A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 19. szám - A büntető eljárás kézikönyve [könyvismertetés]

A JOG. 155 Szerzőnk ugyanis azon álláspontról indul ki, s itt, közbe legyen mondva, mindjárt az onthologoktól, különösen Carrarától fordul el, hogy az embernek »aféle veleszületett eszméi s fogalmai nem voltak és n i n c s e n e k«. »A világteremtő bölesesége — úgymond — csak megfelelő magasabb szerveket, tehetékeket adott az embernek, a melyek segélyével a külvilágtól saját érzékei utján nyert anyagból eszméket szerezni, fogalmakat alakítani képessé lett. Hogy azonban ilyeneket valóban szerezzen s alakítson, ehhez már fáradság, lelki erejének munkás felhasználása kell. Ez uton szülemlett minden eszméje; igy alakultak, szaporodtak, fokról-fokra fejlődtek s változtak minden fogalmak. (5. lap) ... A jogsértés, megtorlás és ennek módja fogalmainak, a szülemlés, alakulás és fejlődés ugyanazon phazisain kellett átmenni. (7. lap) . . »Az első ember . . . épen ugy, mint a hogy ezt Ausztrália cserje lakója még ma is teszi, aligha eszmélt tovább a saját egyedisége testi érzékeire ható phyzikai rossznál, s ezzel szemben a nyers erő ösztönszerű visszahatásainál. Az egyéb rosz iránt való érzék, a mennyiben több-kevesebb erkölcsi légkört s ebben a külvilággal és annak tárgyaival bizonyos szellemi vonatkozásokat föltételez : eszmekörének már további fejlettebb hullámgyürüit képezte« (8. lap) . . . Es igy ment ez hol lassúbb, hol gyorsabb tovább és továbbfejlődésével az eszmék, fogalmak, megismerések és tanulságok hullámgyürüinek, a melyeknek központja, iránya, alakja s kiterjedése azonban változott és különbözött is a szerint, a mint emberfaj, népcsalád, illetőleg nemzet, véralkatáhozi hajlamaihoz s egyéb benső és külső viszonyaihoz képest, általában vagy bizonyos korszakban minő fogalmat alakított magának az emberi nem hivatásainak céljairól s az egyesnek az összeséghez, valamint mindkettőnek a mindenséghez való vonatkozásairól; a szerint, a mint minő vonatkozásban, vagy erkölcsi erőben kereste eme hivatás betöltésének megfelelő eszközeit, illetőleg a társadalmi rend alakító és fentartó elemét; és a szerint, a mint e fogalmak és célzatok megvalósításához s továbbfejlesztéséhez több vagy kevesebb erővel és erélylyel birt.« (9. lap.) S ez általános contemplatio után — a mit azért adtuk szószerint, mivel egyúttal szerzőnk szellemi műhelyének felszerelését is látnunk engedi s egyenként elénk rakja azon mü- és kémszereket, a melyeket módszere megkövetel, s a melyek vizsgálódásai megbízhatósága iránt, már előre is megnyugvást gerjesztenek, — ezek után — mondjuk — szerzőnk, részletes vizsgálódásait az úgynevezett »történeti kor« legszélsőbb határvonalánál kezdi s azt találja, hogy e korszakban a jogsértés, megtorlás és annak módja »a vándor népeknél még mindig kezdetleges állapotban, az egyén személyi vagy legfölebb a család vagy törzs összetartozósági érdekei, illetőleg belátása szerint az esetleges benyomások által s u g a 11 b o s z u á 11 á s körében hullámzott, mig az államokban élőknél, azon vonatkozásból m erittetet t, a melybe az ember magát, egy fölötte és mindenek fölött való, az erő, hatalom és szellemi tökély legmagasabb fokán álló, de érzékileg megfoghatatlan lényéhez helyezni, viszonyítani igyekezett: vagyis a v állásból.« (12. lap.) E felfogásnál fogva »minden állami functio lényegében vallásgyakorlat, az embernek minden tette vallási cselekmény volt.« (16. lap.) (Befejező cikk köv.) Bibliophilus. A német birodalmi büntetőtörvény magyarázata. (Kommentár zum Strafgesetzbuch für das deutsche Reich. Von Dr. Justus Olshausen. Zweite umgearb. Aufl. Achte Lief. bog. 71 — Schluss) Berlin, 1886. Verlag von Franz Vahlen. Ezen nagyszabású miinek utolsó füzete a német birodalmi büntetőtörvény 289—370. §-ainak magyarázatát tartalmazza. Áttekinthető tárgymutató csak emeli e kitűnőnek elismert munkát, mely a commentárok nagy sorából is, becses és kritikailag felhasznált nagy anyaghalmaza folytán méltán kiválik. Bekfildetett: Döntvénytár (a magyar kir. kúria a bpesti kir. Ítélőtábla és pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai) Uj folyam XIII. kötet. Budapest, 1886. Franklin-társulat kiadása. 429 11. Ara <í frt. f Wagner Sándor, kir. tanácsos és kir. curiai segédhivatali főigazgató hosszas és súlyos szenvedés után, f. hó 2-án, életének 53-ik évében elhalálozott. Kitűnő hivatalnok és alatta lévő hivatalnoktársai által szeretett főnök volt. Béke hamvaira ! Vegyesek. Hivatalos megorrolás. A győri kir. törvényszéknél csakugyan példás gyorsasággal mehet az ügykezelés, mit is a budapesti kir. ítélő tábla 15,266/885. sz. határozatában következő elismerő szavakkal hoz köztudomásra: Miről a kir. törvényszék azzal értesíttetik, hogy nem kerülte el a kir. itélő tábla figyelmét, miszerint az 18S4. évi február 1-én a törvényszéki kiadóhivatalba érkezett ügy onnan csak 1885. április hó 15-én adatott ki. Hol marad a törvényszéki elnöki felügyelet.-' A m. kir. Cnria ügyforgalma és tevékenysége 1886. április havában. Beérkezett: Polgári 691, váltó 117, úrbéri 12, bűnvádi 960, fegyelmi 72 ; összesen : 1,852. Elintéztetett: Polgári 887, váltó 94, úrbéri 11, bűnvádi 816, fegyelmi 61 ; összesen : 1,869. Hátralék van a mult évről még összesen 111 ügydarab, a folyó évről pedig 4,11:2. A magyarországi kir. közjegyzők egyletének emlékirata a törvényhozáshoz »a telekkönyvi betéteknek, a föld ad 6könyv és az állandó kataster adataival megegye z ö szerkesztéséről és a telekkönyvi rendeletek pótlásáról és módositásáról« szóló törvényjavaslatiránt. iBefejezés.) Attól tartanak, hogy a közokirati vagy hitelesítési kényszer behozatala az ingatlanok forgalmát nehezíteni fogja. Hát olyan nagyon ajánlatos a nemzetgazdasági szempontból az ország viszonyai és a közönség nagy részének alantabb fokú míveltsége közt az ingatlanok átruházását oly nagyon megkönnyíteni ? Nem ajánlható-e inkább oly óvintézkedés, melynél fogva a/ illető, épen mert az átruházás egy bizonyos időt vesz igénybe, az általa szándékolt átruházást jobban gondolja meg és nem ruházza át ingatlanát — a mint elég sajnosán ez oly gyakran történik — a pillanatnyi elhatározás legyőző befolyása alatt. De van a közokirati, illetve a hitelesítési kényszernek mindezeken felül még egy megbecsülhetlen jó hatása, melyet semmi más intézkedésben feltalálni nem lehet és a melyre épen a törvényjavaslat által kitűzött cél szempontjából kell lenni figyelemmel: a közönségben ugyanis felébresztetnék I és megállapittatnék azon általános tudat, hogy élők közt ingatlant más uton szerezni nem lehet; a miből aztán következnék, hogy a tabelláris ügyek elintézése csak arra hivatott és szakavatott személyek kezeibe kerülne. A törvényjavaslat e részben ugyan az ellenjegyzési kényszert hozza javaslatba, ezt is azonban ismét csak félrendszabályként, mert oly egyéneket is kiván az ellenjegyzés jogával felruházni, kik sem állásuknál, sem ismeretüknél fogva a tabelláris ügyekre hivatva, sem képesítve nincsenek és kik — hiába tagadnók — nagy részben alkotói voltak a telekjegyzökönyvek jelenlegi siralmas állapotának. A/, ellenjegyzési kényszer kétségtelenül eredményezni fogja, hogy kevesebb kérvény fog elutasittatni; ugy de hogy jobb okiratok készíttessenek ; hogy a szerzési okiratok kiállítása körül mint eladók kevesebb vakok, gyerekek és elhaltak fognak-e látók, nagykorúak és élők gyanánt szerepelni, mint ez idáig történt; és hogy általában ezentúl a telekkönyvi betétek hűbb tükrei lesznek a tényleges állapotnak — mindezekből az ellenjegyzési kényszer egyiket sem fogja eredményezni. A törvényjavaslat végül a fénnálló telekkönyvi rendeletek némely hiányának pótlását és illetve némely intézkedéseinek módosítását is célozza. Be nem láthatni ugyan, hogy ha egyszer felismerve van, mikép a fenálló telekkönyvi rendtartások nem felelnek meg és a telekkönyvi rendtartás újbóli elkészítése indikálva van : miért kellessen azt azon időre halasztani, a mikor az általános polgári törvénykönyvnek a dologi jogra vonatkozó része már elfogadva lesz. A polgári törvénykönyv a dologi jo°tekintetében bárminő intézkedéseket is állapítson is meg a telekkönyvi jog szempontjából, nem fogja máskép szabályozni és nem is szabályozhatja máskép a dologi jogok szerzését, megszűnését és módosítását, valamint azoknak hatályát harmadik személyek irányában, mint a mikép az szabályozva van. Mindazonáltal célszerűségi szempontból belenyugodhatni abba, hogy a telekkönyvi rendtartás újjákészitése a polgári törvénykönyvnek alkotását felfüggeszt essék: de semmiesetre sem helyeselhetni a törvényjavaslat azon eljárását, melynél fogva novellám intézkedésekkel pótolni, illetőleg módoI sitani kívánja a szorosabb Magyarországban már harminc esztendő óta feni álló telekkönyvi rendeletet, mikor maga kilátásba helyezi, hogy rövid idő j alatt különben is egy egész új telekkönyvi rendtartás fog látni világot. Égető szükségnek, ugy mondja az indokolás, kiván a törvényjavaslat e részben eleget tenni. Ha igazán van égető szükség a pótlásra és a módosításra, ezen szükség más kérdésekre nézve nem nyilvánult, mint azon kérdésekre nézve, a melyeket a törvényjavaslat felkarolt. Ott van azon alig ! érthető anomália, hogy a telekkönyvi ügyek majd egvesbiróságilag, majd , társas bíróságilag intéztetnek el j ott a feljegvzések, ott az egyetemleges