A Jog, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886 / 11. szám - A váltótelepités fogalommeghatározása a Curián

84 A JOG. sikerült a büntetlen előéletnek rosszul faragott műszavát a büntető jogszolgáltatás egész területéről kiküszöbölni: miért nem lehetne azt eme testületnek legalább egyik kis sarkából kiszorítani? És a kísérlet megtétetett a kir. Curia amaz ítéletében, melylyel most foglalkozunk s mely a kir. Curiának ugyanabból a tanácsából került ki, a melyben azelőtt indíttatott meg az irtóháború a szegény árva büntetlen előélet ellen; kikerült ugyanabból a tanácsból, de nem ugyanazon előadó fogalmazványában, a miért is ezúttal a merőben alaptalanság ropogtatása nagy kegyesen elengedtetett. Kinek ne jutna ennek láttára eszébe a régi példabeszéd: »Ha kivered a — a — szomszédot kapudon : jól vigyázz, hogy vissza ne kerüljön kerted ajtaján vagy be ne mászszon kürtődön a házba ?« Ez a jelentősége annak a második tételnek, melyet a kir. Curia taglalt Ítéletének indokolásából felkaroltunk, vagyis jelentősége annak az állitásnak: »hogy a gondatlanságból elkövetett cselekményeknél a büntetlen előélet ép oly kevéssé képezhet enyhítő körülményt, mint a hogy a rovott előélet nem szolgálhat súlyosítóul.* Ezek után, azt hiszem, bátran napirendre térhetünk fölötte és áttérhetek én is megnyugvással a harmadik s ezúttal utolsó tételre, melyet a kir. Curia említett Ítéletének indokolásából figyelemre méltathatónak tartok. Ez a harmadik és utolsó tétel az, hogy vádlottat azért terheli a vádbeli cselekmény elkövetésénél nagyfokú gondatlanság, mivel »az emberi életre veszélyes lőfegyvert több ember közelében csövével nem íölfelé irányozva tartotta s e mulasztásnak emberélet esett áldozatul.* Evvel a tétellel röviden végezhetünk. Ez a tétel a legélesebb ellentétben áll a k i r. Curiának eddig folytonosan és állandóan követett avval a gyakorlatával, melyet dr. Illés Károly, a magyar büntetőtörvénykönyvek magyarázatáról kiadott műve 241. lapján épen oly szabatosan és helyesen, mint szépen e szavakba foglalt: »A mennyiben valamely súlyosító körülmény a tényálladéknak alkatrészévé válik, az a beszámításnál nem szerepelhet többé k ü 1 ö n, mint súlyosító körülmény.« A ki ezt az ellentétességet kétségbe vonja : az szíveskedjék magának arra a kérdésre válaszolni, hogy az esetben, ha az a szerencsétlen vádlott lőfegyverét fölfelé irányozva tartotta volna, vagy nem fölfelé ugyan, de nem emberek között, vagy végre a lőfegyver elsülésének nem esett volna emberélet áldozatául, hogy ekkor ez a vádlott terhelhető volna-e egyáltalában avval a gondatlansággal, mely a btk. 290. §-ban emiitett vétség tényálladékának fő alkotóelemét képezi ? Erről nincs több mondani valóm. Végezzünk valahára ! Ideje már : mondják bizonyára sokan. Azt hiszem, midőn a kir. Curiának említett ítéletét ckképen részletekre szétszedtem: sikerült a jelen elmefuttatásom élére állított bevezetés jogosultságát igazolnom. Hiszem továbbá, hogy a kir. Curia a jogszolgáltatás helyességének érdekében cselekednék, ha büntető Ítéleteinek meghozatala el ő 11 időnkint felolvastatná a büntetőtörvényjavaslat miniszteri indokolásának vonatkozó helyeit és így érvényt szerezne annak a t u d o m á n y n a k, mely ebben az indokolásban foglaltatik s a közönséget is arra szoktatná, hogy erre a tud om á n y r a fektessen súlyt. Meglelné abban akkor ezt a szép mondást is: »Mindenik büntetendő cselekmény concret alakjában s összefüggésében a cselekvővel, az erre vonatkozó személyes körülményekkel s a tettes elhatározására befolyt mozzanatokkal együtt áll a bíró megítélése előtte (Anyaggyüjtemény 266. lap.) Hiszem végre, hogy nem végeztem ártalmas munkát, midőn a kir. Curiának kisszerű ügyben hozott említett Ítéletét jogászvilágunk figyelmébe ajánlottam — nem követendő például. Jó, ha a kir. Curia is hozzászokik a gondolathoz, hogy nincs ugyan fölötte biró, ki Ítéleteit az egyes esetekben megváltoztassa, de van közönség, mely éber figyelemmel kiséri működését és ha kell, helyteleníti is. — A bűnvádi eljárási enquóte folyó hó 12-én kezdte meg üléseit az igazságügy miniszter elnöklete alatt. Az ülés egv szűkebb bizottság kiküldését határozta, mely az újabb javaslatnak a régitől való eltérő intézkedései felett kimerítő jelentést tegyen. — Az igazságügyi államtitkár Pechata titkár kíséretében alig két nap alatt befejezte a marosvásárhelyi kir. ítélő | tábla ügykezelésének, úgymint b i r ó i tanácskozás i I rendjének és annak módozatainak tüzetes megvizsgálását. Az itt tapasztaltakról szóló jelentés már a legközelebbi napokban lesz az igazságügyér elé terjesztve: birjuk azon Ígéretet, hogy ezen jelentés főbb adatai lapunkkal mielőbb közölve lesznek, azért lemondunk az ezen vizsgálat alkalmával tapasztaltak, bár még oly pikáns részletekkel fűszerezett közzétételétől. /A váltótelepités fogalommeghatározása 7 a Curián. ) Irta : MISKOLCZY BARNABÁS, kir. közjegyző Nagyváradon. Ezen lapok 3-ik számában közöltetett a kir. Curia G24/885. számú döntvénye, mely döntvény az eddigi bírósági határozatok s az 1840-ik évi váltótörvények életbelépte óta divó szokás ellenére egy oly jogelvet állapit meg, melynek az összes óvatoló közegek s óvatolást eszközöltető felek mind ez ideig az ellenkezőjét tartották. A nevezett curiai határozat ugyanis egy váltót, melynek telephelyet jelölő záradéka igy szól: »fizetendő Egerben az egri kereskedelmi- és ipar-hitelintézetnél^, telepitett váltónak deklarált s kimondotta, hogy ezen váltót nem az intézvényezettnek, hanem a telepesként szereplő pénzintézetnek kellett volna fizetés végett bemutatni. A kérdés tehát igen egyszerű; telepitett váltónak tekintendő-e az oly váltó, melynél nem az mondatik, hoyy fizetendő az N. N. takarékpénztár által; hanem az mondatik, hogy fizetendő az N. N. takarékpénztár n á 1; vagy a/. N. N. takarékpénztárb a n ? vagy csak oly váltónak, melynél a váltótörvény 24. §-a értelmében csak telephely van kitüntetve? Nézetem szerint a váltótörvény 24. §-a világosan *) A cikkben megbeszélt érdekes curiai határozat megjelenése után, Hanák Kolos ügyvéd ur Gyöngyösön, ki ezen váltóóvási ügyben mint az egyik forgató perbeli képviselője szerepelt, oly szíves volt néhány tájékoztató sort irni hozzánk és további szorgalmazásunkra az ügy teljes megértése végett a fölvett óvást és a váltó másolatát beküldeni, mely előzékenységéért szívélyes köszönetet mondunk. Tájékoztatás végett közöljük megjegyzéseit, a váltót és óvást. Hanák Kolos kartársunk irja : . . Határozata által azonban egy igen fontos kérdést döntült el a | nmélt. Curia, mit pénzintézeteink s úvatoló egyéneink figyelmébe nem lehet eléggé ajánlani, mi nem foglaltatván a közült ítéletekben, bátor vagyok néhány sorban közölni. A váltó igy volt telepitve :»Fizetendő az k e r e s k. és iparhitelintézetnél«, (mely intézet egyszersmind az óvatoló váltótulajdonos is volt . Az ily telepítést pénzintézeteink saját könnyebbségük s az óvatoló egyén kényelme tekintetéből használják s telep hely nek veszik, hol az elfogadó tartozik a fizetést teljesíteni s az óvást is az ellen vétetik fel. Pedig épen abban rejlik a curiai ítélet hordereje, hogy az » . . . intézet n é 1« szót nem vette egyértelműnek az » . . . intézet helyiségé b e n<' szóval, vagyis az intézetek által mindig célzott fizetési helynek, de megállapította, hogy telepítésnél a » . . . nél< az »által« szóval egyértelmű, s ily esetekben az intézet maga a telepes, az szóllitandó fel a fizetésre, bármily furcsán vegye ki magát a sajátos telepítés folytán, hogy az óvatoló váltótulajdonos szóllittassék fel saját követelése (= váltója) kifizetésére. stb.« Az óvásnak ide vonatkozó része igy szól: Én .... kir. közjegyző, hitelesen bizonyítom, mikép Éliássy Ferenc úr mint az egri keresk. és iparhiteli'.itézet ügyvezetője által megkerestetvén, a végett, hogy azon váltót, melynek hü másolata a túlsó lapon olvasható, az azt elfogadott Horváth Géza urnák fizetés végett mutassam be : ezen megbízás folytán ma 1884-ik évi szeptember hó 17-ik napján délutánni négy órakor a váltóban fizetésre kitűzött hely Egerben az egri keresk. és iparhitelintézet Széchenyi-utcai üzlethelyiségében személyesen megjelentem, de a hol a váltó elfogadóját nem találva, annak a váltót fizetés végett be nem mutathattam, s utánnai tudakozódásomra a fent megnevezett intézeti tisztviselő úr azt válaszolta, hogy az ottan nem jelentkezett, fedezetről sem gondoskodott, stb A váltó igy szól: Erlau, den 14. Juni 1834. — Pr. 90 íl. ö. \V. — Szeptember 14-én 1884. zahle gegen diesen prima Wechsel an díe Ordre Keimer Főhadnagy és Búzás István uraknak díe Summe von Neunzig Gulden den Werth erhalten und stellen ihn auf Rechnung ohne Bericht. Horváth Géza urnák Josefstadt fizetendő Egerben az egri iparhite 1I intézet nél. Kállay Sándor s, k. angenommen Géza von Horváth s. k., cs. k. hadnagy. — Hátirat: Fizettessék az egri keresk. és iparhitelintézet rendeletére értékét felvettük Eger 1884 juni 14. Keimer s. k. főhadnagy Búzás István s. k. A Szerk.