Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam V. kötet (Budapest, 1906)

54 Döntvénytár. csúszhassanak, hogy azok szállításánál a kellő segítségről nem gondoskodott, hogy a szállítást sötétben kellett teljesítenie, mert hogy a teherszállító kocsi rozzantsága, tengelyei és a kerekek agyonvásottsága miatt a szekér csak ide oda biczegve haladhatott,, ami a leesést előmozdította és mert a baleset a gazda által parancsolt munkaközben érte. Felperes a kártérítési összeg mennyiségére nézve nem a cselédpénztárakról szóló törvények szerint megállapított segélyösszegeket veszi alapul, hanem figyelembe véve, hogy ő a balesetkor még csak 43 éves és életerős munkás-ember volt, kinek teljes munkaképessége, ha a baleset meg nem történt volnar legalább 65 éves koráig fennállhatott volna, az évi fizetését képező 510 K-nak megfelelő 5%-os tőkét, vagyis 10,000 K összeget számit, mely összeget a tanúvallomások feletti észrevételekben 9270 K-ra szállitván le, oly indokolással, hogy 60 éves koráig lett volna teljes munkaképes és így neki, ki 43 éves volt a balesetkor, 17 évre jár az évi 510 K. Alperes tagadja a kereset jogosságát, és hogy őt felelősség terhelhetné, mert sem a parancs, sem a kocsi, sem a szállítási idő megválasztása körül őt mulasztás nem terheli, hanem a szerencsétlenségnek egyedüli okozója maga felperes, ki a ládák felrakását rosszul eszközölte, ki nem a rendes országúton, hanem egy mellékuton, mely rossz volt, ment, nem a lovak mellett, hanem a gyeplőt a szekérre akasztva, a szekér mellett haladt s csak rövid ideig maradt kórházban és magát kuruzslóval gyógyíttatván, maga idézte elő súlyos baját. Tagadja, hogy a felperes rendelkezésére bocsátott szekér a teherszállításra alkalmas nem lett volna, s miután felperest a rakodásra nem kényszeritette, hanem salát belátására bizta, miután felperesnek segéderőt és segédeszközöket rendelkezésre bocsátott és a baleset csakis a kocsi feldülése folytán állt be, kéri a kereset elutasítását. Tagadja továbbá alperes, hogy ő köteles lett volna felperes részére az országos cselédsegélypénztárba fizetést teljesíteni, mert az 1900. évi XVI. tcz. csakis a gazdasági munkás és a gazdasági külső cselédekre vonatkozik, nem pedig az ipari vállalatoknál alkalmazottakra is és előadja, hogy ő mint munkaadó, felperes helyett fizette a kerületi betegsegélyző pénztári járulékot^ minek folytán felperes 21 hétig kapott pénzbeli segélyt és része-