Hargitai László (szerk.): Nemzetközi közúti árufuvarozás - CMR. Az 1956-ban, Genfben kötött CMR Egyezményről, a hazai ítélkezési gyakorlat összeállításával (Budapest, 2008)

85 4. A CMR Egyezmény cikkeihez kapcsolódóbírói döntések 4.5. A CMR Egyezmény 11. Cikkéhez kapcsolódó bírói döntések BH1996. 490. Közúti fuvarozás esetén, ha jogszabály a rakodási időket nem szabályozza, a gépkocsi rakodását annyi idő alatt kell befejezni, amennyi megfelelő, gondos, de intenzív munkavégzés mellett az adott áruféleség rakodásához szükséges. Az álláspénz - ha azzal összefüggésben keletkezik, hogy a feladó a fuvarozáshoz, a határátlépéshez stb. szükséges okiratokat nem bocsátja a fuvarozó rendelkezésére - a feladót terheli [Ptk. 491. § (1) bek., 492. § (4) bek., 493. § (1) bek., 1971. évi 3. tvr.-tel kihirdetett Nemzetközi Árufuvarozási Egyezmény (CMR) 11. Cikkj. A perbeli tényállás, a jogvita lényege A felperes - nemzetközi fuvarozással kapcsolatban felmerült kocsiállásdíj címén 288 000 Ft és annak kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte az alperest kötelezni az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban. Az alperes azzal védekezett, hogy az állásidő a felperes hibájából következett be, ezért azt nem háríthatja át az alperesre és a kereset elutasítását kérte. Az eljárás során a felperes a keresetét 225 400 Ft tőkére és kamatára leszállította, az alperes pedig beszámítási kifogással élt, mert a kamionok állása következtében 181 650 Ft-os kára keletkezett. Az iránymutató bírói értelmezés lényege A CMR Egyezmény a berakási határidőre nézve nem tartalmaz rendelkezést. A kialakult bírói gyakorlat szerint a gépkocsi rakodását annyi idő alatt kell befejezni, amennyi megfelelő, gondos, intenzív munka mellett - az adott áruféleséget alapul véve, de - a megrakáshoz szükséges. A perbe bevezetett szakértő szakvéleményből a bíróság azt állapította meg, hogy a berakási időt az alperes túllépte, aminek következtében - ugyancsak a gyakorlat szerint - ún. álláspénzt tartozik a fuvarozónak megtéríteni. A perbeli esetben a bíróság úgy találta, hogy a felperes által felszámított, ezen az alapon nyugvó álláspénz nem tekinthető túlzottnak, mert ennek mértéke szempontjából a kieső időben elvégezhető fuvarfeladat ellenértékéből, mint alaptényezőből kell kiindulni. A CMR Egyezmény 11. Cikke szerint a feladó köteles a fuvarlevélhez csatolni azokat az iratokat, amelyek az áru kiszolgáltatása előtt végrehajtandó vám- vagy más hatósági kezeléshez szükségesek. Ugyancsak a CMR Egyezmény 11. Cikke szerint a fuvarozó nem köteles vizsgálni ezeknek az iratoknak a tartalmi helyességét és a feladó felelős a fuvarozóval szemben minden kárért, amely az iratok és felvilágosítások hiányából a fuvarozót terhelik. Ebből jutott a bíróság arra a következtetésre, hogy a CMR Egyezmény rendelkezései alapján tehát a határon való állásidőnek anyagi vonzata éppen úgy az alperest terheli, mint a berakáskori - szükségesnél nagyobb mérvű - állásé.