jog« 48. számában figyelmeztettem őt érvelésének hiányosságára, mert az általa adott fogalommeghatározással a lopást, a testi sértést, a gyujtogatást és egyéb állandó jogsértő állapotot előidéző pillanatnyi bűntetteket is a folytonosság jellegével kellene felruháznunk és az elévülést csak a jogsértő viszony vagy állapot megszűntétől (lopott dolog visszaadásától) számítani, illetve ott, hol az lehetetlen (testcsonkitás) azt teljesen kizárni, mert hiszen ki tagadná, hogy a jogtalan sajátító bitorlása és 2) Zur Kritik des neuesten oesterr. Strafgesetzenwurfes. Megjelent az »Al]gemeine oesterr. Gerichtszeitung« 1882. évi folyamában, 56. sz. a test megcsonkítása folytonos élő tiltakozás a tulajdon szentsége és a test épsége ellen. Ezen megjegyzésemre, ugy látszik, értekező ur komolyan nem tud megfelelni, tehát tréfás színben akarja feltüntetni és ez által élét venni. Azt mondja, hogy ezen »elég szellemes« kritikával - kissé a nevetökre számitottam«; hogy ekkép minden tudományos tételt »igen könnyű szerrel, kis ügyességgel vagy esprit-vel lehet ad absurdum vinni«, »hanem aztán az ötlet vagy tréfa értékénél többre az ily művelet nem számíthat*. Teljesen egyetértek értekező urnák ez utóbbi megjegyzésével, sőt tovább megyek: egyáltalán helytelenitem és elitélem tudományos vitákban az elménckedő kitéréseket és fordulatokat, melyek igen rosszul illenek a tárgy komolyságához. Nem magamra mondom ezt; ez nekem akar »páter peccavi« lenni. Én komolyan adtam elő ellenérveimet és meg is vagyok győződve, hogy olvasóim között egyedül W. ur találta, vagy helyesebben, mutatta be azokat tréfásoknak. Én itt egyszerűen három drastikus példában világítottam meg azt, hogy W. ur többet, tehát kevesebbet bizonyít, mint akar, midőn oly fogalom meghatározását állítja föl a folytonos bűntettnek, mely ráillik ugyan a bigamiára, de egyszersmind sok más, kétségtelenül pillanatnyi bűntettre, melyek ép ugy, mint a kettős házasság, hosszabb ideig tartó jogsértő viszonyt vagy helyzetet idéznek elő. Evvel figyelmeztettem őt, hogy nem szabad összetéveszteni a büntetendő tényálladék elemét képező bűnös cselekvőséget a befejezett bűntett következményei és az ez által alkotott jogellenes állapottal. Ujat evvel nem akartam mondani. Ismerik és elismerik ezen megkülönböztetést mindannyian, kik a bűntetőjog tanulmányozásával foglalkoznak. Sokan előttem — s nem a legjelentéktelenebb kriminalisták — hangsúlyozták már a külsőleg identikus tényállás dacára fennálló belső különbséget a jogsértő utóhatással biró pillanatnyi és a folytonos bűntett között: utánam is sokan fogják még ezt tenni, mert ezen megkülönböztetés is, ugy látszik, azon igazságok közé tartozik, melyeket szüntelen kell emlegetni, mert minduntalan elfelejtik. Már fentebb is idéztem Bindinget és Schützet, kik nagy, monumentális műveikben majdnem ugyanazon példákkal mint én, figyelmeztetik olvasóikat, hogy e két fogalomkört nem szabad összetéveszteni. Ugyanazt teszi Schütze újabban megjelent és nagy feltűnést keltett értekezésében. 3) Ugyanazt teszi Haelschner4); ugyanazt teszi Liszt5). Pedig senki sem fogja mondani, hogy B i n d i n g ékelni akart, hogy Schütze nevetőkre számított, hogy Haelschner kifigurázza a tudományos tételeket, »sőt intézményeket« (!) hogy Liszt is mulatni akar a mulatókkal. Wlassics Gyula ur, dacára annak, hogy tréfás kérdésekre komolyan nem is kellene válaszolni, kinyilatkoztatja, hogy nem kiván kitérni még az ötlet előtt sem, hanem egyszerűen annak megfontolására kér: komolyan hiszem-e azt, hogy lopás, gyújtogatás után szükségszerűleg állandó, törvényellenes viszony keletkezik? Hát mondtam én azt ? Hát mondta ő azt első felszólalása alkalmával, hogy a folytonos bűntettből szükségszer űleg állandó törvényellenes viszony keletkezik? A ritkított betűkkel nyomtatott 3) Zeitschrift f. d. g. Strafrechtsvvissenschaft III. 56. 1. azt mondja a folytonos bűntettről : »Vormals fálschlich auf solche Delicte bezogen derén Vollendung einen dauernden gesetzwidrigen Zustand im Gefolge hat oder zu habén pflegt, z. B. Doppelehe, aber freilich unter Umstánden auch Diebstahl, Unterschlagung, Raub etc, wird diese Bezeichung heute mit Recht nur für solehe strafbare Handlungen venvendet, derén Thatakt nach dem Ausspruche des Gesetzes in einem kürzer oder langer andauernden continuirlichen Verhalten besteht oder bestehen kann : so rechtswidrige Freiheits"entziehung (Gefangenhalten), Waffentragen, Zurückhalten der Entführten, Unterdrückung des Personenstandes. Hier findet die abstracte Delictseinheit ihren Ausdruck im gesetzlichen Begriffe selber; den Gegensatz bildet das augenblickliche DelicU. 4) Goltdammer Archiv VIII. 454. 1. 6) Lehrbuch, 285. 1.