A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 1. szám - A kettős házasság elévülésének kérdéséhez

A J OG. nyesiteni. Az 1881 : XVII. t.-c. 38. §-a értelmében a csődtömeg ellen lehet ugyan beszámítási jogot érvényesíteni, de a 39. §. 3. pontja szerint nincs helye beszámításnak, ha jogot szerzett fél a jogszerzéskor tudta, hogy a közadós fi-etését már megszüntette, vagy hogy ellene a csődnyitási kérvény már beadatott. A törvény tehát a fizetésmegszüntetésről, vagy a csődnyitási kérvény beadásáról való tudomást jelöli meg oly körülmény gyanánt, mely a jogot szerzett fél jóhiszeműségét kizárja. A törvény ezen intézkedésének kétségtelenül az volt célja, hogy attól, ki a közadós ellen a válságos idő beállta előtt, avagy jóhiszemmel szerzett jogot, ne vonja meg azon kedvezményt, hogy a tömeg irányában fennálló tartozását követelésének beszámítása által törleszthessc, de nem volt célja, hogy oltalma alá vegye azokat, kik tudva az adós kikerülhetlen bukását, a válságos időben ennek követelését és tartozását üzérkedés tárgyává teszik s oda törekesznek, hogy jogátruházás és beszámítás utján a csődtömeg követelését a többi hitelezők kárára egyeseknek juttassák. A tőrvény az esetek kimerithetlen sokasága folytán nem határozza meg, hogy a fizetésmegszüntetés ténye minő külső jelek, az adós minő cselek vénye alapján állapitható meg ? De annyi kétségtelen, hogy ha egy kereskedő, kinél a teljes vagyoni romlás, az anyagi csőd már beállott, melynek következtében a csődnyitás rendszerint csak rövid idő kérdése, hitelezőivel követeléseik részbeli elengedése végett alkudozik s valóságos az anyagi helyzettel igazolt fizetésképtelenségét többek előtt kijelenti, ezen kereskedő az elsorolt cselekvények által fizetését megszüntette. Ezen tényekkel beállott azon időpont, melytől fogva ezen adós ellen a csőd megnyitható (cs. t. 244. és 248. §.), melytől fogva, a jóhiszeműség esetét kivéve, ezen adóssal érvényes ügylet nem köthető, (cs. t. 27. §.) a csődtömeg ellen beszámítás utján érvényesíthető jog nem szerezhető (cs. t. 39. .§. 3. pont.) Beállott a fizetésmegszüntetés ily körülmények között még azon esetben is, ha ezen adósnak a kérdéses időben lejárt tartozása nem volt, mert a fizetésmegszüntetéshez nem okvetlenül szükséges valamely lejárt tartozás fizetésének elmulasztása, mely körülmény különben a fizetésmegszüntetés tényének megállapítására több esetben elegendő alapul sem szolgálhat, hanem megállapítható az az adósnak a fizetés beállta előtt már előre véghezvitt s a tényleges viszonyokkal igazolt oly cselekvénye alapján is, melyből kétségtelenül kitetszik, hogy az adós nem fog, mert nem képes fizetni. De beállott a fizetés megszüntetése akkor is és hatályát nem veszti akkor sem, ha az adós ezen cselekvénye után egyes esetekben fizetést teljesítene és mert a fizetésmcgszür.tetés tényének megállapításánál nem egyes kivételes eset, hanem az adós általános magatartása határozó. Az ily egyes eset tehát alkalmat szolgáltathat arra, hogy maga a cselekvény épen a fizetésmegszüntetés indokából a cs. t. 27. §. alapján megtámadtassák, de ez sem a fizetésmegszüntetés ténye ellen bizonyítékot nem képez, sem annak hatályát meg nem szünteti. Hogy közadós F. József bejegyzett kereskedőnél a jogátruházás ideje (1882. szeptember 13.) előtt a teljes vagyoni romlás, a materiális csőd már beállott, azt az 1882. október 5-én megnyitott csőd iratai bizonyítják, hogy közadós a jogátruházás idejét megelőzőleg, beállott fizetésképtelensége következtében külföldi hitelezőivel alkudozásra lépett, azt alperes maga sem tagadja, de ezt R. ]ózsef tanú is igazolja ; hogy a közadós a jogátruházás ideje előtt fizetésképtelenségét többek előtt kijelentette, azt R. József, L. Ignác, M. Ignác és B. Károly tanuk igazolják, ezen tények tehát kétségtelenné teszik, hogy közadós F. József fizetését a jogátruházás (1882. szeptember 13.) előtt már megszüntette, megszüntette pedig a fennelőadottak szerint még azon esetben is, ha a kérdéses időben lejárt tartozása nem volt is, vagy ha egyes fizetést tett volna is. Ezek szerint alperes beszámítási joggal a cs. t. 39. §. ;>. pontja értelmében csak akkor élhetne, ha a 2 /. alatti engedményben foglalt jogátruházás létrejöttekor a fizetésmegszüntetésről tudomással nem bírt volna. Tekintve azonban, hogy L. Ignác, M. Ignác, B. Károly és K. Jakab tanuk előadása szerint közadós F. Józsefnek a fennelőadottak szerint kijelentett fizetésképtelensége a jogátruházás idejét (1882. szeptember 13.) megelőzőleg Budapesten a kereskedői körökben, R. József előadása szerint pedig a brünni hitelezők előtt is ismert dolog volt; tekintve, hogy L. Adolf tanú azt adja elő, hogy a beszámíttatni kívánt követelést engedményező W. Zsigmond cég képviseletében eljáró G. Ignácot az engedményezés céljából ő mutatta be alperesnek s az alkalommal F. I József fizetésképtelenségét alperes előtt kijelentette, továbbá azt i adja elő, hogy az engedményezés a beszámítás céljából történt; I tekintve, hogy alperesre könyvkivonati, nagyrészben le nem járt I követelésnek csak egy része és pedig csak épen annyi, mennyi ! F. József irányában fennálló összes tartozásának megfelelt, lett I átruházva, a nélkül, hogy az átruházott tételek megjelöltettek I volna ; tekintve, hogy a jogátruházás 1882. évi szeptember 13-án, I tehát oly időben történt, midőn a Reichenbergben ugyanazon ] napon hitelesített D. alatt csatolt meghatalmazás, L. Adolf I vallomása szerint alperes előtt addig ismeretlen B. Ignác kezénél | még akkor nem is lehetett; tekintve, hogy az átruházó cég főnő? | kének : S. Ferencnek vallomása szerint az átruházó cég az átruhá! zott követelésért ellenértéket nem kapott: mindezekből kétségtelen, hogy alperesnek is, ki a közadóssal üzleti összeköttetésben állott, a jogszerzés előtt már tudnia kellett, hogy F. József fizetését megszüntette s hogy ezen átruházás célja W. Zsigmond cég követelésének alperes közvetítése mellett a többi hitelezők rovására való megmentése volt. Ezek szerint alperes beszámítási kérelmének helyt adni nem lehetett, hanem alperest felperes elismert tökekövetelésének s ezután a nem kifogásolt időponttól számított f>°/0 kamatnak s a prts 251. §. értelmében a perköltségnek fizetésére s az ítéleti illeték viselésére kötelezni kellett. A budapesti kir. itélő tábla: Az elsöbiróság ítélete az abban foglalt indokoknál fogva és még azért is helybenhagyatik, | mert a hitelezőkkel folytatott alkudozások' s ezek sikertelensége j folytán nemsokára bekövetkezett csődnyitás által az is kétségtelenné van téve, hogy engedményezett F. Józsefnek az engedmény létrejötte időpontjában fizetésképtelensége nem pillanatnyi pénzzavarban, hanem abban találta indokát, hogy nevezett közadós [ hitelezőinek teljes kielégítésére elegendő vagyonnal már akkor [ sem bírt, hogy tehát az anyagi csőd már akkor beállott, mert bár könyvkivonati egyenlegnek egy része a vonatkozó egyes tételekj nek, melyekből az egyenleg alakul, megjelölése nélkül engedményezhető, továbbá az engedményi értéknek engedményezés által engedményező részére kifizetése nem bír befolyással az I engedményezési ügylet érvényére, mégis az elsöbiróság által ide i vonatkozólag felhozott egyéb nyomós adatokat ezen kir. itélő ! tábla is elegendőknek tartja annak megállapítására, hogy az, miszerint F. lózsef fizetéseit megszüntette, az engedmény megkötése időpontjában Budapesten azon üzletágban, melyhez tartozónak már az A. alatti könyvkivonatból kivehető bevásárlásai nagyobb mérvénél fogva alperes is tekintendő, köztudomású volt s így ezt alperesnek is tudnia kellett és mert a perköltségnek alperes teljes pervesztesége mellett kölcsönös megszüntetésére nem forog fenn ok. (1885. május 4-én 785. sz.) A in. kir. Curia (1885. évi december K5. 747. sz. a.): A kir. tábla ítélete annak indokaiból helybenhagyatik. Bűn-ügyekben. Polgárjogi kártétel és csalás közti határvonal. Ha ugyanazon idő tartamra ugyanazon földet vádlott panaszoson kivid másnak is bérbe adta : tévedésbe ejtésről sző nem lehetvén, csalás tényálladéka sem forog fenn. A fehértemplomi kir. törvényszék '1885. febr. 12. 2ö59, sz.) K. Zoida a btk. 379. $-ába ütköző s a 380. §. szerint minősülő csalás vétségében bűnösnek mondatik s ezért a btk. 383. §-a alapján hat heti fogházra, egy évi hivatalvesztésre és 5 frtnyi pénzbüntetésre ítéltetik s köteleztetik Ü. Frigyes károsultnak bérösszegül adott 26 frt 50 krját, elveszett haszna fejében 50 frtot . . . megfizetni stb. Indokok : R. János és L. Pál hit alatt kihallgatott tanuk vallomása által be van bizonyítva, hogy a vádlott házközösségi vagyonúi bírt földéből két holdat az 1881. év tavaszán L. Frigyesnek bérbeadott; bér fejében az iratoknál levő nyugta szerint 26 frt 50 krt fel is vett, holott ugyanazt a két holdat az előző év őszén ugyanazon időre már R. Jánosnak adta ki bérbe 15 frtért, tehát ugyanazon időre, ugyanazon földet két különböző egyénnek adta bérbe, mi által, tudva, magának jogtalan hasznot s L. Frigyes nek jogtalan kárt okozott, a mennyiben R. János a nevezett két holdat tengerivel bevetve, L. Frigyesre nézve ugyanazon földet elfoglalhatlanná tette. Vádlott azon kifogása, hogy a nevezett két I holdat L. Frigyesnek tavaszi, R. Jánosnak pedig őszi vetésre adta j s igy jogaik alkalmazását összeférhetlenné nem tette, a tengerivetés bevett szokásán kívül, a nevezett bérlők vallomásai mellett i meg van czáfolva S. Erzsébet által is, ki vallomására szintén meg-