Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam I. kötet (Budapest, 1905)

34 Döntvénytár peres tagadta, hogy az utólagos telepítésről tudott, ennélfogva feiperest terhelte annak bizonyítása, hogy alperes ebbe beleegyezett. Minthogy felperes által ennek bizonyítása végett hivatkozott G. és P. takarékpénztári könyvelők vallomásaikkal azt bizonyították, hogy felperes a nála leszámítolt váltókat mindig utólag, a szükséghez képest körülbelül nyolcz különféle pénzintézetnél szokta visszleszámitolni s telepíteni, alperes annál kevésbbé tekinthető beleegyezettnek abba, hogy a váltó utólag Gráczban az Escompte Banknál telepíttetett, mert a tanuk vallomása értelmében azt sem tudhatta, hogy váltója melyik pénzintézetnél van telepítve. Tekintve, hogy a váltótörvény 24. §-a értelmében a váltó telepítése a kibocsátónak olyan kizárólagos joga, hogy az ő tudta és beleegyezése nélkül a váltóra bárki által vezetett telepítés sem őt, sem az ő jogán fellépő forgatót nem kötelezi,*hanem a váltó velők szemben megtartja eredeti nem telepitett természetét; tekintve, hogy a váltóra a fent előadottak szerint jogellenesen reávezetett Grácz telephelyen fölvett óvás jogilag nem létezőnek tekintendő : Sz L. alperes forgató váltóbeli kötelezettsége a váltótörvény 41. §-a értelmében órás hiányában megszűnvén, kifogásának helyt adni, s a sommás végzést reá nézve föltétlenül hatályon kivül helyezni kellett. (1903 május 13. 3603/903. sz. a.) A pécsi kir. ábla: A kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokok: Sz. L. alperesre vonatkozólag indokaiból és azért volt helybenhagyandó az elsőbiróság ítélete, mert a váltóhitelező az üresen kapott váltót a váltótörvény 93. §-a értelmében csakis a forgalomban rendesen használni szokott tartalommal töltheti ki, ilyennek pedig az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely nem tekinthető, felperes pedig nem hozott fel bizonyítékot arra nézve, hogy a fenforgó körülményekből az volna következtethető, hogy a váltónak ily értelemben vaió kitöltése a a felek szándékának megfelelt, s azt sem bizonyította, hogy a jelen esetben s az adott viszonyok közt a váltónak telepítése és a telepes kijelölése a váltóforgalomban szokásosnak volna tekinthető. (1904 márczius 2. 362/904. sz. a.) A kir. Curia: A kir. tábla Ítéletének Sz. L. harmadrendű alperesre vonatkozó része a váltótörvény 93. §-ának rendelkezésére alapított indokából, továbbá a váltótörvény 24. §-ára fekte-