Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

IV. DOLOGI JOG. 19. BIRTOK. a.) Birtoklás fogalma. Azt a kérdést, hogy felperest birtokban lerőnek lehetett-e tekinteni, amidőn alperes az üzlethelyiséget elfoglalta, nem a felperes belső elhatározásának alapulvételével, hanem a birtoklási akaratra következtetést engedő külső tényeknek, valamint az összes körülményeknek tárgyi szempontokhoz igazodó figyelembevételével kell elbírálni, így figyelembe jön, hogy az Ostrom utáni rendkívüli helyzetben felperes a visszatérésben gátolva volt, az üzletnyitásnak akkori közismert akadályai, de figyelembe jön az is, hogy az ország területén belül tartózkodott felperesnek módjában lett volna 1945. ápr. 1.-ig Budapestre hazatérni és a ház kezelőjénél legalább azt bejelenteni, hogy az esetleges akadályok elhárítása után üzletét ismét megnyitni kívánja. Felperes azonban sem haza nem tért, sem ilyen bejelentést nem tett, sem az üzletbért megbízottja útján nem fizette, miért is felperest úgy kell tekinteni, mint aki a használati birtoklással felhagyott és ezért a sommás visszahelyozési keresetet el kellett utasítani. (11/188) b.) Birtokháborítás általában. Birtok iránti igény érvényesítése. A jogszerű birtok,- bárinily rövid időtartamú is legyen az, a bírói gyakorlat szerint sommás risszahelyezési kereset indítására ad alapot. (C. P. 3881/1943) Sotnmás visszahelyezésnek jóhiszeműen elkövetett birtoksértés esetén is helye van. (11/188) Aki ingó dolog birtokát jóhiszeműen és olyan körülmények között szerezte meg, amelyeknél fogva valószínű, hogy a tulaj-