A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 16. szám - A közjegyzői költségjegyzék

A JOG. 129 rültck, az ingatlan térmértékére nézve semmi biztosítékot nem nyújtó telekjegyzökönyvek helyébe oly telekkönyvi betéteket fog léptetni, mely telekkönyvi l etétek kapcsolatbán a telekkönyvi vázrajzul is szolgálandó kataszteri részletes felmérési térképekkel az ingatlan térmértékére, fekvésére és alakiára megbízható adatul fog szolgálni. A telekkönyvi bejegyzés és a jogszerű tényleges birtoklás közötti összhang létesítésére eélzó törekvés helyességére nézve a bizottság teljesen egyetért a kormányjavaslattal, ámde a javaslat által e helyes cél elérésére alkalmaztatni kivánt eszközöket kielégítőknek nem tartja. E tekintetben a javaslat az eljárást tartalmazó II. részben a 36. és 37. §-okban a tényleges birtokos tulajdonjogának a betétek szerkesztése alkalmával való bejegyzését csak a következő esetekben engedi meg: a) ha a bejegyzésre alkalmas szerzési okirat létezik ; b) ha a létező okirat a bejegyzésre nem alkalmas ugyan, de a tényleges birtoklás helyhatósági bizonyitványnyal vagy a jelenlevő bizalmi férfiaknak szóbeli nyilatkozatával igazoltatik ; c) ha az átruházási telekkönyvi tulajdonos a jogügylet létrejöttét a betétszerkesztő bizottság előtt jegyzőkönyvbe veendő nyilatkozattal elismeri; dj ha többszörös átruházás esetében az első átruházás a telekkönyvi tulajdonos által kiállított okirattal, vagy ugyanannak a betétszerkesztő bizottság előtt szóval tett nyilatkozatával igazoltatik, a további átruházásokról hiányzó okiratok pedig a helyhatóságnak vagy a bizalmi férfiaknak oly irányú bizonyításával pótoltatnak, hogy az illető átruházásokról tudomással bírnak és hogy az igénylő van az illető ingatlannak tényleges birtokában. A bizottság a javaslat ezen tartalmát lényegileg helyesli ugyan, de ezt azért sem tartja kielégitö'.iek, mert ezen módozatok mellett a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyzésének elengedhetetlen feltétele, a telekkönyvi tulajdonos által a betét •szerkesztésére kiküldött bizottság előtt tett beleegyező nyilatkozat és igy azon gyakori esetekben, a melyekben a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyzésének az áll útjában, hogy az, a ki a telekkönyvbe tulajdonosul bejegyezve van elhalt és örökösei ismeretlenek, vagy hogy a telekkönyvi tulajdonosnak holléte nem tudatik, a tényleges birtokos tulajdonjoga a betét szerkesztése alkalmával egyátalán nem lenne bejegyeztethető. E mellett nem ritkák azon esetek sem, melyekben a telekkönyvbe bejegyzett tulajdonos él ugyan és holléte tudatik, dc merő közönyből ugy a bejegyzésre alkalmas okiratot kiadni, mint a betétszerkesztő-bizottság elé nyilatkozattétel végett megjelenni vonakodik. Azon esetekre, a melyekben akár a telekkönyvi tulajdonosnak utóbb emiitett közönye, akár a telekkönyvi tulajdonosnak halála vagy hollétének nem tudása akadályozza a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését, megfelelő szabályokat felállítani annálinkább szükségesnek mutatkozik, mert mig a törvényjavaslatban kontemplált esetekben a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését különben is aránylag nagyobb nehézség nélkül lenne képes eszközöltetni: addig épen a fentebb jelzett esetekben a tulajdonjog bejegyzésének olyan akadályai forognak fenn, a melyeket rendes utón elhárítani igen nehezen lehet. Készséggel elismeri a bizottság, hogy a telekkönyvi bejegyzés által biztosított jogoknak könnyű szerrel való felforgatása a jogbiztonságot veszélyeztetné és jogsérelmeket okozhatna. Ámde azon fontos cél elérése végett, a mely a telekkönyvi bejegyzésnek és a tényleges birtoklásnak lehető összhangba hozatala által érhető el : mégis okvetlenül szükségesnek mutatkozik, hogy mellőztessék a túlhajtott merészséggel való alkalmazása azon törvényes elvnek, mely a telekkönyvi bejegyzéshez a bejegyzett tulajdonosnak kijelentett vagy a birói ítélettel helyettesitett engedélyt követel; és ez által a jelzett esetekben is lehetővé tétessék az, hogy a tényleges birtokos tulajdonjoga a betétek szerkesztése alkalmával bejegyeztessék E részben a bizottság a törvényjavaslat megfelelő módosításainak indítványozásánál nem tévesztette szem előtt azon már fentebb hangoztatott fontos momentumot, a mely a telekkönyvi bejegyzés által biztosított dologi jogok kellő megvédésében mutatkozik. Épen ezért a bizottság e részben ugy a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyzésének anyagi feltételeit, mint az eljárásnál követendő szabályokat a lehető legnagyobb óvatossággal és oly módon állapította meg, hogy a telekkönyvi tulajdonosok, illetőleg azoknak jogutódai, ha csak jogos érdekeik megóvása körül gondatlanul nem járnak el, jogsérelmet ne szenvedhessenek. A bizottság módosításai szerint a tényleges birtokos tulajdonjoga a miniszteri törvényjavaslat tartalmazta eseteken felül bejegyzendő akkor is : aj ha az ingatlannak megszerzése a telekkönyvi tulajdonosnak jogerőre emelkedett bírósági átadási okirattal vagy ítélettel igazolt örököse, vagy hagyományosa által kiállított okirattal, vagy az ily módon igazolt jogutódnak a bizottság előtt szóval tett beismerésével bizonyittatik ; b) ha a tényleges birtokos az ingatlannak három évi békés birtoklását a helyhatóság és a bizalmi férfiak által igazolja és a telekkönyvi tulajdonos a betétek szerkesztésére kirendelt bizottságnak saját kezeihez kézbesítendő szabályszerű idézése és felszólítása dacára a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyzésének a bejegyzés eszközléséig ellent nem mond; c) ha a telekkönyvi tulajdonos legalább három év előtt meghalt, vagy holléte legalább három év óta nem tudatik és a helyhatóság igazolja, hogy tudomással bir azon egy vagy több átruházásról, a melyek által a tényleges birtokos a kérdéses ingatlant megszerezte s egyszersmind a helyhatóság és a bizalmi férfiak által az is igazoltatik, hogy a tényleges birtokos maga vagy ő és birtokelődei legalább tiz év óta az ingatlannak békés birtokában vágynak. Az utóbb emiitett b) és c) alatti esetekben a telekkönyvi tulajdonosnak vagy igazolt jogutódának a hirdetményi határidő lejártáig bármikor beadható egyszerű ellentmondása elegendő arra, hogy a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzése mellőztessék, illetőleg a foganatba vett ezen bejegyzés törlése mellett az előző telekkönyvi bejegyzés hatálya visszaállittassék. (Befejező cikk következik.) / A közjegyzői költségjegyzék. yC Irta : ZAGYVA LAJOS, kir. közjegyző Mező-Túron. A »Jog« 12-iki számában e címen megjelent közleményre indíttatva érzem magamat, hogy egyéni nézeteimnek kifejezést adjak. Véleményem szerint ugyanis a közjegyzői díjak: 1- ör vagy olyanok, melyek a közjegyzőt, mint közjegyzőt a nem mint bírósági vagy gyámhatósági megbízottat illetik s 2- or vagy olyanok, mely a közjegyzőt, mint bírósági vagy gyámhatósági megbízottat illetik. E különböztetést pedig merítem egyfelől az 1874. XXXV. t.-e. 203. §-ából, mely szerint »a közjegyző a készpénzbeli kiadások fedezésére megfelelő előleget követelhet. A munka vagy eljárás befejezése után a díj és költség megtérítését azonnal követelheti s teljes kielégítéséig a kiadvány vagy tanúsítvány kiadását megtagadhatja« és 204. §-ából, mely szerint »a közjegyző köteles az általa felszámított és beszedett díjat és költséget tételek és összeg szerint mind az eredeti okiratra, mind a kiadványokra és tanúsítványokra fcljegyezni« és másfelől az I.S80. LI. t.-c. 23. §-ából, mely szerint »a 22. §-ban meghatározott díjakat a megbízó hatóság a közjegyző eljárásáról szóló jelentésnek beadásától számított 15 nap alatt megállapítani köteles.« E distinctio természetes folyományaként tehát szerintem a közjegyzőt, mint közjegyzőt illető díjak, ha azok ellen a fél által a közjegyző személyes bíróságánál 8 nap alatt panasz elő nem terjesztetett, az 1874. XXXV. t.-c. 206. §-a értelmében a bíróság által a 202. §. szerinti módon a közjegyző javára azonnal behajtandók, a nélkül, hogy a behajtatni kért összeg mennyisébe tekintetében a bíróság részéről a legkisebb észrevétel tétethetnék, mig ellenben ha a közjegyzőt, mint bírósági vagy gyámhatósági megbízottat illető díjak ki nem fizettetnek, arra nézve, hogy a közjegyző az 1874. XXXV. t.-c. 206. §-át igénybe vehesse, nézetem szerint okvetlen kell díjai megállapítását kérelmezni s mivel az 1880. LI. t.-c. 23. §-a szerint a megbízó hatóság csak a 22. szerint járó díjtételt köteles megállapítani, azt bizony a 22. mértékéig a legtöbb esetben le is szállítja s hogy ez igy van, arra nézve, sajnos, de nemcsak elsőbirósági, de királyi táblai határozatot is vagyok már szerencsés (?) ismerhetni. Es helyzetünk korántsem lesz kedvezőbb az 1886. VII. t.-c. által, mert e t.-c. is, a nem hogy felébb emelt, de a minimalis tételekre reducált hagyatéki díjseála szerint járó díjainkat is megállapítani rendeli. S talán előnyünkre, vagy a megbízó hatóságok fölényének gyarapítására a megbízó hatóságokat feljogosítja, hogy »oly örökösödési ügyeknél, a melyeknek tárgyalása hosszadalmas előkészületet, vagy sok időt vesz igénybe stb., a közjegyző indokolt kérelmére a meghatározott díjnál magasabb, de annak kétszeresét meg nem haladható díjat is állapithat meg.« A törvénynek ez intézkedése — mivel a díj kétszeresének megállapítása a megbízó hatóságok tetszésétől van függővé téve — nagyon illusorius, sőt a 100 frtig terjedő s nem ritkán bonyolódott hagyatéki ügyeket tekintve pedig valódi paródia, mert hiszen 100 frtie; a díj = 0, ennek kétszerese = 00. Eme törvény azon intézkedése, hogy »a hagyatéki leltározással és tárgyalással szorosan össze nem függő egyéb, habár kapcsolatos cselekményt a közjegyző a (nem tudom most hányadik) §-ban meghatározott díjért teljesíteni nem köteles*, önként azt engedi következtetni, hogy az ilyen »cselekménvérU részére külön díj jár. Ez intézkedés ismét határozatlan, nem szabatos és meglehet, ránk inkább hátrányos, mint előnyös lehet. Mennyivel helyesebb, ugy magukra a közjegyzőkre, mint a nagyközönségre megnyugtatóbb lett volna emez intézkedések helvett fentartani az 1&80. LI. t.-c. 22. §-át és azon felül az 1880. LI. t.-c. 16., - 18., 19., 20., 21. §-aival egyöntetüleg megállapítani az irásdíjat, távozási-, fuvar-, napdíjat s kimondani catagorice, hogy ezen díjak nem megállapítás, hanem nem fizetés esetén az 1874. XXXV. t.-c. 20J. §. alapján végrehajtás tárgyai. Tapasztalásból merített meggyőződésem, hogy a közjegyzői intézmény addig, mig Önálló független közhatóságokká a közjegyzői állások át nem alakittatnak, erős gyökeret nem verhet, irányában a közönség tájékozatlan marad és mivel az 1886. VII. t.-c. a közjegyzői kart nem hogy függetlenítené, de sőt inkább, még inkább, mint eddig, alárendelt közeggé teszi, a mellett, hogy a közjegyzői kar anyagi helyzetének célbavett javítását — mint azt már nemcsak egyes közjegyzők, de kamarák is számokkal kimutat-