A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 16. szám - A birtokrendezés és tagosítás

A JOG. 127 hogy, mint fentebb láttuk, a mozgási központot az akarat körén kivül eső momentumok is befolyásolják s igy cirkulusait turbálják; még azt is tudjuk, hogy főleg, ha a kitűzött cél közelebb fekszik, az ennek elérésére szükségelt mozgások közé úgynevezett reflex-mozgások — az akarattól teljesen függetlenek — is vegyülnek, melyekkel tehát az akaratnak semmi köze, mi különösen elő szokott fordulni oly cselekvéseknél, melyekben a cselekvőnek bizonyos gyakorlottsága van, vagy melyek könnyen végezhetők; például egy gyakorlott vadász, ki előtt a vad felugrik, ezt el akarja ejteni, de már aztán a puska mikénti tartása, irányzása, elsütése : ez mind reflex — instinctiv — mozgás, melyekben a tudatnak semmi nyoma, melyeket az akarat legkevésbé sem befolyásol, ily esetekben a vad elejtése tisztán a vadász gyakorlottságától, vagy elejthetésének könnyű voltától függ Másként áll a dolog, ha valamely incidens által ez öntudatlan cselekvések megakasztatnak s általa a cselekvés tudata a legrövidebb időre is felébresztetik, ezzel a multak befejezvék s cselekvése jövő sorát ismét szándékkal, tehát teljes felelősséggel kezdi; igy ha midőn, az emiitett példában, a vadász puskáját felemelte, valaki hirtelen közbekiált : ne lőjj! — a közbekiáltás tudatát felébresztette s ha mégis lő, ez már a szándék kifolyása. Csupán a mozgásról az akaratra következtetni tehát nem lehet, mit hogy tehessünk, igen sok mellékkörülmény figyelembe vétele szükséges. Az akarat minden esetben való meghatározhatásának nehézsége lehet az oka, hogy büntetőtörvénykönyveinkben az akarat mint kriminalistikai momentum nem igen fordul eló s hol elő is fordul, ott rendesen a tudás társaságában említtetik s ott is pleonasmus a szándék általános kelléke mellett. Az akarat másik eleméről, a célról, azt állítja Csemegi, hogy ez kriminalistikai szempontból, azon esetek kivételével, melyekben az a törvény külön rendelkezése által a cselekmény ismérvéül van megállapítva, teljesen közömbös. Én ezt nem tartom ; sőt állítom, hogy a célnak kriminalistikai szempontból egyéb esetekben is nagy jelentősége van, mert ethikai befolyását aligha fogná valaki tagadni; igaz, nem képezi e más esetekben a cselekmény tényálladékát, ismérvét, de mint enyhítő vagy súlyosító körülmény nyer a büntetés kiszabásánál kifejezést. E befolyás pedig gyakran oly nagy, hogy dacára annak, hogy némely cselekmény valamely bűntett minden ismérveit magában foglalja, néha a cél által dicsérendő tetté válik, azaz a cél mint enyhítő körűiméin" annyira befolyásolja a tett megítélését, hogy azt még büntethető minőségéből is kivetkőztetheti és a nagy hatás az oka, hogy sokan, mint V- K. is, hibásan a célt a tett tényező elemei közé sorozzák. (Befeje/.ő cikk következik.) — Az igazságyi ministerium tiz évi tevékenységének kimutafasát készíti elő Szentgyörgyi államtitkár. Őszinte örömünket fejezzük ki az államtitkár ur ezen kezdeményezése felett; két.eresen örülünk, hogy ezen munkálatot Zádor miniszteri tanácsosra bizta, ki teljes ismeretével bir ezen >okrétű és komplikált tevékenységnek. Reméljük, hogy az államtitkár rajta lesz, hogy oly kimutatást kapjunk, mely teljes bepillantást enged e nagy és fontos közigazgatási ág működésébe. — Felhasználjuk ez alkalmat arra Is, hogy az államtitkár ur figyelmét az igazságszolgáltatási statisti kának nálunk lévő szomorú állapotára felhívjuk. Polgári peres igazságszolgáltatási statisztikánk egyáltalán nincs, a bűnvádi statisztikánk sem kielégítő. Az államtitkár ur nem egy izben mutatta, hogy egészséges eszmék fogékony talajra találnak elméjében. Tán sikerül az igazságügyi statisztika eszméjét — melyet rendkívüli fontosságánál fogva lapunkban mindig és mindig pengetünk — napirendre tenni az általa kezdeményezett reformok láncolatában. X

A birtokrendezés és tagosítás. : dr. PODHORÁNYI GYULA, rózsahegyi kir. törvényszéki biró. A birtokrendezési s tagositási ügyek a szűkebb értelemben vett magyar haza legtöbb részeiben csekélyebb számban fordulván elő, mondhatni szórványosan esnek bírói elbírálás alá. Ezen körülménynek tulajdonítandó leginkább, hogy a törvénykezés ezen ágát tárgyazó értekezésekkel a jogi szaklapokban vajmi ritkán találkozunk. Más szempont alá esik azonban a kérdés, ha figyelembe veszszük a Királyhágómuli részeket s ottani viszonyokat, a hol tudvalevőleg a birtokrendezések javában folynak s a bírói működés igen jelentékeny részét veszik igénybe, mert kétséget nem szenved, hogy a törvénykezés e neme különös s bizonyos tekintetben technikai routinnal párosult szakképzettséget tételez föl, melyet i leginkább a gyakorlat s több oldalú tapasztalat nyújtani képe.-,. Nincs szándékom ezúttal bővebben kiterjeszkedni a birtokrendezési ügyekben szabályozott eljárás összes ágazataira, I nem is annak kimutatására, hogy mennyiben üt el a birtokrendezések elintézésének módja a polgári peres eljárás ösmert szabályaitól. S ha még ís felszólalok, teszem azt azért, hogy a »Jog« 9-ik számában a tagositási eljárás reformálása érdekében megjelent cikkre röviden reflectálva a birtokrendezések s tagos- arányosítások terén szerzett meglehetős kiterjedt birói gyakorlatomból merített tapasztalásra állapított szerény nézetemnek adjak a nyilvánosság előtt kifejezést, * bizonyságáúl annak, hogy az érdemes cikkíró ur alapeszméjét a tagositási eljárásnak a cikkben közelebbről hangsúlyozott érdembeni revisióját tekintve készséggel nemcsak hogy elfogadom, de a felvetett kérdést időszerűnek is tartom arra nézve, hogy vele az illetékes szakkörök behatóbban foglalkozzanak. Az ország erdélyi részeiben a birtokrendezési, arányositási és tagositási ügyekre nézve követendő eljárást szabályozó 1880. évi szeptember hava 10-én életbe lépett utasítás, az eddigi hatályon kivül helyezett eljárással, valamint az anyaország területén divó eljárási szabályokkal szemben kétségkívül félreismerhetlen haladást jelez s egymással összefüggő oly organikus egészet képez, mely semmi kétséget nem hagy fenn az iránt, hogy mi tartozik a felek, mi a szakértők, mi ismét az előmunkálatokat s illetve a végrehajtási eljárást vezető kiküldött törvényszéki biró, s végre, hogy mi a kérdés alatti perekben itélő bíróság hatásköréhez. Tagadhatlan tehát, hogy ezen eljárási szabályzat a törvényalkotás igen becses termékét képezi s általánosságban sikerült műnek mondható, mely a birtokrendezések és tagosítások keresztülvitelét nemcsak hogy tetemesen megkönyI nyiti, de az eddigi jogérvényesítés módozataihoz képest biztosabban valósítja is meg. Bárha ilyen, vagy ehhez hasonló | eljárás nálunk az anyaországban az 1871 : LIII. és LIV. törvénycikkek életbeléptetésével egyidejűleg meghonosittatott volna, mely esetben az úrbéri s ezzel rokon természetű ügyek elposványosodása bizonyára be nem következik vala. Ha tehát elismerjük is, a mint minden elfogulatlan s egy úrbéri birtokrendezési és tagos arányositásí ügyekben jártas jogásznak cl kell ismernie, hogy a kérdés alatti eljárás nagy szakavatottsággal s mondhatni éles előrelátással dolgoztatott ki, nem szabad mégis szem elől tévesztenünk, hogy lehetnek s rendszerint vannak még a legjobb, legkitűnőbb műnek is itt-ott fogyatkozásai, vagy kinövései, a melyek, ha idejekorán nem orvosoltatnak, igen könnyen lerontani képesek azt az üdvös hatást, a mely éppen általa eléretni céloztatott. Minden perjognak egyik elengedhetlen követelménye, hogy az eljárás lehetőleg gyors, biztos és olcsó legyen. A * Csak óhajtandó volna, ha bíráink gyakrabban bocsájtanának közre tapasztalásaik gazdag tárházából egyet-mást. Mi szívesen nyitunk tért ily gyakorlati értékű fölszólalásoknak és szerencséseknek érezzük magunkat, hogy mindinkább sikerült birói karunk kiválóbbjait buzdításaink által arra birni, hogy ne csak szóval a birói székből, hanem tollal a szaklapok hasábjairól törekedjenek hazai jogunkat továbbfejleszteni. Igazságszolgáltatásunk érdekében kívánjuk, hogy ez minél sűrűbben történjék. A szerk.