A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886 / 13. szám - A váltótelepités fogalommeghatározása
A JOG. a küldemény nem kifogásolt részének átvételére, s az ezéít járó vételár megfizetésére sem kötelezhető és pedig annyival kevésbé, mert a kereskedelmi törvény 352. §. szerint, ha eladót a teljesítésben késedelem terheli, vevő a szerződéstől elállhat, mintha az meg sem köttetett volna ; és mert ezen perben be van bizonyítva, hogy a felperes által küldött árú egy része, a megrendelésnek minőség tekintetében meg nem felelt, s hogy alperes e miatt — tehát egészen törvényes okból — kellő időben az egész árú küldeményt felperes rendelkezésére bocsátotta és kárkövetelési jogainak fentartásával a szerződéstől elállott, ezen jogos elállás pedig nem volt, de a fent kifejtettek szerint nem is lehetett részleges, hanem az egész jogügyletre kiterjedő. A HL kii". Cliria: (1886. február 25. 1,011/v.) A kir. itélö tábla Ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben azon változtatással, hogy alperes a megítélt 360 frt 06 krból 309 frt 06 kr, ennek 1885. március 1 étől folyó 6% kamataiban és . frt . . kr. perköltségben marasztaltatik el feltétlenül, ellenben a további 51 frtot és ennek a fennebbi naptól számítandó kamatait csak azon esetben tartozik felperesnek megfizetni, ha a pótesküt arra, hogy az A) alatti számlában felsorolt árúk megrendelésekor a 17,8'JO. számmal jegyzett szövetnél 63. centimernél nagyobb szélesség lett általa kikötve, le nem teszi, stb. Indokok: A kir. itélő tábla indokolása jelen esetre nem alkalmazható ; mert alperes azt, mintha a vétel valamennyi egyes árúdarabra, mint egységre köttetett volna, sem közvetlenül, vagy is ily értelmű határozott megállapodással, sem közvetve, vagy is oly körülményekkel, melyekből azt következtetni lehetne, nem bizonyította, sőt ellene szól ezen feltevésnek azon körülmény, hogy a vételár nem egy általános összegben, hanem minden egyes külön minőségű árúért külön-külön lett felszámítva. Ennélfogva a kir. itélő tábla Ítéletét megváltoztatni és az első bírósági ítéletet annak indokaiból, mindazonáltal némi változtatással helybenhagyni kellett. Ugyanis alperes azt állította, hogy a 17,890. számmal jegyzett szövet szélessége a megrendeléskor 65 cm.-térben lett kikötve, holott a megküldött szövet, mint a birói szemlével bizonyitva van, csak 63 cmt. széles. A felperes által felhívott Sz . . . I . . . tanú azt vallotta ugyan, hogy az emiitett szövet szélessége a megrendeléskor 66 cmtrben lett kikötve, ezen tanúvallomás tehát nem egyezik meg tökéletesen alperes állításával, de azért mégis részbizonyitékot képez, mivel bizonyítja azt, hogy a szövet keskenyebb, mint a milyennek a megrendelés szerint lenni kellett volna. Ennélfogva alperesnek a pótesküt odaítélni és annak letétele esetében öt a 17,890. sz. szövet 5l forint árának megfizetése alól felmenteni kellett. Valamely a részvénytársaságot kötelező szóbeli szerződés csak azon egyének együttes közreműködése mellett köttethetik, kik alapszabályilag a társasági cég jegyzésere jogositvák. De ebből nem következik, hogy az együttes cégezésre jogosítottak mindegyike külön tegye a szóbeli nyilatkozatot. Elégséges már, ha csak egyik jogositott teszi a kötelező nyilatkozatot a másik jelenlétében. A budapesti kir. kereskedelmi és váltdtörvényszék (1885. évi április 27. 13,251. sz. a.) Vörös János utóbb Dr. Dell'Adami Rezső ügyvéd által képviselt F. Zsigmond felperesnek Berceli György ügyvéd által képviselt első magyar ált. bizt. társaság alperes ellen 87,884 frt iránti perében következő Ítéletet hozott. Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperes hiztositó-társulat alapszabályainak 43. §-a ekként szól: »a társaságra nézve kötelezettséget alapító szerződések a társaság címiegyének rányomása vagy előírása mellett két igazgató vagy egy igazgató és a cégvezetésre meghatalmazottak egyikének aláírásával láttatnak el« ; ebből következik, hogy alperes biztosító-társulat kötelező Írásbeli nyilatkozatot csak a fentebbi formaszerűségek megtartása mellett tehet. Nincs ugyan az érintett intézkedés által és általában az alapszabályokban kizárva, hogy alperes szóbeli szerződéseket ne köthessen, de szóbeli terhes szerződések megkötéséhez a fentebb érintett intézkedésekből kifolyólag mindenesetre megkívántatik, hogy a kötelező nyilatkozat a társaság nevében azok által tétessék, kik arra a 43. §. szerint együttesen felhatalmazva vannak. Ehhez képest felperes azt tartozott volna bizonyítani, hogy azon alkalommal, midőn Lévay vezérigazgató a keresetlevélben körülirt kötelező szóbeli nyilatkozatot tette, kívüle a társaságnak az idézett szakaszban megjelent egy másik tagja nemcsak jelen volt, hanem a Lévay vezérigazgató által állítólag tett szóbeli nyilatkozathoz élő szóval hozzá járult; ezen döntő körülményt azonban felperes még csak nem is állította, hanem válasziratában csak azt adta elő, hogy Lévay vezérigazgató a keresetlevélben körülirt szóbeli nyilatkozatot a 43. §. szerint kötelező nyilatkozat tételére felhatalmazott Ormody és Ullmann jelenlétében s hallgatólagos beleegyezésükkel tette. A fentebb kifejtettek szerint arra nézve, hogy a felperes által állított szóbeli szerződés alperes társaságra nézve érvényesen I létrejöttnek tekintessék, szükséges lett volna, hogy felperes kirau! tassa azt, miszerint a kérdéses szóbeli nyilatkozat az alapszabá| lyok 43. §-a szerint arra meghatalmazottak által együttesen téte1 tett, minthogy azonban felperes ezt nem is állította s minthogy I oly körülmények közt a hallgatólagos beleegyezés alperes társaj ság tagadásával szemben csak az esetre tekintethetnék az együttes 1 nyilatkozatot pótlónak, ha felperes az alapszabályok 47 jj-nak megfelelő igazgató tanácsi határozatot mutatott volna fel s minthogy ezt nem tette, de ily határozatnak létezését még csak nem is állította; ennélfogva a szóbeli nyilatkozatnak érvényesen történt megtétele s ebből kifolyólag szóbeli szerződés létrejötte nem bizonyittatván; felperest el kellett utasítani ugy a 3,000 frt provisio, valamint az állítólag elvállalt kötelezettség folyományakép felszámított kárai megtérítése iránti keresetével, a nélkül, hogy szükség lett volna az utóbbi követelések valódiságát külön fejtegetés tárgyává tenni stb. A budapesti kir. itélö tábla (1885. október 21. 3,220. Az első bíróság Ítélete megváltoztattatik s felperes kereset'.''. 3,000 frt provisio tekintetében csak akkor utasittatik el, ha alperes ; társaság L. Henrik vezérigazgatója személyében főesküt tesz arra, hogy ö (Lévay) 1882. évi május első napjaiban U. és O. cégvezetők jelenlétében kötelezőleg ki nem jelentette, hogy ha sikerül a felperes vezetése alatti somogymegyei fiók-ügynökségnek Somogy megye közönsége által elhatároztatni, miként az árvavagyon biztoI sitása jövőre kizárólag az első magyar általános biztositó társulatnál eszközöltessék, ez esetben fáradsága, utánjárása és felmerül lendő költségei részbeni fedezéséül azonnal 3,000 frt készpénzt, ; mint megszerzési jutalékot s provisiót fog kapni. stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy alperes társulat, illetve annak vezérigazgatója kötelezőleg kijelentette, hogy az esetre, ha a somogymegyei árvavagyon biztosítása alperes tár| sulatnál eszközöltetik, a somogymegyei fiók-föügynükség felperes vezetése alatt tovább fog fejlesztetni s felperes a várható jövedej lemből, tűzdíjakból l5°/o, jégdíjakból és életbiztosításokból föügynöki illő jutalékot s azon kívül 3,000 frt szerzési provisiót fog kapni; alperes azonban dacára annak, hogy Somogymegye közigazgatási bizottsága a B. alatti határozat szerint az árvavagvonnak alperes társulatnál biztosítását elhatározta, őt a fiók-föügynökségtől elmozdította. Alperes társulat ugy az emiitett kötelező nvi| latkozat megtételét, valamint azt is tagadván, hogy ilynemű nyilatkozat alperes ellenében joghatálylyal birna: jelen perben első sorban az bírálandó el, vájjon a kötelező nyilatkozat tétele felperes ! által bizonvittatott-e ? másod sorban pedig, hogy az bir-e alperes ellen joghatálylyal s annak alapján felperesnek minő követelése van alperes ellen. Ellenben az eskünek le nem tétele esetén alperes 3,00» > frtnak fizetésére volt kötelezendő a következő indokoknál fogva. Habár a 8-/. alatt csatolt alapszabályok 40. §. szerint az I ügynökök kinevezése és azok illetményeinek meghatározása az I igazgatóság hatásköréhez tartozik ; mégis a L. Henrik vezérigaz! gató által a hivatalos helyiségben U. és O. jelenlétében tett ígéret alperes társaságra kötelezőnek tartandó, mert a 29". alatt bej csatolt cégjegyzék szerint U. és O., mint a társaságnak oly meghatalmazottjai vannak bejegyezve, kik cégjegyzésre is jogositvák, | mert az alapszabályok 43. § szerint a cégjegyzés érvényes, ha | egy igazgató és egy ily meghatalmazott által eszközöltetik; mert I e szerint, ha alperes társaságot egy igazgató és egy meghatalmazott írásban kötelezheti, el kell fogadni, hogy egy igazgatónak I egy cégjegyzésre meghatalmazottnak szóbeli kijelentése is hasonló erővel bir. Végre, mert az, hogy a jogositott egyének a szóbeli kijelentést mindketten egyszerre vagy egymásután elmondják, nem szükséges, hanem elegendő, ha a két jogositott közül a kijelentést a I másiknak jelenlétében az egyik teszi, a másik pedig ellen nem mondva, ahhoz hallgatag hozzájárul, stb. A ma^y. kir. Curia (1886. március 6. 1,136. sz. a.) a kir. itélő tála ítélete, a mennyiben felperes keresetének 84.885 forintot tevő végzéssel elutasittatott, mint nem neheztelt, érintetlenül marad, felebbezett egyéb részében felhozott indokain felül helyben [ hagyatik még azért:
