Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam V. kötet (Budapest, 1906)

9ö Döntvénytár. azok összefüggéséből következik, hogy a kibocsátó vagy forgató által teljesített fizetésre az azt felvevő váltóbirtokossal szemben az. elfogadó csak akkor hivatkozhatik sikerrel, ha kimutatja, hogy a visszkereseti adós nem csupán a saját, hanem egyúttal az elfogadó érdekében is, ő helyette, teljesítette a fizetést. Miután pedig a felperesek nem is állítják azt, hogy B. I. kibocsátó a fizetést D. I. érdekében, elfogadói minőségből folyó kötelezettségénék megszüntetése czéljából teljesítette, felperesek, mint D. I. jogutódai a B. I. által teljesített fizetésből a maguk javára jogokat nem származtathatnak, illetve az alperes követelése ellen kifogást nem emelhetnek. Nem szűnvén meg a D. I. elleni követelés, nem szűnt meg ezen az alapon az alperes javára bekebelezett zálogjog sem. Ennek következtében felpereseket zálogjog törlése iránti keresetükkel el kellett utasítani. — Hasonló határozatok Dtár u. f. XXXVII. k. 53., III. t XVI. k. 77. 55Valamely döntő ténykörülmény bebizonyításának valamelyik peresfél vagy harmadik személy esküjétől függővé tétele, vagyis a sommás eljárás 100. §-ában szabályozott egyességi eskü csak abban az esetben forog fenn, ha a peres felek világosan ebben állapodtak meg, ellenben nem vehető ilyen megállapodásnak az, ha a peres fél valamely tényállításnak bizonyítása végett ellenfelének eskü alatti kihallgatását kéri, az utóbbi pedig az eskü alatti vallomásra késznek nyilatkozik és arra az esküt le is teszi. (Kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1906 márczius i. I. G. 75. sz. a.)