Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam V. kötet (Budapest, 1906)
Döntvénytár. 75 Ebből a tényállásból tehát kétségtelen egyrészt az, hogy abban az időben t. i. 1899. év elején, amikor dr. K. a kérdéses követelést az alperesre átruházta, a most nevezett dr. K. annak daczára, hogy a fentidézett per tovább is F. nevében folytattatott, a saját személyében érvényesítette a kérdéses követelést a Sz. részvénytársaság ellen és igy a saját személyében tekintendő ügyfélnek ; másrészt pedig az, hogy az alperes ennek a követelésnek megszerzésekor dr. K.-t azt ez által kiállított meghatalmazás alapján voltaképen mint ügyfelet képviselte. Minthogy tehát ezek szerint az alperesnek érintett jogszerzése, mint az ügyvéd és az általa képviselt fél közötti átruházás, az 1874: XXXIV. icz. 57. §-ának tekintete alá eső oly magához váltását képezi a peresített követelésnek, mely semmis és érvénytelen és habár az idézett szakasznak rendelkezése a dolog természeténél fogva nem oly általános, amely mindenki által érvényesíthető, mert ez csak az ügyvéd és megbízója között fenforgó jogviszonyra való tekintettel és ez utóbbi érdekeinek megóvása czéljából állit fel olyan viszonylagos semmiségi okot, amelyre kizárólag csak az ügyvéddel szerződésre lépő fél hivatkozhatik sikeresen, de minthogy az ügyvéddel a szerződő fél örökösei által, akik az örökhagyóval jogilag egy tekintet alá esnek, az erre alapított kifogás minden esetre érvényesíthető, mivel itt nem oly személyhez kötött jog forog szóban, amely az örökhagyó halálával megszűnik : a felperesek mint az elhalt dr. K. végrendeleti örökösei sikeresen támadhatják meg az idézett törvényhely tekintete alá eső azt a jogügyletet, amely szerint dr. K. a F. nevében a Sz. részvénytársaság ellen érvényesített követelését az alperesre átruházta, miért is stb. = Hogy az ily szerződést csak a szerződő fél támadhatja meg 1. Dtár IV. f. II. k. 163. sz. 44. Ha a váltó nem a még felmerülendő, hanem már kiérdedemelt munkadíj fedezetéül adatik, ugy az meg nem támadható azon az alapon, hogy az 1874: XXXIV. tcz. 54. §-ában