Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam VI. kötet (Budapest, 1906)

72 Döntvénytár. felvétetett, s bizonyítva van, hogy az ingatlanok egyrészét másodrendű felperes tényleg birtokolja is. Ily tényállás mellett figyelemmel arra, hogy az 1852. évi november 29-én kelt ősiségi nyilt parancs 10. §. szerint a leányág kirekesztését követelő per többé nem indítható, s ezt a rendelkezést az id. törvk. szab. 20. §-a is fentartotta s a jászkun statútumokból az id. törv. szab. 17. §-a értelmében csak a hitvestársi öröklésre özvegyi öröklésre és özvegyijogra vonatkozó intézkedések maradtak érvényben: mindezeknélfogva az öröklési jog a fennálló törv. öröklési rend szerint az apai ingatlanokban a fi- és leánygyermekeket egyaránt illeti meg és alperes a jászkun statútum alapján másodrendű felperes jogát az ingatlanokhoz már sikerrel meg nem támadhatják. (1904 deczember 15. 4942/904.) A kir. Curia: A kir. tábla ítéletét helybenhagyja. Indokok: Nem állhat meg ugyan a kir. tábla Ítéletének az ősiségi ny. p. 10. és az id. törvk. szab. 20. § ra alapított indokolása ; mert M. Zs. a peres felek édes anyja 1892 április 14-én halván el, a peres ingatlanok birtokában az idézett szabályok hatályba léptekor sőt több évvel még ezután is, nem a peres felek, kik az időben mindannyian kiskorúak voltak s édesanyjuk gyámsága alatt állottak, hanem azoknak anyjuk volt, következően az 1846-ban elhalt apjuk utáni öröklési igényeiket sem a fiu sem a leányörökösök a korábbi magyar törvények hatálya alatt tettleges birtokba vétellel nem érvényesíthették ; sőt a tanuk vallomásából az tűnik ki, hogy a fiuörökösök csak legfeljebb 20—30 éve vannak' birtokban, O. E. leányörökös birtokba lépésének időpontja pedig a per adataiból meg sem állapitható ; mégis helyben volt hagyandó a kir. tábla Ítélete, mert bár a helyszinelési felvétel jogszerzésre alapul nem szolgálhat; azonban a leszármazók hátrahagyása nélkül elhalt O. L.-nak — a peres felek közös testvére illetve unokatestvérének hagyatéki tárgyalásáról 1873 április 29-én felvett jegyzőkönyv azt bizonyítja, hogy .ezen alkalommal a peresfelek illetve jogelődük mindannyian kifejezetten hozzájárultak anyjuk M. Zs. ama nyilatkozatához, hogy néh. O. L. hagyatékát a jelen per tárgyává tett apai vagyonnak egy ötöd része képezi. Ebben a nyilatkozatban pedig kétségtelenül bennfoglaltatik annak az elismerése, hogy O. E. felperes az apai va-