Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

134 10%, az ingatlanoknál pedig 25 30% körüli áremelkedés jelentkezett. (C. P. VI. 2555/1944.) c.) Végrendeleti öröklés. A hagyománnyal terhelt örökösök ámbár rendszerint egész örökségükkel felelnek a hagyományért, nincs azonban akadálya annak, hogy az örökhagyó megjelölje azt a hagyatéki vagyontárgyat, amely a hagyomány fedezetéül szolgál. Ilyenkor, járadékhagyomány esetében, az ellenértékre — fedezetre — utaló rendelkezésből, ellenkező adat hiányában, következtetést lehet vonni az örökhagyónak arra a szándékára, hogy amennyiben a járadékhagyomány a fedezetként megjelölt vagyontárgy jövedelméből ki nem telik, a járadék mértékének és időtartamának akként kell alakulnia, hogy a kiszolgáltatott járadék összes értéke ne haladja meg az ellenértékként megjelölt vagyontárgy értékét. (Járadékhagyomány korlátozása.) Ebből az is következik, hogy az alperes ellátásának — életjáradékának — telekkönyvi biztosítása jogszerűen szoríttatott a hagyatéki házingatlan-illetőségre. (11/619) Kétség esetén végintézkedési utóörökös nevezés helyett egyszerű helyettes örökös nevezést kell megállapítani. (1/76) d.) Végrendelet érvényessége. Az elmeorvosi szempontból kétségtelenül fennálló elmebetegség sem zárja ki a végrendelkezési képességet abban az esetben, ha az elmebaj nem hatott olyan mértékben a beteg értelmére és akaratára, hogy a végrendelkezés lényegének megértéséhez, a végakarat megfontolásához és helyes elhatározásJtoz s nyilvánít (is hoz szükséges szellemi erőtől megfosztotta volna. Ezért azokból a tényekből, hogy az örökhagyó végrendeleti tanukról maga gondoskodott, végakaratát érthetően elmondotta és végrendelkezésének az egyik végrendeleti tanú előtt észszerű indokát is adta, továbbá, hogy már 1932-ben is mondotta, hogy a házát az alperesre hagyja, tehát az 1943-ban tett végrendelete még betegségének kezdete előtt történt megfontoláson alapuló elhatározásával egyezik: helyes az a jogi következtetés, hogy a végrendelkezési képesség a végrendelet alkotásakor fennállott. (11/657) Az örökhagyó végrendelkezésénél jelen volt 4 tanú egyike a többi végrendeleti tanú útján győződött meg a végrendelkező személyazonosságáról és ez okból Kúria a végrendeletet érvénytelennek mondja ki. (C. P. I. 149/1946.) Az állandó bírói gya-