A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 12. szám - Beszámítási képességgel nem biró egyén ki a B.T.K. 84. §-a alapján javitó-intézetbe küldetik, bűnösnek mondandó-e ki az itéletben vagy felmentendő?

92 A JOG. * megállapítania szó a szövegbe és felette helytelen a belügyminisztériumnak az ilyen megállapító eljárást jóváhagyó határozata is. Kétségtelen tehát ezek szerint az, hogy a közjegyzői költségjegyzék, felülbirálat nélkül, a fizetési meghagyásnak alapját képezi s az abban foglalt összegre nézve a fizetési meghagyás feltétlenül kibocsátandó; mert még az 1874. évi XXXV. t.-c. 201. §-a is azt vitatja, hogy a bíróság csak az oly díjakat jogosult megállapítani, melyeket a közjegyző az általa megkezdett, de be nem fejezett ügylettől járó díj felénél magasabb összegben követel: ily körülmények között aztán kétség sem fér a h o z, hogy a közjegyző díjait önmaga állapítja meg, azt a bíróság vagy árvaszék nincs jogosítva megállapítani, a fentebb vitatott eseteken kívül; s ha nincs jogosítva megállapítani, természetes, hogy még kevesebb joggal bir az írás, idézési, távozási és napidíjat leszállítani és mintegy blamálni a fél előtt a közjegyzőt. E kérdést is tisztázni kell, mert a jelen állapotban egyöntetű eljárásra számítani nem lehet, pedig a közjegyzői díj behajtása iránti eljárás sem oly csekélyes dolog, hogy arra bíróságonként más-más eljárás követtessék s hogy egyik közjegyző a másiktól irigyelje az azzal éreztetett törvényességet, a vele szemben követett törvénytelenségektudatában. En azt mondom: a közjegyzői költség hivatalból felül nem bírálható, az ezen díjakat tartalmazó költségjegyzék tehát jogerejű marasztalás jellegével bir, s a bírói végzés csak a végrehajthatóságát adja meg; az a ! hatóság, mely bírálatába bocsátkozik, jogtalanságot követ eh Beszámítási képességgel nem biró egyén, ki a B. T. K. 84. §-a alapján javitó-intézetbe I küldetik, bűnösnek mondandó-e ki az itélétben vagy felmentendő ? Irta : VARGHA FERENCZ, törvényszéki joggyakornok Kassán. A B. T. K. 84. §-a azon szakaszok közé tartozik, I melyeket a judikatura még kellően nem világított meg. Ezen törvényhely a következőleg szól: »A ki akkor, midőn a bűntettet vagy vétséget elkövette, életkorának tizenkettedik évét már túlhaladta, de tizenhatodik évét még be nem töltötte, ha cselekménye b ű n ö s s é g é n e k f e 1 i s m e r é s é r e szükséges belátással nem birt, azon cselekményért büntetés alá nem vehető. * Sok irányban megbeszélés tárgyává lehetne tenni ezen szakaszt, valamint annak általam nem idézett második alineáját; azonban ezúttal kizárólag azt fogom fejtegetni, hogy j a büntető jog szerint kiskorú egyén, ha oly cselekményt követ el, mely normális viszonyok között a B. T. K. szerint büntetendő, — de a kiskorú a szükséges belátási képességgel nem birt s mint ilyen a hivatkozott § második alineája szerint javitó-intézetbe küldetik, a vádbeli cselekményben bűnösnek mondandó-e ki, vagy a vád alól felmentendő. /v budapesti kir. törvényszék 1884-. november 18-án B. J. és N. Y. vádlottakat a lopásban bűnösöknek, mondotta ki, ezért a B. T. K. 85. §. 3. p. alapján őket fogházra Ítélte azzal, hogy büntetésüket a 81 §-hoz képest javitó-intézetben kell kitölteniök (közölve Büntető Jog Tára X. kötet, 39'». lap). Az indokolásban pedig az mondatik, hogy >a 84. §. alkalmazandó volt, mert — vádlottak — fejletlen gondolkozásmódjuk folytán az általuk elkövetett cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírtak.« A kassai kir. törvényszék pedig folyó évi 7,-259 B. sz. alatt G. F.-et a rablás bűntettében bűnösnek mondotta ki: s a 84. §-a alapján javitó-intézetbe küldötte, mert s— — vádlott elhanyagolt nevelése, hátramaradt kifejlődése a bíróságra azt a benyomást tette, hogy az elkövetett bűntett felismerésére szükséges belátási képességgel nem birt, ez okból őt büntetéssel sújtani nem lehetett«. A felsőbíróságok — legalább tudtom szerint — specialiter ebben a kérdésben még elvi kijclentésű határozatot nem hoztak; érdekes lesz tehát a törvény ezen helyét megvilágítva a törvény helyes alkalmazása végett egyet-mást elmondani. A B. T. K. 84. §-a azt a benyomást teszi az olvasóra, hogy a belátási képességgel nem biró kiskorú csak büntetés a 1 á nem vehető, de egyébként a bűncselekménynyel egybekötött jogi következmények vele connexitásba hozandók; a mely meggyőződést megerősíti a 8L §. első alineájának konklúziója »büntetés alá nem vehető*; itt a jogi következmény világosan apodictice meg van mondva, tehát a törvényt kiterjeszteni s más jogi következményeket is vele öszszefüggésbe hozni nem lehet, minthogy minden bűnügyi marasztaló itélet rendelkező része két elemből áll, tudniillik a kijelentésből és ennek jogi következményéből vagyis a bűnösség megállapításából és a büntetésből; mert a B. T. K. 8Í-. §. csak ez utóbbit mondja mellőzendőnek, ebből következik, hogy az első rész, a bűnösség megállapítása alkalmazandó. Ez a következtetés azonban csak akkor állhat meg, ha eltekintünk a bűncselekmény jogi természetétől s az anyagi szabályokat mellőzve, a formát toljuk előtérbe. A bűntett nem egyszerű tett, mondja Carrara, jogi lény az, melynek valamely viszonyból álló lényege bizonyos, a tett és a polgári törvény közti összeütközést felidéző elemeket igényel, mely összeütközés a cselekvény büntetendó'ségét állapítja meg. Ezen elemeket a bűntett erőinek (vis) nevezzük. Ezek az erők a bűntett erkölcsi és phizikai: alanyi és tárgyi erői. Vagyis a terminológia közönséges beosztása szerint: az intencionális, a phizikai elem s végül az e r e d m é n y, a tett. Ez a három momentum oly szerves, oly elválaszthatlan szoros összefüggésben áll egymással, hogyha azok bármelyikét kiveszszük a bűncselekmény orgánumából, akkor az többé nem nevezhető büntetőjogi értelemben vett cselekménynek, hanem az tisztán külvilági ténykedéssé devalválódik. Vegyük ki az intencionális elemet s ha az illető alany cselekszik, ténykedése olybá lesz veendő, mintha azt valamely gép vagy állat hajtotta volna végre. A kauzális nexusnak tehát a büntetőjog egész térre numán e három elem között szükségképen meg kell lenni. A B. T. K. VII. fejezete azokról az okokról rendelkezik, melyek a beszámítást kizárják vagy enyhítik. A beszámítást kizáró okok meghatározásánál a törvény a tettesnek psychicumából indul ki; ezt veszi alapul. A beszámítást kizárják az öntudat hiánya vagy korlátoltsága és a szabad elhatározást kizáró vagy korlátoló körülmények. Az előbbi kategóriába tartoznak : aj öntudatlan állapot vagy elmezavar; b) ténybeli tévedés; c) gyermekkor absolute s a fiatal kor (12—16 évig) relatíve ; d) a siketnémaság. A szabad elhatározást kizáró vagy korlátozó mentő körülmények pedig a következők: d) ellenállhatlan kényszer; /?) jogos védelem (jus inculpatae tutelac) és c) a végszükség állapota. A mint látjuk ezekből a beszámítást kizáró okokat a törvény a bűncselekmény intencionális elemének egyik vagy másik okból való többé-kevésbé teljes hiányából meríti. S pedig ez a hiány vonatkozhatik a dólusnak egyik vagy másik elemére : tudat és akaratra egyaránt. Ha a negativitás az előbbi elemre vonatkozik, akkor beszámithatás nincs az öntudat hiányából; ha az utóbbira, akkor a cselekmény nem számitható be a szabad elhatározás hiánya miatt. Az elmondottakból kitűnik, hogy: 1. az intencionális