Szende Pál (szerk.): Pótlás a Magyar hiteljog III. kötetéhez. A „fizetésképtelenségi jog”-hoz és az „iparjog”-hoz (Budapest, 1933)
208 — Iparjog. — mentes. A jövedelem és vagyonadó fizetésére köteles személyek megadóztatásánál ennélfogva ezeket a jövedelmeket, illetőleg vagyonokat az adókivetés során mindenkor figyelembe kell venni. (3) Ugy a teljes, mint a részleges adómentességben részesített vállalatok a társulati adóra, illetőleg az általános kereseti adóra nézve érvényben lévő törvényes rendelkezések értelmében évenkint szabályszerű adóbevallást kötelesek adni. (4) A kivető hatóságok kötelesek megállapítani, hogy a vállalatnak az adóévet megelőző évben elért tiszta nyeresége, illetőleg jövedelme mennyi, abból az engedélyezett kedvezmény értelmében mennyi az adómentes és mennyi az adóköteles nyereség, illetőleg jövedelem. Részleges adómentesség engedélyezése esetében az adómentes jövedelem után járó adót a társulati adó alá eső vállalatoknál az 1927. évi 400. P. M. számú hivatalos összeállítás 6. §-ának 2. bekezdéséhez fűzött, az általános kereseti adó alá eső vállalatoknál pedig az 1927. évi 300. P. M. számú hivatalos összeállítás 6. §-ának 3. bekezdéséhez fűzött utasításban meghatározott módon kell megállapítani. A kivetési lajstromban a mentesített adóalap után járó eszményi adót egyrészt a törvényhatósági útadó kivetése, másrészt az adóalapnak a jövedelem és vagyonadó kivetésénél leendő figyelembevétele céljából fel kell tüntetni. (5) Az 1907: III. törvénycikk alapján adómentességben részesített vállalatok is kötelesek adóbevallást adni és ezek adómentes nyereségét, illetőleg jövedelmét évenlkint szintén meg kell állapítani. Minthogy azonban az 1907: III. törvénycikk alapján engedélyezett adómentesség az útadóra is kiterjed, a lajstromban minden egyes esetben fel kell tüntetni, hogy az adókedvezmény az 1907:111. törvénycikk, avagy az 1931: XXI. törvénycikk alapján engedélyeztetett. (6) A kivetési eljárást a pénzügyminiszter külön rendelettel szabályozza. 15. §. P) Az adományozható illetékkedvezményeket a törvény 8. §-ának 2—4. pontja határozza meg. (2) Ingatlan — vagyonátruházási illeték és bérleti szerződési illeték alól való felmentést a törvény 8. §-ának 2. pontja és 4. c) pontja értelmében akkor lehet adni, ha: 1. a szerzett, illetőleg a társaságba bevitt vagy bérbevett dolog szoros értelemben a gyári üzem céljára szolgál, és vagy: a) a magánjog szerint is ingatlan (szoros értelemben vett ingatlan); vagy pedig: b) az illetékjog szerint az ingatlannal egyenlő elbánás alá esik, nevezetesen iparűzésre állandóan berendezett épületnél az ipar űzésére rendelt gép vagy szerelvény (1920: XXXIVt.-c. 2. §-a), mint tágabb értelemben vett ingatlan; — továbbá akkor, ha:
