A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 1. szám - A kettős házasság elévülésének kérdéséhez

6 A JOG. bűntett (mint Schwarze állítja) sc nem folytonos bűn- I tett (mint Wlassics vitatja), másrészről azt is kimutattam, hogy pillanatnyi bűntett, mert tertium non datur. A ki közös ismérvet akarja meghatározni két fogalomnak és egyúttal kúlon-külön mindegyiknek jellemző sajátosságait is kidomborítani — logikai absurditásra vállalkozik. Ha tehát W. ur azt mondja, hogy az idézett fogalommegh itározásban elmosódnak a folytonos és folytatólagos bűntett határvonalai, csak olyas valamit mondott, a mi tekintettel azon I szellemi nexusra, melyben az idézett tétel áll és melyből nem szabad kiragadni, annak helyessége mellett tanúskodik, beválik elismerésnek és nem gáncsnak. Értekezéseim egyéb részeiben szabatosan megkülönböztetteai a folytatólagos és folytonos bűntettet; ezen két fogalom határvonalai különben oly élesek, hogy azokat alig fogja valaki összezavarni. A folytonos bűntettet, mely nem egyéb, mint valamely bűntettfogalom szakadatlan megvalósulása, a törvényhozó á 1litja fel; azt, hogy valamely pillanatnyi bűntett ismételt elkövetése — a bűntettfogalom időnkénti (Liszt1 azt mondja stos->weise) megvalósulása — mí'y esetekben képez folytatólagos bűntettet a biró állapítja meg, noha őt a törvény erre különösen fel nem hatalmazza. Egy bűntett sem viseb magán in abstracto a folytatólagosság jellegét, de bizonyos bűntettek ismétlése esetében előáll a folytatólagosság. Kzen szempontból mondottam (»Jog« 428. 1.): Az adulterium lehet folytatott bűntett; a concubinatus — ha ily büntetendő cselekményt codexünk ismerne — lenne folytonos bűntett«. Én tehát a maga helyén kellőleg distingváltam a folytatólagos és folytonos bűntett között. Ha W. ur az ide vágó tételeket ignorálja, viszont oly mondatokat, melyekben én a két büntettfogalom közös jellemvonását egybefoglalva, szembeállítom azt a pillanatnyi bűntettel, annak igazolására hoz fel, hogy nem kellőleg domboritom ki mind a kettőnek elvi különbségeit, akkor ne nekem tulajdonítsa a kellő szabatosság hiányát. W. ur kifogása csak akkor birna némi alappal, ha az általam kiemelt közös ismérv kevésbé illenék a folytonos, mint a folytatólagos bűntettre. W. ur mondja is ezt (»inkább a folytatólagos, mint a folytonos bűntett van meghatározva 0 ; de itt már határozottan téved. Akármelyikéi nézzük a folytonos bűntetteknek (szabadságmegfosztás, fegyverek, játékbarlang tilos tartása stb.) egyikről sem lehet tagadni, hogy az a bűnös állapot minden szakában a büntetendő cselekmény teljes képét nyújtja. Nem én mondom azt, hanem az ugy van. Talán egynehány irodalmi idézet jobban fogja meggyőzni W. urat, mint az én érvelésem. Így Wáchter2 azt mondja: » . . . auch zur Fort dauer eines Verbrechens gehört, wie zum fortgesetzten Verbrechen, eine R eproduction, eine Erneuerung desselben, wie dieses auch Heffter (Goltd. Arch. I. 310) und das Erk. d. Kgl. Ob. Trib. annehmen. Heinze szerint (Holtzendorf Handbuch II. 017): »So lange die verbrecherische T h á t i g k e i t andauert, ist von Verjáhrung nicht die Rede; daher beginnt bei dauernden Verbrechen die Verjáhrung erst mit dem letzten Moment der verbrecherischen T h á t i g k e i t«, így nyilatkozik Hálschner is (Goltd. Arch. VIII. 453. 1): »Das fo rtdaue r n d e Verbrechen erfüllt dagegen den Zeitraum, welchen es umfasst, in durchaus kontinuirlicher Weise. so dass kein Zeitpúnkt zu finden ist, welcher nicht durch die i verbrecherische Thátigkeit erfüllt wáre < stb., továbbá j u. o. 455 1.: Es ist alsó das fortdauernde Verbrechen sowohl rücks'chtlich der Anw endbarkeit des neuen oder alten Gesetzes, w ic der Verjáhrung allerdings g a n z cbenso zu beurtheilen w ie das festgesetzte Verbrechen. (Folytatása következik.) 1 Lehrb. 2. kiadás, 217. I. s Goltdamnier Archiv, VIII. 16. 1. ! Ausztria és külföld. Az ausztriai bíróságoknál divó bánásmodorról értekezik Roncali Eeo a bécsi »Zeitschrift für Notariat« szerkesztője. Megjegyzései oly talpraesettek, saját viszonyainkra is - fájdalom — annyira illők, hogy azokat itt kivonatosan közien döknek véljük. »Néhány eve — úgymond — hogy egy kezdetben halkan és ritkán suttogott panasz mind hangosabbá és gyakoribbá válik ugy az ügyvédek, mint a nagy közönség körében; és ha eddig testületi panasz esete fenn nem is forog, ugy ebből annak nem létezésérc következtetést vonni elhibázott dolog volna. A panasz a bíróságoknál és azok segédhivatalaiban észlelhető bánásmodorra vonatkozik. Igen kevés tapasztalattal felruházva; felette büszke a kinevezési dekrétumra és arra, bog)' valamely hatalmas protekciónak örvendhet, - igy lép az alig iskoláit végzett jogász néhány évi úgynevezett joggyakorlat után a bírói pályára Sokan ezek közül azt hiszik, hogy most nyílt meg előttük a boldogságos élet, mely abban áll, hogy másoknak most már az urat mutathatják. Ez szüli a hangos »tessék künn várakozni« rárivallást, ha valamely szerencsétlen fél épen akkor toppan be a jövendőbeli elnök szobájába, mitlőn az valamely kollegájával épen pletykázni akar; ez okozza I a fél vagy képviselője udvarias köszöntésének nem viszonzását, a I felek előadásainak vagy kérelmének türelmetlen meghallgatását, a | kérdés rövid, rideg elintézését, a tárgyalások nem épen mintaszerű vezetését — kiváltkép kibágási ügyekben. A biró kényelmesen [ ülve marad, a feleket pedig még akkor sem kínálja meg ülőhelylyel, ha azt koruk, társadalmi állásuk vagy fizikai állapottik | megkívánná. Mások nézetén nevet, az ügyvéd véleményét gúnyosan fogadja, még akkor is, ha az talán apja is lehetne. Az »ur« szót ] ugy a megszólításban, mint végzéseikben gondosan kerülik és ott >>utasitanak«, »köteleznek« vagy »meghagynak«, hol udvariasabb j kifejezés is ugyanazt a szolgálatot tehetné. Jellemző tulajdonságuk a »birsággal« való fenyegetés, minthaperrendszeríí kötelességükben állana a feleknek a letartóztatást vagy birágoltatást oly kellemes közeli kilátásba helyezni. Magától értetődöleg ezen urak az ügyvédet nem tekintik persona gratanak; és ha valamelyik fél ügyvédjének tanácsára vagy véleményére hivatkozik, ugy a biró rendszerint ezen ügyvéd elavult vagy hiányos tudományára, korlátolt műveltségére vagy kapzsiságára vonatkozó szellemes megjegyzésekkel válaszol.« — Tout comme ebez nous ! Sérelmek. * Adalék a zugirászat statisztikájához. Tekintetes szerkesztőség! Felbátorítva az által, hogy a fog' egy előbbi számában közzétett egyik sérelmem folytán az igazságügyminiszteri államtitkár ő méltósága a lehető legnagyobb gyorsasággal intézkedett az illető iratoknak beküldése iránt, a kezeim közt levő hivatalos kimutatás alapján nyilvánosságra hozom a következő érdekes statisztikai adatokat. A mezőtúri kir. járásbíróság telekkönyvi osztályánál a folyó év augusztus és szeptember havaiban tett az igtatószám 335 drbot. Ebből hivatalos volt 136 drb, tebát beadvány volt 199 » Ebből a felek által aláíratott 8 » levonva, marad 191 » Melyből: 1. A két városi aljegyzőnek volt 52 drb. 2. A többi, helybeli (bocsánat a szóért ?) zugirásznak volt 36 drb. 3. A dévaványai jegyzőnek 43 » Összesen : 131 drb. •1. A helybeli 6 ügyvédnek és nekem együtt volt ; 60 drb. így aztán megfejthető, hogy mig 1884. okt. 19-én 34-el volt kevesebb ügyszámom, mint 1883. okt. 19-én, addig az 1881. okt. 19-én, 1885. okt. 19-ig lefolyt egy év alatt a kevesebblet már mutat 52 darabot. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.