Őze Imre (szerk.): Magyar jog magánjogi, hiteljogi és eljárásjogi döntvénytára. Felszabadulástól - 1947. XII. 31-ig (Budapest, 1948)

Előszó. Több, mint öt esztendeje nélkülözi jogéletünk a joggyakorlat anyagának szisztematikus feldolgozását. Ez a hiány annál égetől)b ma, mért az ország felszabadulásával új jogrend alakult ki, melynek pillérét képező bíróságok gyakorlata tükrözi vissza ezen új jogrend — a demokrácia — törvényhozásának a gyakorlati életben való mikénti érvényesülését. E könyvnek tehát kettős célja van: döntvénytárat nyújtani, valamint épülő demokráciánk igazságszolgáltatásának tükörképét adni. Utóbbi célból következik, hogy a könyvben kizárólag a felszabadulás óta hozott határozatokat dolgoztam fel. Más feladat volna közkézre adni a felszabadulás előtti évek joggyakorlatának a demokrácia jogrendszerébe beilleszthető részét. Minthogy azonban a munka a praktikusság szempontjai szerint készült: nem ismertetem benne azt a joganyagot, amely a. jövőben mindinkább elveszti jelentőségét, mint például az u. n, döntőbizottsági eljárást. Xem tudtam feldolgozni viszont én sem a Kúria joghatóságán rendszerint vágy mindig kívüleső jogterületek anyagát, kivéve a budapesti bíróságok gyakorlatát némely fontos jogterületen. Mellőztem nemcsak a szintelen határozatok feldolgozását, hanem általában azokét is, amelyek tételes rendelkezésekkel, vagy a mái- kialakult állandó bírói gyakorlattal kapcsolatban újat nem mondanak. Ezeket is ismertetem azonban mindenesetre akkor, ha problematikus lehet, hogy a kapcsolatos konkrét tényállás a meglévő jogszabály alá subsummálható-e, miként ez a kérdés az élet által produkált rengeteg határesetnél oly gyakori. Azzal, hogy a régebbi döntvénytárakban is ismétlődően feltalálható határozatok tömegének újból való regisztrálását mellőztem, nagyban fokoztam a könyv áttekinthetőségét és tömörítettem tartalmát. Munkám technikai részét megkönnyítette az a körülmény, hogy az általam ismertetésszerüen feldolgozott felsőbírói határozatoknak egy része a Magyar Jogban már a leközlésre nem ér-