A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 18. szám - A telekkönyvi novella. 2. r.

146 A JOG. Ila a házasságtörésről ilykép intézkedünk, kettős célt érünk : először ugy szabályozzuk a házasságtörést, a mint az megfelel a nép érzületének és másodszor ez által visszatérünk sajátszerű és önálló nemzeti jogunkhoz, a mely nem büntette a férjet, a ki felindulásában megölte házasságtörő nejét vagy tettestársát és a mely egyáltalában a nő házassságtörését mindig szigorúbban büntette, mint a férjét. j A telekkönyvi novella.* V Irta dr. TELESZKY ISTVÁN, budapesti ügyvéd. J (Befejező cikk.) Ezekben a bizottság a fentebbi értelemben vett legális consensualitas elvét a körülményeknek megfelelően elegendően méltatottnak találja. A tényleges birtokos három évi birtoklás igazolása mellett a tudvalevő telekkönyvi tulajdonost megidéztetheti azon joghatálylyal, hogy ha a telekkönyvi tulajdonos ellent nem mond, a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyzendő leszen. Itt tehát a fentebbi követelménynek elég van téve az által, hogy ha a telekkönyvi tulajdonos megidézése dacára nem él az őt feltétlenül megillető ellentmondási joggal : a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzésébe beleegyezőnek tekintendő. Ha pedig a telekkönyvi tulajdonos három év előtt meghalt vagy holléte három év óta nem tudatik, a tényleges birtokos pedig az átruházásokai és tiz évi békés birtoklást igazolni képes, utóbbi minden megidézés nélkül is kérheti tulajdonjoga bejegyzését ; de ha a bejegyzésnek a telekkönyvi tulajdonos vagy szabályszerűen igazolt jogutódja ellentmond : a telekkönyvi bejegyzés jogszerűsége által védett telekkönyvi tulajdonosnak, illetőleg igazolt jogutódjának ezen egyszerű ellentmondása a tényleges birtokos bejegyzésének mellőzését, illetőleg kitörlését eredményezi: ugy, hogy a tényleges birtokos bejegyzésének megengedése ezen esetekben tulajdonképen azon vélelemre van alapitva, hogy ha az elhalt s illetve tudva nem lévő telekkönyvi tulajdonos vagy jogutódai jogaikat a tényleges birtokos ellenében a megállapított elég hosszú határidő alatt nem érvényesítették : ez által implicite a tényleges birtokos jogosultságát elismerték, de ha ezen vélelem a telekkönyvi tulajdonosnak vagy igazolt jogutódának a hirdetményi határidő lejártáig bármikor előterjeszthető egyszerű ellentmondása által hatálytalanittatik, a tényleges birtokos tulajdonjogainak kedvezményes bejegyzése mellőztetik s ugyanő oda utasittatik, hogy az ellentmondó telekkönyvi tulajdonos, illetve igazolt jogutódai ellen igényét a törvény rendes utján érvényesítse. A fentebbiek szerint az igazságügyi bizottság a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzésére vonatkozólag javaslatba hozott módosításai és pótlásai megállapításánál igyekezett akként eljárni, hogy a tényleges birtoklás bejegyzésének követelményeit és a telekkönyvi bejegyyés által szerzett jogok megóvását a lehetőség szerint egyeztesse s hogy különösen tekintettel az eljárás tüzetesebb szabályozására s a jogbiztonság fokozott megóvása végett szükséges intézkedések felvételére, a tényleges birtokos bejegyzése által okozható sérelmeknek lehetőleg elejét vegye, illetőleg azoknak könnyű és biztos orvosolhatásáról gondoskodjék. E részben csak azt véli még a bizottság e helyen hangsúlyozandónak, hogy azon anyagi jogszabályokat, a melyek'a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyzésének törvényes előfeltételét képezik, a bizottság a törvényjavaslatnak az eljárást tárgyazó Il-ik részéből az I. részbe helyezte át, a hova a törvényjavaslat 36. és 37. §-ainak rendelkezései a fentebbi iránypontoknak megfelelő módosításokkal átvéve lőnek. A törvényjavaslat azon részére nézve, a mely a jelenleg hatályban levő telekkönyvi rendeletek némely intézkedéseinek módosítására és pótlására vonatkozik : elvileg egyetért a bizottság az előterjesztéssel annyiban, hogy addig, míg a magánjogi törvénykönyv, illetőleg részleges codificatio esetében annak a dologi jogot tárgyazó része, megalkotva nem lesz, egészen új telekkönyvi rendtartás alkotása célszerű nem volna és hogy addig csakis a most hatályban levő telekkönyvi rendeleteknek szükséges módosításaira és pótlásaira kell szorítkozni. Eltér azonban a bizottság az előterjesztéstől annyiban, hogy a telekkönyvi rendeleteknek törvény által való módosítása és pótlása helyett megfelelőbbnek tartja, ha a módosítás és pótlás tárgyának és terjedelmének tüzetes megjelölése mellett az igazságügyi kormány a törvényhozás állal felhatalmaztatik : hogy a törvényhozás további intézkedéséig rendeleti uton állapítsa meg a szükséges módositásokat és pótlásokat; valamint eltér a bizottság az előterjesztéstől a tekintetben is, hogy a törvényjavaslat által célzott módosítások egy részét mellőzendőnek találja, viszont azonban némely oly módositásokat tart szükségeseknek, a melyekre a törvényjavaslat ki nem terjeszkedett. A telekkönyvi rendeleteknek ily módon nem törvény, hanem törvényhozási felhatalmazás folytán kiadandó rendelet által való módosítását és pótlását, azért tartja a bizottság célszerűbbnek, mert különböző időben kibocsátott s részben nem azonos tartalmú két telekkönyvi rendeletnek módosítása szükséges ; s mert a telekkönyvi rendeletek módosítása és pótlása, a mennyiben ennek törvényhozás utján való eszközlése kívántatnék, a telekkönyvi betétek szerkesztését tárgyazó jelen törvény keretében célszerűen megoldható nem lenne, hanem e célból külön tőrvényjavaslat előterjesztése és beható tárgyalása volna szükséges. A fent kifejtettek folytán a bizottság a törvényjavaslatnak a telekkönyvi rendeletek módosítására és pótlására vonatkozó részét csakis annyi* Az előbbi közlemény a ->Jog« 16. számában. ban vette tárgyalás alá : a mennyiben ez a felhatalmazás terjedelmének tüzetes megállapítása szempontjából szükségesnek mutatkozott. A mi pedig a törvényjavaslatnak azon rendelkezéseit illeti, a melyek által azon cél elérése terveztetik, hogy jövőre a telekkönyvi bejegyzés a jogos tényleges birtoklástól nagyobb mérvben el ne térhessen : nem habozik a bizottság azon nézetét kifejezni, hogy a törvényjavaslat 18., 73. és 74-ik §-ainak intézkedései a felek zaklatásának s a hatóságok eredménytelen intézkedéseinek tág forrását fognák ugyan képezni, de azok által az óhajtolt cél egyátalán nem lenne elérhető. Mint már hangsúlyozta a bizottság, a telekkönyvi bejegyzés eszközölhetésének szüksége ma már meglehetősen átment a népludatba és ha ez irányban még némi intézkedés szükséges : az adminisztratív uton eszközölhető, így célszerűnek tartja a bizottság, hogy a telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmával a helyszínén működő közegek utasíttassanak, miszerint a birtol változások jövőben való tele kkönyveztetésének fontos ságára a lakó ságot, az elöljáróságot ésaközségi és körjegyzőket figyelmeztessék, valamint kívánatos, hogy ez irányban a törvényhatóságok a törvényhatóságitisztviselők utján is megtétessenek a szükséges intézkedések. Az élők közötti vagyonátruházások telekkönyveztetése ily módon sikeresebben lesz elérhető, mint a törvényjavaslat idézett szakaszai tartalmazta zaklató kényszer-rendszabályok által, a mely kényszer-rendszabályok különben is a felek szerződési szabadságának korlátozását tartalmazták ; mert a tulajdonosnak jogában áll ingatlanát oly feltétel alatt elidegeníteni, hogy az nem azonnal a jogügylet létrejöttekor, hanem csak később és bizonyos előfeltételek teljesítése, például a vételárnak, vagy a vételár jelentékeny részének lefizetése után legyen telekkönyvileg átírható. Van azonban egy körülmény, mely a birtokváltozások telekkönyvedé? sének szempontjából kiváló figyelmet érdemel és ez az öröklés folytán való birtokváltozások telekkönyvezésének kérdése. Az öröklés folytán való birtokváltozások telekkönyvezése nem csak azért fontos, hogy az ingatlan az örökhagyóról az örökösre vagy a hagyományosra közvetlenül átirassék, hanem fontos azon szempontból is, mert a tapasztalás bizonyítja, hogy a telekkönyvi bejegyzés és a jogszerű tényleges birtoklás közötti eltérés az esetek nagyobb részében arra vezethető vissza, hogy az örökös vagy hagyományos a nevére át nem irt ingatlant eladja s azután az átíratással nem törődik és az ingatlan több kézen megyén keresztül, esetleg újabb örökösödés is áll be ; a telekkönyben pedig az ingatlan még mindig a rég elhalt első örökhagyó tulajdonául van bejegyezve. Ebből keletkeznek azután a bonyodalmak és a perek, melyek mind arra vezethetők vissza, hogy az öröklés folytán való első birtokváltozás telekkönyvezve nem lett. Az igazságügyi bizottság nem is késik azon meggyőződésének kifejezést adni, hogy az öröklési eljárás olymódon szabályozandó, hogy ott, a hol a hagyatékhoz ingatlanok is tartoznak és az örökösök a törvényben megállapítandó határidő alatt az öröklés tárgyát képező ingatlan átíratására szükséges lépéseket nem teszik, a hagyatéki eljárás hivatalból legyen megindítandó és lefolytatandó. Ezen reformot a bizottság nem tartja a jelen törvényjavaslat keretébe beilleszthetőnek ; mert az célszerűen csak az öröklési eljárásnak különben is kívánatos gyökeres új szabályozásával kapcsolatban oldható meg. De reá mutat a bizottság e megoldásra azért, mert ezzel, csakis ezzel véli biztosithatónak azon célt, hogy a telekkönyvi bejegyzés és a jogszerű tényleges birtoklás között az összhang a jövőben lehetőleg fentartható legyen ; s tekintettel az e tárgybeli előmunkálatokra, azon reményét fejezi ki a bizottság, hogy akkorra, a midőn a betétek szerkesztésének jelentékeny előrehaladása ezt szükségessé fogja tenni, az örökösi törvénynek megalkotása s az öröklési eljárásnak a fentebbi kívánalom érvényre emelése mellett való gyökeres új szabályozása eszközölhető leszen. Ezzel azon cél, a melyet a jövőre nézve a törvényjavaslat helyesen tűzött ki, de a melynek elérésére választott eszközök a bizottság nézete szerint eredménytelenek fognának maradni, lehető hatályosan leend biztosítva. Ezekben foglaltatnak azon főbb szempontok, a melyek a bizottságot a törvényjavaslat tárgyalásánál vezették s a melyekből folyólag a bizottsága törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadva a részletes tárgyalás során több intézkedéseiben lényegesen módositandónak találta. Sérelmek.* Szolgabírói jogszolgáltatás. (Csongrád vármegye területéről.) Igen egészséges gondolat volt a »Jog«-ban a jogkiszolgáltatás terén elkövetett sérelmeknek rovatot nyitni, mert a sérelmek hűséges előadása, csalhatatlan hőmérője a jogszolgáltatással foglalkozó hivatalos közegek erkölcsi emelkedése vagy sülyedésének. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kivántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.