Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam VI. kötet (Budapest, 1906)

~4 Döntvénytár. san sem kifejezetten vissza sem vonta, jóllehet mindazon esetekben, amikor az előbb alkotott végrendeleti szándéka a későbbi végrendeletek alkotásakor módosult, ezt a szándék-változást végrendelet, illetve pótvégrendelet alakjában örökhagyó ugy az 1894-iki mint az 1899-iki végrendeleteiben kifejezésre juttatta. De meg kellett állapítani azért is, mert örökhagyó az 1894 óta alkotott végrendeleteiben egyáltalában nem emlit oly körülményt, melyből következtethető lenne az, hogy a közczél, az ág. ev. egyház javára az 1894-iki végrendeletben tett alapítványt, a hagyományosok közül mellőzni akarta volna, sőt ellenkezőleg végrendeleteinek tartalma világosan feltünteti örökhagyónak azt a czélzatát, hogy nem az 1894-iki végrendelet visszavonása czéljából, mint azt az 1894-iki végrendelet alkotásakor az 1889-ben alkotott végrendelettel szemben tette, hanem pusztán csak abból a czélból alkotta az 1899-iki végrendeleteket, hogy tekintettel arra, hogy időközben bizonyossá vált fiának gyógyithatlan elmebaja, ez az egyetlen fia fentartásáról végleg intézkedjék, és tekintettel, hogy a fiában a fiági egyenes leszármazás megszakadt, a családi névnek az ősi vagyonban való fentartásáról is az utóörökösök megnevezése által végleg intézkedjék, másodsorban pedig, hogy a családi kötelékea belül nyújtandó hagyományokra vonatkozólag is az időközben megváltozott végrendelkezési szándékát kifejezésre juttassa. Ami nem arra enged következtetni, hogy örökhagyó a kereseti hagyományt vissza akarta venni, hanem ellenkezőleg azt bizonyítja, hogy örökhagyó a kereseti hagyomány tekintetében, minthogy annak a megváltoztatására ok fenn nem forgott, az 1894. évi végrendeletében kifejezett szándékát a változatlan alakjában fentartotta. Az ezen szándék bizonyítása czéljából felajánlott tanubizonyitást mellőzni kellett, mert a végrendeletek tartalmát magukból a végrendeletekből, nem pedig a végrendeleteken kivül álló egyéb körülményekből kell megállapítani. A végrendeletekből pedig kétségtelen lévén örökhagyónak fent kifejezett a kereseti hagyományra vonatkozó szándéka, ezen okból örökhagyó örökösét az alperest a rendelkező rész szerint marasztalni kellett. (1904 szeptember 19. 7100/904. sz. a.) A kassai kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1905 február 7. 4325/904. sz. a.)