Döntvénytár. A felsőbíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Negyedik folyam I. kötet (Budapest, 1905)

Döntvénytár törvény 13. §-a alapján elutasította. Sőt mint a hivatalból csatolt végrehajtási iratokból kitűnik, a budapesti kir. tábla a végrehajtást elrendelő bíróság végzésének megváltoztatásával felperest végrehajtás iránti kérelmével is elutasította. Felperes kereseti kérelme tehát arra irányul, hogy a közte, mint külön kielégítésre jogosult hitelező és az alperes csődtömeg közötti jogviszony megállapítása mellett alperes annak tűrésére köteleztessék, hogy felperes a végrehajtási törvény 132. §-a értelmében megszerzett zálogjoga alapján magát 11,3Tb K váltótőke s járulékai erejéig a szentmáriai 256. számú telekkönyvi betétben foglalt ingatlanok befolyandó vételárából a csődtömeget megelőzően kielégíthesse. Minthogy azonban az 1881: LX. tcz. 132. §-a alapján a B. alatti végrehajtási jegyzőkönyv tartalma szerint foganatosított foglalás hatálya csupán a kérdéses csereügyleten alapuló kötelmi jogra terjedt ki és ekként felperes csak a lefoglalt kötelmi jogra nézve szerzett elsőbbséget ; nem szerezte meg azonban a zálogjogot a jogügylet érvényesítése folytán előállott dologi jogra, s minthogy továbbá a zálogjog ingatlanra csak nyilvánkönyvi bejegyzés után szerezhető meg, azt pedig felperes nem is állította, annál kevésbbé bizonyította, hogy ily jogot tényleg szerzett volna, ily körülmények között tehát az 1881. évi XVII. tcz. 13. §-ában elősorolt előfeltételek hiányában felperes, mint személyes hitelező a csődtömeghez tartozó ingatlanra dologbéli jogot nem érvényesíthet, ugyanazért felperest keresetével elutasítani kellett. (1904 márczius 29. 2773/904. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. (1904 május 24. 1428/1904. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az 1881 : LX. tcz. 132. §-a értelmében a végrehajtató az által, hogy a végrehajtást szenvedőnek valamely ingatlan vagyonra vonatkozólag élők közötti jogügylet által szerzett jogát lefoglaltatta, csak arra nyert felhatalmazást, hogy a lefoglalt jogot a végrehajtást szenvedett helyett és annak javára érvényesíthesse. Az ezen jogra vezetett foglalás hatálya azonban nem terjed ki egyúttal az ennek folytán a végrehajtató által érvényesített tulajdon- vagy más dologi jogra, ami a felhivott törvényszakasz harmadik bekezdése rendelkezéséből is kitűnik, amely