Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

81 ügylet folytán visszafizetendő vételár elértéktelenedéséből szár­mazó hátrányt a peres felek között 50—50% arányban osztotta meg. (11/162) Egyetemleges adóstársaknál is a követelés átértékelésének mérvét különbözőképpen lehet megállapítani, ha azt a felek sze­mélyi viszonyai és a per egyéb körülményei, indokolják, erről azonban a jelen esetben nem lehet szó; a szerződés helyes ér­telme szerint ugyanis a felek akarata arra irányult, hogy a főadós a II. r. alperes legyen, akiért az I. r. alperes készfizetői kezességet vállalt. Nyilvánvaló tehát, hogy a főadós a II. r. alperes, ennélfogva az I. r. alperes kedvezőbb vagyoni viszonyai az átértékelésnél nem voltak figyelembe vehetők a II. r. alpe­ressel vonatkozásban. (11/640) Kúria az átértékelés mértéke tekintetében is megfelelően al­kalmazta az 1928.-XII. tc.-t. Vizsgálni rendelte a felek személyi és vagyoni viszonyait, továbbá azt a körülményt, hogy a felperes >nennyiben használta fel értékálló módon a kezénmaradt össze­get és a valorizáció mérvénél a kölcsönös méltányosság elvét rendelte alkalmazni. (1/140) Hátralékos áruvételár valorizáltan megítélésénél az átérté­kelés mérve szempontjából Kúria figyelembe vette, hogy az ügylet tárgyául szolgáló áru kb. 90%-át a vevő birtokából annak egyéb árukészletével együtt elrabolták 1945. januárjában, mi­nek következtében ez az áru értékével nem gazdagodott, továb­bá, hogy 1944. májusa óta eladó a teljesítést nem szorgalmazta. másrészről a vevő terhére írta, hogy a vételár fizetésével kése­delembe esett, bár tudnia kellett, hogy az eladónak az akkori időkben fontos érdeke fűződött a vételár mielőbbi kézhezvéte léhez: ezért Kúria 50%-os átértékelést talált helyénvalónak. (11/688) • Még az alperes birtokában, ennek önhibáján kívül, meg­semmisült áruk vételárának visszafizetésére kötelezéssel kap­csolatban Kúria a visszatérítendő áruvételárat 25%-osan valo­rizálja, mert a vételár egy bankhoz volt lefizetendő az eladó­nak a banknál fennálló tartozása, törlesztésére és az így lefize­tett pengőösszeg elértéktelenedésével az alperes nem károsodott ugyan, mert ezzel a bankkal szembeni tartozása nyilván csök­kent, de a fizetett vételárat mégsem üzletében használta fel, mert azt a valóságban nem kapta kézhez; a háborús események következtében az eladónak összes áruja elpusztult, adót nem fizet, vagyona, jövedelme nincs, férje keresetképtelen és 4 kis­korú gyermeke eltartásáról gondoskodik, továbbá, mert a pengő 6 Lep , torta t.iinlz

Next

/
Oldalképek
Tartalom