Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

Az alperes az 1600/1944. M. E. sz., a zsidónak tekintendő volt személyek vagyonának zár alá rételéről intézkedő rendeletre hivatkozással joggal tagadta meg a felperes ingóinak <i kiadását, illetőleg joggal ragaszkodott ahhoz, hogy a felperes az alperes alkalmazottja által tévedésből kiadott ingókat adja vissza. Nem lehet az alperesre, az akkori közviszonyok ismeretében sem azt a kötelezettséget róni, hogy állást foglaljon az " abban az időben mindenkire kötelező szabályokkal szemben abban a kérdésben, hogy van-e azoknak a jog általános elvei s az erkölcs parancsai szempontjából elfogadható indokoltsága, sem azt, hogy büntetést maga után vonó módon a felperesnek segítségére legyen ingóságai megmentésében; nem száll óit tehát az alperesre az a veszély sem, amely az ingókat elháríthatatlan események által érte. (C. P. IV. 1780/1946.) Felperes 1944. márciusában bundákat adott át megóvás végett az alperesi szűcsnek. Ezt követőleg a zsidókra hátrányom rendelkezések következtében ezek a bundák is zárolva lettek és amikor felperes 1944. "májusában azok visszaadását követelte az alperestől, utóbbi azt közölte a felperessel, hogy ő a bundák visszatartása tekintetében hatósági utasítás alapján jár el, de ha cége az anyagi és erkölcsi felelősség alól írásban felmentést nyer, a szőrmeárukat nyomban kiszolgáltatja. A vonatkozó rendeletek szerint ugyanis" fennállott annak a lehetősége, hogy a minisztérium egyes esetekben kivételt tegyen. Felperesnek kellett volna e kivételes intézkedés érdekében a szükséges lépéseket megtennie és ezek "híján az alperes jogosan tagadhatta meg a bundák kiadását, és ha azokat birtokában utóbb erőhatalom, vagy harmadik személyek elháríthatatlan cselekménye által veszély érte, ezt a tulajdonos felperes viseli. (11/257) 30. ÉRDEKLEENGEDÉS. Alperesi adós 1944. februárjában kelt kölcsön-szerződésben arra kötelezte magát, hogy a kölcsöntőkét és kamatokat az aranypengő aranytartalmának egyenértével törvényes fizetési eszközökben fizeti meg és alperes kijelentette azt is, hogy a kikötés célja a folyósított összeg vásárlóértékének rögzítése. Felperes hitelező nem a kölcsönösszeg fejében járó aranyyiulc forintban kifejezett ellenértékét követeli, hanem az átértékelést a Magyar Nemzeti Bank valorizációs táblázata alapján. A kikötéstől való eltérés az alperesre e vonatkozásban lényeges előnyt jelent, mert a kölcsön felvétele idején a pengő vásárló ereje már csökkent volt és a mondott kikötés ezért az átértéke