Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

Bevezető. „Salus f)oj)i(H súprenifi lex ésto " Forradalmak idején, amikor a gazdasági viszonyokat és politikai változásokat még törvényes intézkedések nem rendé zik, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás az úttörő és oldja meg a felmerült kérdéseket addig is, míg a törvényalkotó tes tületek formába nem öntik a jogszabályt. Ilyenkor az igazságszolgáltatás és közigazgatás irányt mutató döntései az ideiglenes Jogszabályok, amelyek azonnal pótolják a szükséges, de még hiányzó törrényeket. A jogszabályok gyakorlati alkalmazása más-más időben különféle, mert — sajnos — minden jogszabályt többféleképpen lehet értelmezni. Addig míg osztályok, ennek folytán osztálytörvények van nak, a törvényt alkalmazó tisztviselő, de még a bíró is akarva, nem akarva egy bizonyos osztály nézőpontjából értelmezi a jog szabályt. Legtöbbször azon osztály érdekei szerint, amelyhez tartozik, vagy amelyhez érdekei vagy érzelmei szerint csatlakozott. Világosan jelentkezik ez olyan esetekben, amikor osztályérdekek ütköznek össze. Egyazon személy, aki az egy osztályhoz tartozok vitáiban a törvényt és a méltányosság minden szabályát tökéletes finomsággal alkalmazza, — ha különböző osztályokhoz tartozók vitás ügyében dönt, tudatosan, vagy tudatalatti motívumokból rendszerint a saját osztályához tartozók érdekei szerint hozza meg döntését. (En nem gondolok itt egyem érdekből hozott döntésekre, hanem a legjobb hiszemü, becsületesen gondolkodó bírónak elfogulatlanságra törekvő ítéleteire ) Csak ritka ember tud az osztálygondolkodáson felülemelkedni, és tud ítélni osztályállamban, osztályok fölébe helyezkedve, — elfogulatlanul.