Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)
95 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések Az elsőfokú bíróság, a felperes keresetének helyt adva, az alperest a kereset szerint marasztalta. Az alperes fellebbezett, ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A végzés indokolása szerint az újabb eljárásban elsősorban azt kellett tisztázni, hogy az alperes szállítmányozóként vagy fuvarozóként járt-e el, tehát hogy felelőssége milyen szabályokon alapszik, ugyanis az alperes a CMR Egyezmény szerinti korlátozott felelősségét elismerte. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság részletes bizonyítást folytatott le, melynek eredményeként azt állapította meg, hogy az alperes tevékenysége szállítmányozásnak minősül, így a keletkezett kárt teljes egészében köteles megtéríteni. Ezért az alperest a keresetnek megfelelően marasztalta. Az alperes az ítélet ellen ismét fellebbezett. Fellebbezésében egyrészt továbbra is vitatta, hogy szállítmányozóként járt volna el, másrészt azt az álláspontját fejtette ki, hogy ha szállítmányozónak minősülne is, az árukárokért fuvarozói felelősség terheli, tehát a CMR értelmében legfeljebb csak 765 aranyfrank, illetve ennek forint ellenértékére volna kötelezhető. Az iránymutató bírói értelmezés lényege Tény, hogy a perbeli esetben a fuvarozási szerződés teljesen rendben lebonyolódott, mert a küldemény a címzetthez kifogástalanul megérkezett. A fuvarozási szerződés hatálya a CMR Egyezmény 1. Cikk 1. pontja és a 13. Cikk 1. pontja értelmében a feladás és a kiszolgáltatás közötti időre esik, tehát a CMR hatálya is ebben az időszakban érvényesül. A perben az alperesnek, illetve a közvetett szállítmányozónak a mulasztása - ami abból állt, hogy a küldeményt a külföldi vevő szállítmányozójának a fuvarlevélben megjelölt bank előírt hozzájárulása nélkül átadta - nem a CMR Egyezmény szerinti fuvarozási szerződés teljesítésének idejére és azzal összefüggésben, hanem e fuvarozási szerződés teljesítése utáni időszakra esik, és attól teljesen független. A CMR Egyezményben, de egyéb jogszabályban sincs olyan rendelkezés, amely a CMR vagy más fuvarozási szabályzat hatályosulását a fuvarozási szerződés teljesítése, tehát a kiszolgáltatás utáni időszakra is kimondaná a szokásos szállítmányozói cselekmények értékelése és megítélése céljából. Ezért a fuvarozási szerződés teljesítése után bekövetkezett árukárokért a szállítmányozó a fuvarozói felelősség általános szabályai szerint felel, ami a perbeli esetben a Ptk. szerinti fuvarozói felelősséget jelenti. Továbbiak a jogesetről A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak. Azzal a részével kapcsolatban, hogy az alperes fuvarozóként vagy szállítmányozóként járt-e el, a Legfelsőbb Bíróság a részletesebb indokolást azért mellőzte, mert az elsőfokú bíróság az alperes tevékenységének szállítmányozási jellegét megfelelő indokokkal alátámasztva állapította meg. Ugyanakkor, a fellebbezés további részében foglaltakat illetően a következő kiegészítést tette, mivel ezzel a kérdéssel az első fokú ítélet részletesebben nem foglalkozott:
