Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

Bevezető. „Salus f)oj)i(H súprenifi lex ésto " Forradalmak idején, amikor a gazdasági viszonyokat és politikai változásokat még törvényes intézkedések nem rendé zik, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás az úttörő és oldja meg a felmerült kérdéseket addig is, míg a törvényalkotó tes tületek formába nem öntik a jogszabályt. Ilyenkor az igazság­szolgáltatás és közigazgatás irányt mutató döntései az ideiglenes Jogszabályok, amelyek azonnal pótolják a szükséges, de még hiányzó törrényeket. A jogszabályok gyakorlati alkalmazása más-más időben különféle, mert — sajnos — minden jogszabályt többféleképpen lehet értelmezni. Addig míg osztályok, ennek folytán osztálytörvények van nak, a törvényt alkalmazó tisztviselő, de még a bíró is akarva, nem akarva egy bizonyos osztály nézőpontjából értelmezi a jog szabályt. Legtöbbször azon osztály érdekei szerint, amelyhez tartozik, vagy amelyhez érdekei vagy érzelmei szerint csatla­kozott. Világosan jelentkezik ez olyan esetekben, amikor osztály­érdekek ütköznek össze. Egyazon személy, aki az egy osztályhoz tartozok vitáiban a törvényt és a méltányosság minden szabá­lyát tökéletes finomsággal alkalmazza, — ha különböző osztá­lyokhoz tartozók vitás ügyében dönt, tudatosan, vagy tudat­alatti motívumokból rendszerint a saját osztályához tartozók érdekei szerint hozza meg döntését. (En nem gondolok itt egyem érdekből hozott döntésekre, hanem a legjobb hiszemü, becsüle­tesen gondolkodó bírónak elfogulatlanságra törekvő ítéleteire ) Csak ritka ember tud az osztálygondolkodáson felülemel­kedni, és tud ítélni osztályállamban, osztályok fölébe helyez­kedve, — elfogulatlanul.

Next

/
Oldalképek
Tartalom