Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam III. kötet (Budapest, 1906)

Döntvénytár. miniszier április 29-én engedélyezte a póthatáridőt, mely ugyanaz nap kellő módon közhírré is tétetett, figyelembe véve azt is, hogy a m. kir. államvasutak és az általuk kezelt helyi érdekű vasutak hálózata az ország egész területén szétágazik, és hogy nagyszámú állomásoktól kellett adatokat beszerezni, az alperesnek a póthatáridő megállapítása s kihirdetése és a felsőbb engedély kieszközlése körüli eljárása késedelmesnek nem tekinthető. Felhozza a felebbezési bíróság azt is, hogy a vasút a póthatáridő eltelte után ujabb póthatáridőt kérhetett. Ámde eltekintve attól, hogy az üzletszabály a póthatáridők engedélyezésének ismétlését nem emliti, ha abból lehetne is kiindulni, hogy a szállítási határidőnek több ízben való meghosszabbítása feltétlenül kizárva nincs, nyilván helytelen intézkedés volna az, ha a vasút még mielőtt a helyzetről tájékozást szerezhetett, oly póthatáridőt állapitana meg, mely esetleg elégtelennek bizonyul, esetleg a szükség mértékét meghaladja. Az a tény pedig, hogy a keresetben felsorolt áruk még az ilF. alatti hirdetmény megjelenése előtt jutottak a czimzett birtokába, közömbös azért, mert a szállítási határidő nem azt jelenti, hogy a fuvarozó vasút korábban nem szállíthat, hanem azt, hogy a határidő túllépése nélkül késedelem miatt kártérítés nem jár, de emellett a vasút csak a gondos fuvarozó tisztjét teljesiti, ha a leggyorsabban, lehetőleg még a szállítási idő eltelte előtt viszi az árukat rendeltetésük helyére. De szembetűnően is visszás dolog volna, a vasutat késedelem czimén kártérítésben elmarasztalni azért, mert korábban adta át az árukat és a kártérítési kötelezettség alól felmenteni, ha későbben fejezte be a fuvarozást. Mindezekből következik, hogy a felebbezési bíróság, mely annak tényül való megállapítása mellett, hogy a vasút a póthatáridő eltelte előtt adta át az árukat a czimzettnek, mégis az alperest a szállítási határidő elmulasztása miatt kártérítésre kötelezte, ezzel a döntéssel az üzletszabály 63. §-ában foglalt anyagi jogszabályokat sértette meg. A felülvizsgálati kérelemnek tehát helyt kellett adni. Az alperesnek egyéb panaszai ezek után méltatást nem igényelnek. A per azonban végleges eldöntésre nem alkalmas. Mert a felperes az üzletszabály 63. §-ának felhívása mellett