Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam III. kötet (Budapest, 1906)
12 Döntvénytár. bezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy felperes az alperes késedelme következtében a fát a szerződés 15. §-ának rendelkezésénél fogva az alperes kárára, illetve veszélyére jogszerűen eladhatta, mert a peres felek által nem kifogásolt és tartalmilag valódinak elismert A. alatti szerződés 4. pontjában a szerződő felek abban állapodtak meg, hogy a vétel tárgyát ,tevő faanyag csak a szerződésileg meghatározott vételárnak a szerződés 5. pontja szerint történendő lefizetése után megy át a vevő tulajdonába, a szerződés 5. pontjában pedig kiköttetett, hogy a vevő a megvett fát mindaddig magáénak nem tekintheti és az erdőből el nem szállíthatja míg a vételárt le nem fizeti. A felebbezési bíróság Ítéletében pedig tényként lévén megállapítva, hogy alperes a vételár lefizetése körül késedmesel volt ily körülmények között felperesnek tulajdona szerződésileg a vételár lefizetéséig fenn van tartva, s így alperes jogilag az eladott faanyag tényleges birtokában levőnek sem lévén tekinthető, a kereskedelmi törvény 352. §-ának megsértéséről szó nem lehet, de különben is a szerződés 15. pontjának rendelkezése szerint felperes a vételár lefizetésének elmulasztásából származó szerződés szegés esetén jogot nyert a szerződés tárgyát tevő faanyagnak az alperes kárára való eladására ; ezzel a szerződési megállapodással szemben pedig közömbös, hogy az árunak birtokában az alperes volt-e vagy sem, mert felperesnek a szerződés megszegése esetén az áru eladásához való joga külön szerződésileg biztosíttatott. Nem változtat ennek a jogi álláspontnak a helyességén alperesnek az az érvelése, hogy felperes a fizetési határidő letelte után őt a vételár és kamatának lefizetésére hiván fel, a szerződés teljesítéséhez ragaszkodott, utóbb tehát nem volt jogosult a szerződés teljesítésétől elállni, és a fát az ő veszélyére eladni, és nincs a perre befolyással alperesnek az a kifogása sem, hogy felperes a faárut hiteles személy közbenjöttének a mellőzésével árvereztette el, mert felperes azáltal, hogy alperest a vételár és kamatának lefizetésére felhívta, nem mondott le a szerződésileg biztosított arról a jogáról, hogy alperes további fizetési késedelme esetén a fát az alperes veszélyére el ne adhassa ; és mert felperes a szerződés idézett 15. §-a szerint az árunak szabadkézből leendő eladására is feljogosittatván, nem bir sulylyal az, hogy fel-