Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam VI. kötet (Budapest, 1906)

Döntvénytár. 63 gyandó lett volna s az alperes által nem volt volna eladható. Minthogy tehát a trágyakészlet nem képezte a haszonbérlök tulajdonát s eszerint a közadósoknak csődbejutása folytán azoknak csődtömegét sem illethette meg, ellenben a felperes jogosan igényelhette, hogy a kész trágya a birtokon felhasználtassék avagy pedig a haszonbérlet megszűnte folytán a haszonbérlemény területén visszahagyassék, az elsőbiróságnak Ítéletét meg kellett változtatni abban a részében, mely szerint a felperes a trágyakészletre is elutasittatott keresetével, e tekintetben a keresetnek helyt adn1 s felperes visszkövetelési jogának megállapitása mellett az alperest ez eladott trágya vételárának és törvényes kamatának megfizetésére kötelezni. Egyébként helyesen utasitotta el az elsőbiróság a felperest keresetével, mert a birtokon termelt szalma, takarmány és burgonya még feldolgozva nem lévén, e terményekből trágya nem állíttatott elő ; már pedig a felperesnek csak ahhoz van jogos igénye, hogy a csődtömeg által tőle elvont trágyát, illetve annak értékét visszakövetelhesse s amennyiben kára támadt abból, hogy a csődtömeg a szerződést nem teljesítette s a fent megjelölt terményeket fel nem dolgoztatta, ebből származó igényét csakis a csődtörvény 19. §-a alapján mint csődhitelező érvényesítheti. (1905 május 9. 387/906 sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét a benne felhozott indokok alapján helybenhagyja. 42. Állandó joggyakorlaton alapuló jogszabályt képez az, hogy kártérítési perekben, habár a kár mennyisége a keresetileg követelt öszszegnél csekélyebb összegben nyer is bírói megállapítást, rendszerint az összes felmerült perköltségért a kárt tevő felelős. (Budapesti kir. tábla 1906 június 1. I. G. 108/906. sz. a.)