A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 1. szám - A kettős házasság elévülésének kérdéséhez

1 A J OG. javak jogi természetével, az egyházi javakról vagy épen semmit nem mondanak, vagy ha róluk említést tesznek is, az oly kevéssé érinti a magyar fekvő javak jogi rendszerének ezen tontos reszet, hogy ezen futólagos említés e javak jogi természetének megállapításánál számba sem jöhet. Nem vélünk ennélfogva fölösleges dolgot cselekedni, ha az egyházi javak jogi természetét a rendelkezésünkre álló adatok nyomán megállapítani megkíséreljük. Időszerűtlen dolgot bizonyára nem cselekszünk vele. A magyarországi egyházi javak jogi természetét azonban lehetetlen nyomozni a nélkül, hogy azon külső körülményekre is folytonos figyelemmel ne legyünk, melyek között a keresztény egyház Magyarországon megalakult s melyek az idők későbbi folyamán ugy nemzetközi, mint közjogi különleges helyzetét eredményezték. Magyarországon bármely csekélyebb jelentőségű intézmény jogi megvilágositásához is szükséges történeti módszer; a katholika egyház köz- és magánjogi viszonyai természetének nyomozásánál ezen módszer már nélkülözhetetlen. Szólni fogunk ennélfogva, mielőtt a tulajdonképeni kérdésre áttérnénk, mindazon történeti jelenségekről, melyek a keresztén}- egyházat Mag yarországon sajátlagos közjogi s ebből folyólag sajátlagos nemzetkőzi állásra felsegítették. A kereszténység már Geyza fejedelem idejében terjedni kezdett az országban; de Geyza halálakor a kereszténységnek az országban mégis csak árnyéka létezett. A kereszténység tulajdonképeni megalapítójául fia és utóda Istv á n tekintendő, ki azt nemcsak népe minden rétegében elterjesztette, hanem alaki intézménynyé is fejlesztette, megalapítván az országban tizenegy püspökséget és számos apátságot. Mindezen alaki egyházi intézményeket pedig I s t v á n nemcsak saját királyi javaiból és jövedelmeiből, hanem Koppány, Gyula, Kean és Othum vezérek legyőzése után a bukottak' javaiból is mérhetetlen adomá nyokkal elárasztotta, ugy hogy Szalay László Istvánnak az egyház javára tett adományait »t ö b b mint k i r á 1 y i adományozásokénak nevezi.1 Mi több, István, hogy az egyháznak vagyona öregbítésére azon fonást is megnyissa, melyből a középkor egész szakában mindenütt leginkább nyerte vagyona gyarapodását, t. i. a hivek bőkezűségének forrását, végzeményeinek II. könyve 5. és 35. fejezetével a magánjog rendszerébe oly elvet ültetett, mely negyedfélszáz évre, Nagy Lajos 1351. évi végzeményc'g, a magánjogot teljesen az egyházi érdekek előmozdítására képesítette, azt ezeknek valóságos osztályhordozójává tette. Megengedte, hogy bármely birtokos nemes haerede carente, vagyis egyenes ágon leszármazó fiutódok nem létében, összes öröksigi jószágairól oldalági rokonai t c 1 j c s m e 11 ő z és e ve 1 s e z e k nek m i n d e n megkérdezése né1k ü 1 az egyház javára ugy élők között adományt tehessen, mint halai esetére végrendeletileg intézkedhessék. Mi volt S/t. István mindezen intézkedéseinek tulajdonképeni célja ? Történetíróink megegyeznek abban, hogy István a kereszténységet politikai számításból is vétette fel népével, a keresztény egyházat pedig épenséggel politikai számításból törekedett vagyonilag hatalmassá tenni. Ha népe a kereszténységet fel nem veszi s továbbra is megmarad ősi barbár erkölcseiben, napjai Európa népei között csakhamar meg lettek volna számlálva; igy azonban érdekközösségbe lépett a nyugat egyéb államaival, az következvén be reája a kereszténység fölvételével, a mit Macaulay ez időre nézve általában a kereszténység fölvételéről mond: »lts effect was to unité the nations of Western Europe in one great commonwealth. i '-') A midőn pedig István az egyházat vagyonilag gya') Ma;ryarorsz. tört. I. k. 12 i. 1. -') History of England Vol. I. chap 1. rapitani törekedett, ez csak folyománya volt a kereszténység terjesztésénél szemei előtt lebegett politikai elvnek; világosan kifejezi ezt a pécsváradi apátság alapító és adományi levelében, melyben azt mondja, hogy az apátságot >pro stabilitaté r c g n i« alapítja. y) Természetes volt mindezeknél fogva, hogy az állam és vallás egymással szoros szövetségbe kerültek, — nemcsak, hanem egymással össze is forrtak ; elválasztó vonal kettőjük között ! csak annyiban volt, a mennyiben mind a kettőnek tevékenységi köre a másikétól különbözött: az állam hivatása levén a kül- és belbiztonságot, az egyházé a vallási és erkölcsi érdekeket előmozdítani. Egyébként formailag a kettő cgyet^ képezett s illetve az egyház nem volt egyéb állami intézménynél. Hogy aztán ezen korban, melyben a vallási eszmék minden fölött uralkodó dolgot képeztek, az egyház csakhamar a legelső politikai tényező rangjára küzdötte fol magát, abban nem lehet semmi meglepő. Meglepő csak az lenne, ha ez nem igy történt volna. Az egyháznak már most azon helyzetéből, melynél fogva államegyházat s mint ilyen a vallási és erkölcsi érdekek terén állami igazgatási orgánumot képezett, önként folytak a király azon jogosítványai, melyek őt közjogunk értelmében az egyház irányában megillették. Ezen jogositványok összességét a magyar király apostoli felségjogainak szokás nevezni s kiegészítő részét képezik Magyarországon a királyi hatalomnak ; a legfőbb c g y h á z-k e g y u r i jog ezen felségjognak magánjogi iránylatait jelenti s mint ilyen folyománya az apostoli felségjognak. Tekintve már most ezen apostoli felségjog tartahnát, annak lényege abban áll, hogy a király Magyarországon feje az egyháznak is, és pedig mindazon ügyekben, melyek szorosan vett lelki ügyeket nem képeznek ; ezen ügyek közé tartoznak az egyház összes világi jogviszonyai, természetesen ideértve az egyházi javadalmakat is s általában az egész egyházi vagyont. 1265 körül a magyar királynak az egyház irányában való joghatósága tárgyában IV. Béla és IV. Orbán pápa között némi vita volt, mely azonban azzal végződött, hogy a pápa elismerte, miszerint neki az országban csak lelki ügyekben van ha'ásköre: »arcet ab i n v i i s e t per s e m i t a s d i r i g i t honestati s« ; min1 den egyéb ügy a királynak »tanquam suo ducatui c o m m i s s o s e t c u r a e.« 1) S midiin Werbőczy Hármaskönyve 1. részének 11. címében azon elvet állítja fel, hogy a pápának Magyarországon az egyház világi ügyeire s különösen a javadalmak betöltésére és általában az egyház vagyoni viszonyaira nézve é p e n s e m m i joghatósága nincs, hanem e részben minden joghatóság a magyar királyt illet meg, olyan elvet állított fel, mely már ősi időkben is a magyar jog kiegészítő részét képezte. S ezen elvből a mig egyrészt a magyar egyház közjogi állása, másrészt nemzetközi állása is folyt. A magyar közjog szempontjából az egyház az á'lamí szervezet kiegészítő részét képezte ; de mert az ország nemzetközileg minden más hatalomtól s in specie a római szentszéktől független volt, . következett, hogy a magyar egyház is nemzetközileg a római szentszéktől független volt s a római pápának egyedül a lelkiekben állt hatásköre alatt. ki ~ ~ ~ A kettős házasság elévülésének kérdéséhez. )( Irta : dr. BAUMGARTEN IZIDOR, budapesti ügyvéd. Dr. Wlassics Gyula kir. alügyész ur a »Jog« m. é. 51. számában visszatérve a fentjelzett kérdés taglalásához, az ugyanazon folyóirat 48. és 49. számaiban nyilvánított ellennézetemmel foglalkozik és állításaim között némelyeket hall:!) Fejér Cod. Dipl. I. k. 2'JG. 1. 1 *) Fejérnél Cod. Dipl. V. k. I. r. Praef. pag. 6. *) jegyz.