Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam V. kötet (Budapest, 1906)

lob Döntvénytár. mert alperes azon állítása, hogy a dijlevél kiállítása után felperes P. G.-nak az alperes képviseletével ez ügyben történt megbízatása alkalmából kikötött jutalomdíj feléről lemondott, miután felperes az alperes részéről erre nézve kínált főesküt sem el nem fogadta sem vissza nem kínálta, bizonyítottnak veendő, ez a megegyezés pedig, amely felperes és néhai K. L. közt jött létre, felperessel szemben joghatállyal bir, habár külön írásba nem is foglaltatott, mivel az 1874 : XXXIV. tcz. az ügyvédi jutalomdíj iránti egyezkedés érvényét csak azon esetben köti okirat kiállításához, ha az ügyvéd saját díjazása mérvét kívánja szabad egyesség utján biztosítani, a törvény azonban nem köti a megállapodás érvényességét okirat kiállításához akkor, ha az ügyvéd megbízója javára valamely jogról lemond ; ezen tényeknek és jogszabályoknak figyelembe vételével tehát felperes alperesektől csak a kikötött 20,000 K jutalomdíj felét 10,000 K át van jogosítva követelni. = Azon kérdés tekintetében, hogy szükséges-e okirat az ügyvéd és megbízottja közt létrejött azon megállapodáshoz, amelylyel az ügyvéd valamely jogáról lemond 1. a Dtár IV. f. I. 187. sz. ellenkező curiai, s a Dtár IV. t. IV. k. 220. sz. alatt közölt hasonló táblai határozatot és az ott felhivott joggyakorlatot. 63. Az ügyvéd részére kikötött jutalomdíj érvényességéhez nem szükséges okirat, ha az nem az 1874: XXXIV. tcz. 38. §-ban említett ügyvédi ténykedésért köttetett ki, hanem vételügylet közvetítéséért. — Azt, hogy mily megállapodás jött létre ezen jutalomdijra, a megbízott (ügyvéd) tartozik bizonyítani, s ezen bizonyítási kötelezettség alól fel nem menti az a körülmény, hogy ellenfele őt óvatosságból főesküvel kínálta meg. (Curia 1906 április 26. 8591/904. sz. a.) A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja s az alperest feltétlenül kötelezi hogy felperesnek 1400 K-t s jár. megfizessen.